Elhoztam nektek a Zénidőm c. rovat legkülönlegesebb beszélgetéseit 2022-ből. Horváth Péter, Kiss Nikolett és Szentendrei Adrienn válaszai következnek.
Szeretem meghallgatni az emberek történeteit, az elveiket, a meglátásaikat, hiszen olyan jó, hogy ilyen különbözőek vagyunk. Persze nem kell mindenben egyetértenünk, ilyenkor jól esik az eszmecsere, de azért valljuk be, hogy kevés emberrel lehet jól vitatkozni. Talán a vitakultúra annyira nem elterjedt nálunk? Most jöhetne valamilyen jó sztori, hogy összevesztem egy alanyommal, de szerencsére még nem történt ilyen. Az az igazság, hogy az összes ankét elkészítését imádtam, ami nem valósulhatott volna meg a kollégáim, a szuper fotósom nélkül, akinek néha a haja is égnek állt az ötleteim hallatán (igaz, Pityu? :D), na meg az interjúalanyok, akik megtiszteltek a válaszaikkal. Hálásan köszönöm az olvasók figyelmét. Hatalmas elismerés volt számomra néhány kedves szó, amikor valaki jelezte, hogy tetszett neki egy adott írás, egy gondolat, ilyenkor mindig meglepődök, hogy valaki tényleg elolvassa az írásaimat. 😀
Horváth Péter tanár úrral az érettségiről beszélgettünk, s igazából a legjobban azért tetszett, mert marhára megmondta a tutit, ráadásul pont ugyanezen a véleményen voltam én is. Röviden annyit kell tudni a 2022 írásbeli érettségiről, hogy a diákoknak a 2019/20-as tanév érettségi feladatsorait kellett megoldani.
„Az első válaszomban ugye kifejtettem, hogy az online oktatás alatt is “érettségipárti” voltam. Itt hangsúlyozom azt, hogy ez a szóbeli érettségire vonatkozott. Úgy voltam vele, hogy ha valaminek el kell maradnia, az az írásbeli rész. Miért is? A szóbeli érettségin azt kérjük számon a diáktól, amit mi tanítottunk meg vele, és nagyon sok mindent figyelembe tudunk venni. Az írásbelit viszont központilag állítják össze, sok esetben olyanok, akik nem is gyakorló tanárok, csak felcsapják a tankönyvet, hogy “na, akkor ezt kérdezzük meg tőlük”. Elnézést, ha ez nem így van, de nekem ez így jön le. És akkor most jöjjön a válasz. ???? Még írásbeli érettségi előtt én magam is azon poénkodtam a tanáriban, hogy az már milyen lenne, ha ugyanazt a tesztet adnák, ami már elő volt készítve 2020-ban, de nem lett megíratva. Erre aztán több kolléga is mondta, hogy az a baj, hogy ők ezt simán el tudják képzelni, hogy ez így lesz. Még az is szóba került viccből, hogy a régi dátum lesz ott, amit át kell írnunk. És hát bizony, a próféta szólt belőlünk, mert tényleg így történt. Nehéz erre mit mondani. Az a durva az egészben, hogy még a csapból is az folyt a minisztérium részéről, hogy ők mennyire figyelembe fogják venni, hogy ez az évfolyam másfél évig online volt. Aha, persze. Erre beadják minden tantárgyból ugyanazokat a teszteket, amiket még egy olyan időszakban készítettek, amikor az online tanítást max. sci-fi filmekből ismertük. Jaj, de nem mondhatok ilyet, hogy nem vették figyelembe a dolgokat, hiszen plusz 15 percet kaptak a diákok. Respect. Félreértés ne essék, én megértem, hogy azok a tesztek már ki voltak nyomtatva, és nem is akartam volna, hogy a kukában landoljanak. Viszont véleményem szerint szét kellett volna küldeni a sulikra “főpróbaként”, próbálják ki magukat benne a diákok, gyakoroljanak az érettségi előtt. Az érettségire pedig elvártam volna, hogy új tesztet csinálnak, ha már két évig semmi dolguk nem volt.”
