FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Vörös Robi és Herdics Gergely a futás szerelmesei, akik már jópár éve megtanulták a rendszeresség fontosságát. Számukra a futás kikapcsolódás, az életük szerves része. Vörös Robi alapította a Nagymegyeri futóklubot, aminek tagjai évente több ezer kilométert futnak. 2022-ben már második alkalommal sikerült megrendezniük egy futóversenyt Nagymegyeren. Az interjú során a két fiatal sportoló mesélt a futás szeretetéről, a kezdetekről, az eredményeikről és a megrendezésre került verseny menetéről.
Hogyan vált a sport az életetek részévé? A számos sportág közül volt oka annak, hogy a futás vált a fő kikapcsolódási forrássá?
Robi: Aki ismer, az tudja, hogy gyerekként testesebb voltam, aki nem igazán szeretett sportolni. Majd 15 éves koromban jött egy kisebb mérföldkő, mikor a barátaimmal együtt kezdtünk egy pincében súlyokat emelgetni. Majd 2012-ben rátaláltam a biciklizésre, egy évvel később körbe is tekertük a Balatont két barátommal. A 2014-es évtől kezdődően már futócipőt húzva váltam a futás szerelmesévé. Mindez az unokatestvérem, Anikó unszolására történt, illetve az angoltanáromnak köszönhetően, aki szintén futott és imponálni szerettem volna ezzel. Attól az évtől kezdődően viharos gyorsasággal fejlődtem a futás terén. Így múlt év szeptemberében sikerült is kipipálnom az első versenyemet, ahol 37 perc alatt lefutottam 10 kilométert, bezsebelve ezzel a második helyet Csallóközkürtön. Októberben pedig már 3 óra 23 perces maratont futottam Budapesten. Ott éreztem igazán, hogy a futás az én sportom. A 2015-től rendszeresen jártam futni, szinte minden éven több maratont is teljesítettem, és ráéreztem a hosszabb távokra is. Az első ilyen hosszútávos futásom Visegrádon volt, 55 kilométer terepen. A következő ilyen jellegű versenyen 84 kilométert futottam, majd 2019-ben ez a szám már 112 km volt.
Ennek is köszönhetően 2019-ben megkaptam a futónagyköveti státuszt, s ezzel egyidejűleg megalapítottam a futóklubomat is, a Nagymegyeri futóklubot. Onnantól nem volt megállás.
Volt olyan év, mikor kétszer is körbefutottam a Balatont, tavasszal a Balaton Szupermaratonon, ahol négy nap alatt teljesítettem a több mint 200 km-t. Majd ősszel pedig az NN Ultrabalaton verseny keretein belül teljesítettem ezt, ahol kevesebb, mint 27 óra alatt futottam le a 222 km-t. Jelenleg több sérülés és betegség után vagyok, s igyekszem újra visszatalálni a rendszerességhez. Szeretnék ugyanoda visszakerülni, ahol voltam, onnan még tovább fejlődni.
Gergely: 2005-ben kezdtem el focizni Nyárasdon, az ifjúsági csapatban. Azt le kell tisztázni, hogy én sem voltam egy vékony gyerek, így nehezebben lehetett rábírni a mozgásra is. Nem voltam soha nagy tehetség a fociban, de igyekeztem kitartó lenni és fejlődni. Volt olyan, hogy nemcsak az edzésekre mentem el, hanem külön is kimentem futni vagy néha elmentem edzőterembe. A főiskola első éveiben, mikor abbahagytam a focit, egy ideig nem figyeltem arra, hogy rendszeresen mozogjak. Aztán, mint egy villámcsapás, rájöttem, hogy muszáj valamit sportolnom és odafigyelnem magamra. Pár barátommal volt egy kisebb fitnesztermünk Fucsek Józsinál, ahová eljártunk edzeni. Néha jártunk futni is, kisebb-nagyobb rendszerességgel. Utána jött a biciklizés, mivel az édesapám mindig is ezt a sportágat preferálta és nagyon jó kerékpárjaink voltak otthon.
A helyi versenyeken volt pár jó eredményem, elég gyors tempókat sikerült mennem. Aztán jött egy változás, és a kerékpározást felváltotta a futás.
