(Fotók: Pixabay)
Hé, mister Szilveszter, na szépen vagyunk megint mondhatom! Igazából Luca napkor kezdődött az egész, mert hát a babona szerint Luca napján a nők nem végezhetnek házimunkát, nem főzhetnek, nem moshatnak. Igen ám, de ott volt az a rengeteg kisruha a gyerekekről, gondoltam kicselezem a hiedelmeket és akkor majd én! A pasikról bezzeg nem ír semmit az a babona…
Először is szétválogattam a ruhákat színek szerint, a pirosakat a pirosakhoz, a kékeket a kékekhez, lett vagy nyolc kupacom. Á, ez így nem jó, ki fog annyit mosni? Gondoltam, csinálok egy tarka kupacot, egy pirosat, meg egy fehéret. Ekkor kezdődött minden problémám, mert a fiam harisnyanadrágja térdtől lefelé piros, felfelé meg kék! Most akkor mégis hova rakjam, a feleségem blúza pedig fekete-fehér csíkos volt, az akkor fehér vagy tarka kupac?
Egyáltalán nem egyszerű feladat a mosás, és ami ezután következett, az is kész horror volt! Erről inkább majd később, utálom a horrorfilmeket…
Viszont egy férfi sosem adja fel, de nem ám! Állítólag szilveszterkor sem szabad mosni a háziasszonyoknak. Most komolyan, teli szennyeskosárral menjünk át az újévre? Elvileg újév napján szintén nem szabad mosni, másodikára annyi ruha lenne itt, mint a rohadalom. Mi vagyunk mi, mosoda? Nem normális állapot! Nosza, megint nekikezdtem a kupacolásnak, már sokkal lazábbra vettem a figurát. Megfigyeltem ugyanis, hogy a feleségem blúzán a fekete csík sokkal keskenyebb, mint a fehér, ezért azt már kapásból a fehérek közé raktam. Ezt teszi a tapasztalat meg a rutin kérem! Persze ismét a gyerekruhákkal kezdtem, jaj szegény fejemnek! Lejárt a program és…
Képzelhetik, mennyi zoknija van két kisgyereknek!? Hát rengeteg! És a felének hiányzott a párja! Istenem, most mit csináljak?
Luca napkor is ez volt, most is ez van. De hová tűnnek el a zoknik? Ekkor támadt az az ötletem, hogy körülnézek a világhálón, kiválasztottam a mosógépünk típusát, mégis melyek lehetnek azok a helyek, ahol a zokni fent tud akadni. A sarokszekrényből előhalásztam egy olyan vékony drótos vállfát, amire a tisztítóban rakták az öltönyömet, kampót hajtogattam belőle, ami befér mindenhova. Szóval addig gugliztam, míg a gyakori kérdések rovatban megtaláltam a választ!
Tudniillik nem akadnak fent sehol, a zoknimanó viszi el a zoknikat, elrejti őket, eldugja egy titkos helyre, hogy engem idegileg kikészítsen.
Értik, hogy szilveszterkor, amikor elvileg mindenki jókedvű, a malac farkát húzogatja, engem meg ez a dög ma is itt bosszant. És ha mindez még nem lenne elég, olvasom, hogy létezik ennek a zoknimanónak egy vagy több rokona, mindegyik valami másban élvezkedik. A csepeszmanó a csipeszeket szedi össze, állítólag a szemöldökcsipesz a specialitása. Aztán ott van még a kócoló manó is, amelyik éjszaka belopózik a hálószobába és összekócolja az emberek frizuráját.
He, he, felettem ugyan nincs hatalma! Se a Mexi barátom felett, Puha Zolit már meg sem említem, az kopaszabb, mint én vagyok!
Állítok valami csapdát ennek a zoknimanónak, hozok haza melóból egérfogót, belerakom az eltűnt zokni párját. Ha az egeret megfogja, a zoknimamóval is elbánik. A többit pedig ráadom a gyerekekre így felemásan, most mit csináljak, holnap nincs bolt, otthon úgyse látja senki! Egyébként is divat, és milyen drága divat. Próbáljon csak röhögni valaki, átviszem hozzá a csapdába esett példányokat és szabadon engedem a lakásában. Hogy tetszik mondani? Magának is van már otthon? Az a kócolós fajta is? Na, akkor BUÉK!
