A cikk megjelent a Klikk Out 2022/12. számában.
Fotók: Pixabay.com
Az ember, e csillagászati léptékkel mérve parányi, sérülékeny lény mindig is szerette az eget kémlelni. Útmutatást várt az istenektől, igyekezett megállapítani, hogy az időjárás mennyire lesz kegyes hozzá, vagy egyszerűen csak elbűvölte a nagy kék, vagy épp fekete boltozat annak felhőivel, pislákoló csillagaival. Ha van kicsi gyermeked, az minden bizonnyal megcsodálta már a magasban cikázó repülőgépeket is, meg persze a csíkokat, melyeket húznak maguk után. Csakhogy van, akinek a szemében ezek a csíkok csöppet sem tűnnek ártatlannak, sőt!
Lássuk hát, mi is lehet a baj velük.
Az eget azóta szántják kondenzcsíkok, mióta az amerikai Wright fivérek a 20. század legelején először győzedelmeskedtek a gravitáció fölött. Na jó, túloztam picit, hiszen az 1903-as első repülés alig pár másodpercig tartott csak, és két csallóközi falu közti átlagtávolságot sem nagyon fedett le. A lényeg, hogy kondenzcsík azóta van, mióta a repülés maga. Amíg az emberek nem szokták meg, hogy fölöttük gépek húznak el, talán csóválták is a fejüket a fura formájú felhők láttán, de nagy feneket nem kerítettek neki. A század végére ez azonban alaposan megváltozott.
Ekkor, vagyis egészen pontosan 1996-ban az amerikai légierő kiadott egy jelentést, amelyben az időjárásmódosítás jövőbeli lehetőségeiről spekuláltak. Ezzel önmagában még nem is lett volna baj, csakhogy egy William Thomas nevű újságírónak szöget ütött a fejébe ez az egész, és továbbgondolta a dolgot.
Egészen odáig, hogy 1999-ben írt egy cikket, melyben mérgező kondenzcsíkok játszották a főszerepet. Ez már az állampolgárok fejében is megszólaltatta a vészcsengőt, az ekkor gyermekcipőben járó, de fokozatosan izmosodó internet különböző fórumain pedig egyre terjedt a nézet, mely szerint a népet felülről mérgezik mindenféle toxikus vegyi anyaggal. (A legtöbben egyébként báriumra gyanakodtak.)
Megszületett hát a „chemtrail” elmélete. A szó maga a vegyi anyag, azaz chemical angol kifejezés és a nyomot jelentő trail szó egyvelege, amely a kondenzcsík, azaz contrail nevét ferdíti el, illetve ad neki ijesztőbb színezetet.
Az elmélet hívei szerint nem minden kondenzcsík gyanús egyébként, hanem elsősorban azok, amelyek sokáig maradnak láthatóak, és/vagy eltérnek a „szokásos” egyenes formától. A permetezés mögött állhat maga az állam, különböző hatalmi- vagy érdekcsoportok, esetleg a világot valójában vezető maroknyi rossz arc, akik egy új világrendet akarnak meghonosítani. A lényeg, hogy egy globális összeesküvésről van szó, amelynek mindannyian áldozatai vagyunk.
S hogy mi a cél? Nincs teljes egyetértés ezt illetően. Talán népességkorlátozás, talán az emberek tudatmódosító szerekkel való manipulációja, de az is lehet, hogy a termést akarják tönkretenni, vagy épp az egészségünket, hogy aztán a nagy gyógyszeripari cégek jó pénzért megmenthessenek minket.
Zörög-e a haraszt, ha nem fújja a szél?
A légierőnél hamarosan csörögni kezdett az összes létező telefon, és dühös adófizetők tucatjai kérték számon őket. Ők meg persze mosták kezeiket, és próbálták hivatalos közleményekben magyarázni a bizonyítványukat, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Aki ugyanis a fejébe vette, hogy felülről jön áldás helyett az átok, az ezekben a magyarázatokban is csak további bizonyítékát látta az ellene nap mint nap elkövetett disznóságnak. Természetesen a jelenség nem maradt lokális, mára nálunk is egyre többen vizslatják összeráncolt szemöldökkel az égboltot. 2012-ben a magyar Országgyűlés elnöke kézhez kapott például egy kérvényt, melyben a permetezés leállítására szólították fel.
Ami azt illeti, a valóságnak valamiféle csíráját mégiscsak felfedezhetjük ezek mögött az egyébként irracionálisan eltúlzott félelmek mögött. Egyrészt, noha az amerikai jelentés idejében ez még csak elméleti szinten működött, az időjárás módosításával mára már valóban próbálkoznak. Főként Kína kapott rá a dologra, de ott aztán elég rendszeresen próbálnak esőt kicsikarni a szófogadatlan felhőkből, vagy épp igyekeznek feloszlatni azokat.