Eleinte a Nyárasdi futóklubbal futottam, és eljártam velük versenyekre is. 2018-ben elköltöztem Nagymegyerre, ekkor léptem át Robiék csapatába. Onnantól kezdve lett az életem része a futás, ekkor vált igazán rendszeressé. A kisebb távokat felváltották a hosszabb távok, és rohamosan fejlődni kezdtem. Az első félmaratonomat Robinak köszönhetően futottam le Alsószeliben, ahol harmadik helyezést sikerült elérnem. Azóta havonta van legalább egy félmaratoni futásom.
Órákig képesek vagytok futni a gondolataikba merülve. Titeket, mi kapcsol ki ennyire futás közben, hogy képesek vagytok kizárni a külvilágot?
Robi: Nehéz megfogalmazni azt, hogy miért futok. Mindenkinek magának kell megtalálnia, hogy miért kezd bele egy sportba. Sokan kérdezik tőlem, hogy mire gondolok futás közben. Kezdetben a zene motivált és kikapcsolta az agyam. Jött egy dal, amit nagyon szerettem, akkor jóval nagyobb tempót tudtam futni. Most viszont futás közben szeretem, ha csend van, csak a természet kisebb hangjai és zajai azok, amelyek abszolút nem zavarnak. Ez nyugtat meg.
Gergely: A kérdés elég összetett, hiszen nem minden esetben vagyok motivált, ha futnom kell. Volt, hogy muszájból mentem ki, de sosem éreztem megbánást. Megnyugodtam, hogy teljesítettem a napi kilométereket, mert jólesett, hogy mozoghattam és tettem önmagamért valamit. A gondolataim helyrekerülnek, és tudok azzal foglalkozni, amivel aktuálisan kell. Mostanság nemcsak zenét, hanem podcastot is hallgatok futás közben, mert ez teljesen kikapcsolja az agyam. Ezen felül pedig úgy gondolom, hogy a futás összekapcsol más emberekkel, akik szintén szeretik ezt a sportot.
Az embernek motivációra van szüksége ahhoz, hogy ilyen hosszú távokat képes legyen lefutni. Mi motivál titeket futás közben, és mi volt az oka annak, hogy pont ebben a sportágban leltetek rá a sport szeretetére?
Robi: Hihetetlen érzés, mikor különböző versenyeken vannak kijelölt szakaszok, ahol hangos zene szól, és az emberek figyelnek, valamiért sokkal motiváltabbá válok. Sokan hangsúlyozták már nekem, hogy merjem kimondani azt, hogy képes vagyok inspirálni másokat az elért eredményeimmel és a kitartásommal. Ezzel szemben úgy gondolom, hogy az embernek a szerénysége az, ami által még nagyobb valaki lesz.
Számomra a futás az igazi kikapcsolódás, és tudom, hogy ez az én sportom, nekem találták ki. A futás kicsit az a bizonyos „énidő”, amikor magaddal foglalkozhatsz.
Gergely: A futás rólunk szól, magunkért teszünk valamit. Nekem ez egy kiút a hétköznapi nehézségekből. Jó érzés, hogy nem kell mással foglalkoznom. Ezáltal nem hagyom el magam, folyamatosan fejlődök és kiereszthetem a gőzt. El tudok töprengeni közben a mindennapi dolgokon, és tisztább képet kaphatok róluk. Az egyik legnagyobb motiváló erő számomra a családom, akik támogatnak. Ezen kívül sok minden más is motiválhat, akár az emberek, a barátok, a zene vagy a környezet. Hozzáfűzném azt is, hogy Robi nélkül nem tartanék itt, és a klub sem működne. Ám a klubnak is szüksége van az emberekre, szóval ez oda-vissza alapon működik. Kell egy összetartó erő, jelen esetben Robi személye, és kellenek hozzá az emberek, a futók, akiket össze lehet tartani. Ott vagyunk egymásnak csapatként is, hiszen a sport tényleg összehozza az embereket.
Hihetetlen az a szerénység, ahogy beszéltek a futásról és az eredményekről. Most pedig sikerült újra, a 2022-es évben is megrendeznetek a Nagymegyeri futóversenyt. Meséljetek erről, milyen tapasztalatokat szereztetek?
