Kiakad a cukiságmérő | Különvélemény

avagy gondolatok a Netflix „Kisállatok a vadonban” c. sorozata kapcsán

A cikk megjelent a Klikk Out 2022/12. számában.

Hogy finoman fogalmazzak, nem egyszerű az emberiség 2022-es éve – háború, természeti katasztrófák, a bolygó túlnépesedése – csupa olyan globális kihívás, amelyek a Föld lakosságára mindennapos lelki terhet rónak. Az ember szinte szomjazik az olyan tartalmak iránt, amelyekkel kicsit megpihenhet, megnyugtathatja fáradt idegrendszerét. A sorozat, amit most ajánlok, garantáltan a legbékésebbek egyike a streamingszolgáltatók kínálatában.

Cuki gyerekekkel és állatokkal mindent el lehet adni – mondja a reklámszakma örökbecsű szlogenje – és tényleg: a világgal épp csak ismerkedő élőlények ártatlansága, kedves bukdácsolása mindig hálás téma.

Mert mi is lehet aranyosabb, mint egy bizonytalanul totyogó pingvinfióka vagy egy leginkább kiscicára hasonlító oroszlánkölyök?


Természetfilmből nehéz valami igazán egyedit alkotni – a magas szintre fejlődött technológiának köszönhetően ma már bámulatos felvételek készíthetőek óriási objektívekkel, helikopterről, drónokkal – a lehetőségek szinte végtelenek. A hasonló formátumok fájó pontja azonban a legtöbbször az, amikor a „szereplő”, akit alighogy megkedveltünk, a tápláléklánc áldozata lesz – teszem azt, az elmélyülten legelésző gazellát a következő snittben már egy csapat nagymacska falatozza. Jó hír, hogy a „Kisállatok a vadonban” főszereplői végig életben maradnak.

ejszakai furdozes

A nyolc darab, egyenként kb. harmincperces epizód során a kisállatok felcseperedésének minden lényeges momentumát figyelemmel követhetjük, a születéstől kezdve a növekedésen és az élelemszerzés begyakorlásán, majd a csoportba való beilleszkedésen át egészen a tényleges felnőtté válásig.

A sorozat kiválóan választ helyszíneket, jól ragadja meg a jellemző fajok sajátosságait. Az állatkölyköknek végig szurkolhatunk az akadályok leküzdése során, újra meg újra rácsodálkozhatunk a természet nagyszerűségére.

Ezt kiválóan példázza például Jasiri, az elefántbébi átkelése az erős sodrású folyón, amely során a család „összedolgozik”, mintegy hullámtörőként segítve a biztonságos evickélést a kicsik számára. És azt tudtátok, hogy a pingvinek „óvodát” tartanak fenn a fiókák számára, ahol addig melegedhetnek, amíg szüleik a tengerre mennek halat fogni?

Helena Bonham Carter megnyugtató narrációja öleli körbe a kedves jelenetsorokat, amelyek által összesen tizenhat állatcsemete törékeny életébe nyerhetünk bepillantást. Bár ők a világ különböző pontjain, teljesen egyéni környezeti hatások mellett cseperednek, a túlélés ösztöne annál erősebben dolgozik bennük, közös céljuk, hogy a csoport életerős, leleményes tagjaivá váljanak.

A kivitelezés valóban szemet gyönyörködtető, a sorozat megtekintése 6 éves kortól ajánlott.

Ez a webhegy sütiket hassznál, hogy javítani tudjon a felhasználói élményen. Elfogadás Tovább