Másrészt az amerikai kormány sem mindig szolgált rá adófizetői korlátlan bizalmára. Az 50-es és 60-as években tényleg végeztek különböző kísérleteket, amelyek során vegyi anyagokat permeteztek a lakosság feje fölött annak tudta nélkül. A hidegháború kellős közepén tulajdonképpen azt akarták letesztelni, hogy az ország mennyire sérülékeny egy esetleges hasonló orosz támadással szemben.
Hasonlóképp, csak baktériumok szereplésével tesztelték a tömegközlekedési eszközök, valamint kormányzati épületek sebezhetőségét is. Utólag ezt aztán elismerték, hozzátéve, hogy valójában kizárólag egészségre ártalmatlan anyagokkal kísérleteztek. A Nemzetvédelmi Minisztérium két független szakértőt kért fel az értékelésre, akik aztán nagyrészt alá is támasztották ezt, igaz, szerintük idős, illetve légzőszervi megbetegedéssel küzdő emberek számára azért nem volt teljesen veszélytelen mindez.
Szóval akkor parázzunk-e a „chemtrailtől”, vagy sem?
Nos, a rövid válasz az, hogy felesleges. Nézzük csak, hogy is keletkezik a kondenzcsík! Abban a magasságban, ahol a repülők közlekednek, akár -50 Celsius fok is lehet, a motor pedig természetesen forró. A hajtóműgázokban lévő vízpára csapódik ki az égéstermékek szennyeződésein, és a farkasordító hidegben azonnal meg is fagy. Elolvadni persze nem tud, hanem szublimálódik, azaz szilárd halmazállapotúból légneművé lesz – de ez egy lassú folyamat. A különböző légköri viszonyokon múlik, hogy a kondenzcsík meddig lesz látható. Ha alacsony a levegő nedvességtartalma, viszonylag hamar el is tűnik, de magas páratartalom mellett a már meglévő jégszemcsékre további rétegek fagyhatnak, így egész szép, kövér kis felhőkké hízhat a kondenzcsík – ebben viszont valójában semmi fenyegető nincsen.
Na, de ha egy picit jobban beleástad magad ebbe a dologba, akkor könnyen lehet, hogy láttál már olyan fényképet vagy videót is, ahol a repülőn bazi nagy tartályok vannak: ezek csak permetezésre szolgálhatnak, vagy sem?
Nos, mielőtt forgalomba kerülne egy új repülőtípus, nyilván tesztelni kell. Mivel nem lenne túlságosan etikus élő közönséggel kipróbálni, hogy mondjuk erős szélben, bizonyos többletsúllyal mennyire stabil a gép, ilyesfajta tartályokat használnak az utasok súlyának szimulálásához. Nem beszélve arról, hogy a vegyi anyagokkal teli hordók egyébként óriási többletsúlyt jelentenének az utasszállító repülőgépeken, valószínűleg fel sem tudnának szállni velük. Ha utaztál már fapadossal, jól tudod, hogy mennyire bazíroznak a csomagjaid méretén, 1-2 társaság pedig újabban még akár a te méreteden is.
Már csak azért is megnyugodhatsz, mert hatalmi érdekek ide vagy oda, nem létezik az az összeesküvés, amit titokban lehetne tartani, és végbe is lehetne vinni úgy, hogy a megvalósításához ezernyi ember kell: pilóták, repülők teljes személyzete, megannyi légitársaság vezetője, és sorolhatnám.
Egy osztálytalálkozót komoly fejfájás megszervezni, alig egy tucat ember részvételével, ilyen mutatványt véghez vinni pedig egyenesen lehetetlen. Mindezt úgy, hogy az összeesküvésben résztvevők maguk sem tudnák magukat és szeretteiket saját cselekvésük negatív hatásai alól kivonni.
Szóval, ha legközelebb különös kondenzcsíkot látsz az égen…
nyugodtan engedd el magad. Szinte tuti, hogy senki nem akarja átvenni az agyad irányítását. (Vagy legalábbis nem így.) A dolog iróniája viszont az, hogy ettől függetlenül túl sok jót nem teszünk sem a környezetünknek, sem végső soron magunknak a túl sok repüléssel. A közben felszabaduló tetemes mennyiségű szén-dioxid ugyanis nagyban hozzájárul a klímaváltozáshoz, ami ellen pedig sürgősen tennünk kell valamit…
Korábban:
Ember a Holdon?