Kiss Nikolettről annyit tudnék mondani, hogy az egyik legbátrabb interjúalanyom volt, hiszen őszintén mesélt egy igazán nehéz témáról, egy saját történetről. Nem egyszerű felismerni és bevallani magunknak, hogy nem pont olyan egy adott szak, amilyennek elképzeltük. Hosszas mérlegelés után 2021 decemberében meghozta a döntést, s otthagyta az egyetemet. Azóta már újonnan elsős egy olyan szakon, amit szívből választott.
„Sokáig próbáltam magamban tartani a motivációt, hogy biztosan mindenkinek megfordul a fejében, hogy „jaj, én itt hagyom ezt az egészet”, és majd lesz, ami lesz, aztán jön egy sikeres dolgozat, vagy ugye, „zápočet”, és minden rendben, mégis maradok. Hiába jött a sikerélmény, mégsem éreztem jól magam. Sokáig egy eldöntendő kérdés volt számomra, hogy tényleg el akarom dobni az eddigieket? Aztán feltettem magamnak a kérdést, hogy tényleg egy olyat akarok-e csinálni még x évig, amit egyáltalán nem élvezek? Hát nem. Az emberek személyiségétől függ, hogy kiben hogyan játszódik le ez a folyamat. Vannak lazább emberek, akik nyíltan felvázolják, de vannak érzékenyebb emberek, akik félnek a reakcióktól. Én az utóbbi csoportba tartozom. Magamban tartottam sokáig. Miután elmondtam a hozzám közel álló embereknek, nem akartam róla beszélni. Először magamban kellett úgymond rendet tennem, kicsit elzárkózni és összeszedni magam. Görcsösen eltaszítottam magamtól azt a szakmát, ami tényleg érdekelne, mert féltem, hogy nem fog menni. Ha nem próbálom meg, soha nem fogom megtudni.”
Szentendrei Adrienn, az M2 gyerekcsatorna vezető szerkesztője mesélt nekem a média világában történő alkotásról. Elképesztően imádtam ezt a beszélgetést. Viccesen indult a történet, mert igazából amikor legelőször beszéltünk, konkrétan odaültem mellé, majd elkezdtem őt bombázni a kérdéseimmel. Akkor még eszemben sem volt az interjú gondolata, csak simán érdekelt a szakmája, hiszen imááádom a média világát.
„Számomra a média világa varázslatos. Egy olyan fórum, amin keresztül szinte bárkihez eljuthatunk, de hatalmas felelősség is van abban, amit közvetítünk. Walt Disney munkásságát nagyra tartom, ő egy hatalmas zseni volt. Példaképemnek tekintem őt, mert maga köré tudott gyűjteni iszonyatosan tehetséges embereket. Pontosan ezért igyekszem én is magam köré gyűjteni olyan embereket, akik tehetségesek és kiválóan értenek ahhoz, amit csinálnak. Szerintem ez a kreatív emberek szakmája, akikben lakozik egy csomó olyan ötlet, ami nem biztos, hogy hagyományos, inkább különleges. Gyerekműsorban dolgozom, a gyerekek fantáziáját, s lelküket szeretném úgy formálni, hogy egy jobb világ kerekedjen ki. A bennem lakozó ötleteket meg tudom mutatni filmeken keresztül. A legnagyobb hátránya az én szakmámnak az alkotói válság. Folyamatosan kell gyártani az anyagot, ami egy darabig nagyon jól működik, viszont egy idő után azt veszem észre, hogy az összes ötletemet ellőttem. De akkor is kell készíteni, mert muszáj. Előfordul, hogy csak a határidő az, ami meg tudja hozni az ötletet. Számomra ez nem olyan jó, mert én szeretek sokat gondolkodni egy-egy filmen.”