Robi: A versenyszervezés azért kicsit más, mint hogy futó az ember. Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy egy picit könnyebb egy futó ember szemével lebonyolítani egy ilyen rendezvényt. Ez évben kaptunk engedélyt, hogy az erdőben futhatunk, így ott egy 3 km-es pályát sikerült kialakítanunk. Gergellyel együtt mértük le és jelöltük ki a távot az erdő ösvényein, hogy pontról pontra észrevehető legyen az útszakasz. Ezen a részen én vezettem a futókat biciklivel, én voltam úgymond a felvezető kerékpáros. Fontos volt számunkra, hogy minden jól sikerüljön. Ezt kicsit a sajátoménak éreztem. Igyekeztünk mindent kitáblázni és szalagokkal kijelölni. Ha jól tudom, senki sem tévedt el, a résztvevők értékelték azt, hogy a természetben futhatnak, de volt, aki gyalog is teljesítette a távot. A verseny megszervezésével kapcsolatosan még hozzáfűzném, hogy mi még újak vagyunk ebben az szakmában, de nagyon igyekszünk magas színvonalat biztosítani.
A futóklub pályázatokból tud ilyen jól működni és fejlődni, de eddig mindig támogatott bennünket a város, a termálfürdő, amiért nagyon hálásak vagyunk. Nem sok futóklubnak van saját célkapuja, saját hangosítása vagy dobogója.
A pályázati pénzekből pedig mindig igyekszünk maradandót alkotni, pl. idén egy ivókutat helyeztünk el a város közepére, amit bárki használhat. Évről évre igyekszünk fejlődni!
Gergely: Igazából volt már némi tapasztalatunk a versenyszervezésben. Hatalmas könnyítés az, hogy Robi egy nagyon jó szervező, aki rengeteg embert ismer és mindent be tudott szerezni, amire szükségünk volt. Például a hangtechnikát sikerült bebiztosítanunk a támogatói pénzekből. Úgy gondolom, hogy az idei év frissítő része nagyot nyomott, mert egyáltalán nem jellemző ez az ilyen jellegű helyi versenyekre. A távokat illetően pedig igyekszünk mindent megtenni annak érdekében, hogy tökéletesen legyen. Az útvonalak kijelölése már időben megtörténik, és minden részletre gondosan odafigyelünk. Felvezetőként pedig nincs egyszerű dolgunk, hiszen egy-két alkalommal hihetetlen gyorsasággal kellett pedáloznom a gyors futók miatt. Az ilyen felvezetések alkalmával mindig izgulunk, hogy minden jól alakuljon és a futó semmiképp se előzze le a kerékpárost. Fontos figyelni a részletekre és a távolságra, mert ha öt méterrel megyek csak előttük, akkor nem tudnak úgy reagálni egy éles helyzetben.
A futás szerelmeseiként mit gondoltok, mire tanított meg titeket a futás? Mit adott számotokra az, hogy egy klubhoz tartozva futhattok együtt?
Robi: Azt, hogy milyen jó érzés egy közösséghez tartozni, egy csapathoz. Sokszor megkapom otthon, hogy a futás és a futók fontosabbak számomra, mint a családom. Ami nem a szó szoros értelemben igaz, de a futás számomra egy kiút. Amíg az embernek a sport a kikapcsolódás, nem pedig a kocsma vagy a játéktermek, addig azt gondolom, nincs probléma. Ez legyen a legnagyobb vita otthon, hogy én kimegyek futni vagy a csapattársaimmal vagyok. Azt tanácsolom mindenkinek, hogy kezdjetek el futni, vagy bármi mást sportolni, úgyis kiderül idővel az, hogy passzol-e hozzátok. Ha igen, akkor megtalálhatjátok benne az életet. Ahogy én is tettem, mert számomra a futás lett az élet.
Gergely: A futást az élethez lehetne hasonlítani, hiszen egyszer lent, egyszer fent. Nem minden lépés fog ugyanúgy kijönni, sőt lesz, hogy csalódással tölt majd el, ha valamilyen verseny nem az elképzeltek alapján sikerül. Nem azt mondom, hogy mindenki a futást válassza a sportjának, de ha van felesleges ideje és energiája, akkor mozogjon valamit. Ez az, amit nem fogsz megbánni. Nincs veszítenivalód azzal, ha kipróbálod magad a különböző sportágakban. Ahogy a többi sport, úgy a futás sem az, amiben veszíteni lehet, hiszen ennek hatalmas összetartó ereje van. Egy olyan erő, ami előre visz! Ha belegondolok, egy hétnél tovább nem bírnám mozgás nélkül, már a hiányozna, mert az életem része lett.
