Damien Chazelle újabb jelentős alkotása olyan, mintha életre keltenénk egy mémet arról, mi folyik a hollywoodi kulisszák mögött aszerint, ahogy az azon kívüli átlag mozinéző gondolja, egyszersmind ahogy a kritikusaik gondolják. Egy napkeltétől napnyugtáig, illetve alkonyattól pirkadatig tartó önkívület. Három órában.
Chazelle a végleteket önti kottába és/vagy készít belőlük kifestőt, burjánzó színekkel. Így volt ez a butális Whiplash idején, aminek adaptált forgatókönyve 9 évvel ezelőtt meghozta az akkor 30 éves rendezőnek az első Oscar-jelölését, majd így volt ez a LaLaLanddel, amellyel felért a csúcsra (rendezői Oscar, fogatókönyvírói jelölés), és így van ez harmadik igazán jelentős alkotásával, a Babylonnal is, amelynek ugyancsak kinéz minimum néhány Oscar-jelölés a legfontosabb kategóriákban.
BABYLON
R.: Damien Chazelle
Fsz.: Brad Pitt, Margot Robbie, Diego Calva, Jean Smart, Olivia Wilde, J. C. Currais, Tobey Maguire, Li Jun Li, Jovan Adepo.
IMDb: 7,4
Metascore: 61
Rotten Tomatoes: 74%
A Babylon 100 évvel visszautaztat az időben, a hangosfilm kezdetére, amikor a színészek táncoló cirkuszi figurákból hirtelen örökéletű olümposzi istenekké váltak, és ezzel meg kellett valahogy birkózni. Létrejött az igazi Hollywood, egy alternatív valóság, ahol a lámpák sose alszanak el, a zene sosem halkul, a kamerák sosem kapcsolnak ki, hiszen mindenhol mindenki jelenetet rendez.
Mindebben olyan színészek lubickolnak, mint Brad Pitt, Margot Robbie, Olivia Wilde, Jean Smart, Tobey Maguire, Lukas Haas, Max Minghella, vagy épp a kevésbé ismert főszereplő, Diego Calva. A film öt Golden Globe-jelöléséből egyet váltott díjra.