A nagymegyeri születésű Csémi Dávid élete a jégkorong körül forog, amelynek története a szilasi tónál kezdődött. Először sikerült az ETO csapatához leigazolnia, majd a kitartásának köszönhetően elkerült Amerikába, a Potomic Patriots csapatához. Egész napját gyakorlással és edzésekkel tölti. Az interjú során beszélt a felfelé ívelő karrierjéről, a jégkorong szeretetéről és különlegességéről, illeve a jövőbeli terveiről.
A sportmúltadat tekintve, hogyan kezdődött a hokis karriered? Kijelenthetjük, hogy a hoki nem egy tömegsport. Hogyan találtál rá ebben a sport szeretetére?
Eleinte csak fociztam, de valamiért nem szerettem annyira, hogy szívvel-lélekkel űzzem. Miután abbahagytam, elment egy évem úgy, hogy nem mozogtam semmit. Édesapámmal sokat jártunk ki akkoriban a szilasi tóra korcsolyázni, aminek minden mozzanatát imádtam. Egyszer megkérdezte tőlem, hogy lenne-e kedvem jégkorongozni, és azt gondoltam, miért is ne. Igazából ez egy ilyen egyszerű kis történet, hiszen minden a szilasi tavon kezdődött, és azóta nincs megállás.
Volt más oka is, hogy egy olyan sportágba kezdtél, amely nem mondható veszélytelennek?
Nem vallom magamat egy gyenge srácnak, mert beleállok mindenbe, ha kell. Tetszik ez a fajta veszély, amit a jégkorong nyújt. Kijelenthetem, hogy van egy komoly adrenalinfüggőségem, amelyet kiélhetek a jégen. Szeretem az efféle sportágakat, amikor nem csak ülök és unatkozom, hanem ténylegesen történik velem valami izgalmas. Oda kell figyelnem minden mozzanatra, fejben ott kell lennem, és erősen koncentrálnom kell. Nekem ez tetszik, élvezem!
Hallani, hogy milyen örömmel beszélsz róla! Tehát minden a szilasi tavon kezdődött, utána hogyan alakult az életed?
A szilasi kezdetek után Győrbe kerültem, az ETO-ba. Ez volt az első csapat, ahol hivatalosan is jégkorongozhattam. Innen indult a karrierem, hiszen ügyesnek bizonyultam. Azt mondták, igazán tehetséges vagyok. Tényleg úgy érzem, hogy jól vettem a kihívásokat, élveztem és szerettem is minden pillanatát. Két évet töltöttem a győri csapatnál, majd átigazoltam a Slovanba, Pozsonyba. Sikerült jól kialakítanom a helyemet a csapatnál, de bizonyos problémák miatt ott kellett hagynom őket. Majd újra Győrben kötöttem ki három teljes évre. Most pedig kaptam egy hihetetlen lehetőségét Amerikában.
Fiatalként nagyon szép utat jártál már most be! Nem egyszerű kijutni Amerikába, hogy egy ottani jégkorong csapat színeit képviseld. Jelenleg milyen csapatban játszol?
Jelenleg a Potomic Patriots csapatában játszom, ami Washingtontól nem messze található. Egy viszonylag színvonalas ligáról beszélünk, mivel mégiscsak Észak-Amerikáról van szó!
Épp most jöttem le a jégről egy győztes mérkőzést bezsebelve. Ennek köszönhetően a csapatunk a mai meccs után első a ligában, tehát kimondhatjuk, hogy magabiztosan vezetjük a ligát, minden divíziót.
Milyen érzéseket vált ki belőled, hogy csallóközi magyarként ott lehetsz Amerikában, és azt a sportot játszhatod, amely a legközelebb áll a szívedhez?
Igazából ezt egy célnak tűztem ki, és tudtam, hogy el fogom érni, mert sokat edzettem és edzek is a mindennapok során. Minden egyes nap minimálisan négy órát vagyok a jégen. Mindennap küzdöttem azért, hogy ide eljuthassak, és most azért igyekszem, hogy jövőre még jobb ligába kerüljek. Kijelenthetem, hogy minden napom egyfajta küzdelem, hogy jobb legyek és fejlődjek. Én tipikusan az vagyok, aki kihívásból kihívásba megy. Tehát mindig van egy kis kihívás, amit el akarok érni, és nyilvánvalóan van egy nagy álmom, amit szeretnék megvalósítani. Úgy gondolom, hogy ez mindig a sok kis kihívásból jön össze.
Hallani, hogy a sport az életed. Hogyan néznek ki a mindennapjaid?
Egy másik családdal élek jelenleg, mert ez egy olyan program, hogy családoknál vagyunk elszállásolva. A hetem igazából abból áll, hogy reggel 7-kor elhagyom a házat, és csak este 9-kor térek vissza. Ez idő alatt reggel van egy kimerítő edzésem, utána irány a konditerem. Tartok egy kis regenerációs időt, majd megreggelizek késő délelőtt. Az étkezés után felmegyek a jégre egymagam, és gyakorlok. Próbálom fejleszteni a technikámat, ahogy csak tudom, mert ez visz előre. Délután folyamán még egyszer a jégre megyek és részt veszek az edzésen, majd a kondiban zárom a napomat. Mindez hozzáállás kérdése, mert vannak olyanok, akik inkább az xbox előtt ülnek, mert élvezik. Én ezt az időt a jégen töltöm, mert nekem ez az ideális és ezt élvezem!
Megdöbbentő ez az ambíció! Mekkora motivációra van szükség ahhoz, hogy egész nap küzdj és a jégen tartózkodj?
Őszintén, igyekszem önmagamat motiválni, mert nekem vannak felállított céljaim, és azok után megyek, mert hiszek magamban. Van egy hatalmas nagy álmom, amit szeretnék elérni. Az én esetemben ez úgy működik, hogy a hatalmas álom nem rögtön jön el, hanem több kis állomásból és álomból áll. Úgy érzem, egyre közelebb kerülök ahhoz, amit elképzeltem. Bízom benne, hogy elég motivált vagyok, és sikerül! Magabiztosnak vallom magam, mert igyekszem a teljesítményemet növelni. A sport pontosan az, ahol mindig maximálisan ott kell lenni.
Miért ilyen különleges számodra a jégkorong? Mit jelent ez számodra?
Számomra a hoki egy életstílus! Úgy hiszem, hogy aki ebben a sportágban játszik, az mindig hasonlót mond. Ha a jégre lépek, nincs olyan, hogy külső hatás. Nem érdekel, kik vannak a lelátón. Az én dolgom, hogy játék közben mi történik.
Ez az én munkám és a feladatom, hogy törődjek azzal, ami a jégen lejátszódik. Ezen felül pedig különleges kapcsolatokra tehetek szert, nemcsak barátokat, hanem egy másik családot is kapok. Minden csapat egy család, és bármilyen csapathoz is csatlakozol, nem számít semmi más, csak, hogy te is a csapat részese légy, és mindenkit a testvéredként kezelj.
Maga a csapatsport fegyelemre tanít meg téged legjobban. Igazából a hoki megalapozta az egész életstílusomat, a hozzáállásomat és a kitartásomat.
Tegyük hozzá, hogy ez az életvitel sok lemondással jár. Mennyire vagy képes jól kezelni ezt a nyomást?
Igen, mindez hatalmas lemondással jár, de minden sportoló, aki valamit elért az életében és a sportban, az életét adta érte. Én jelen esetben otthon hagytam a családomat, a barátaimat, és úgy jöttem ide, hogy senkit nem ismertem. Csak azért, hogy hokizhassak, és olyan dolgot csináljak, amit szeretek és boldoggá tesz. Szeretném elérni a saját sikeremet, amit kitűztem magamnak.
A határ a csillagos ég! A jövőt nézve, milyen terveid vannak?
A ligában az egyik legjobb játékosnak számítok, a pontlistán elég magasan helyezkedek el. Egy ponttal vagyok körülbelül lemaradva az elsőtől. A célom az, hogy fenntartsam a teljesítményemet, és növelni tudjam. Áldozatokat kell hoznom a cél érdekében! A jégkorong egy olyan dolog, amit nem tudnék elengedni, mert nekem erre szükségem van. Nyilvánvalóan, a következő cél az, hogy egyre közelebb kerüljek az álmomhoz! Szeretnék százszázalékos ösztöndíjat kapni, és bekerülni a legjobb egyetemekre, hogy elérjem a kitűzött céljaimat és vágyaimat.
(A Potomac Patriots Hockey program egy nonprofit szervezet, amely minden korosztályú és tudásszintű jégkorongozó fejlesztésével foglalkozik. A szervezet kihívásokkal teli és versenyképes programot kínál a játékosoknak egy olyan környezetben, amely a csapatjátékra, a kiválóságra és a személyes fejlődésre helyezi a hangsúlyt. Küldetésük, hogy olyan programokat nyújtsanak a tehetséges jégkorongozók számára, amellyel hozzásegítik őket, hogy eljuthassanak a felsőbb szintekre (https://www.potomacpatriots.net/).)
