Fotók: Pixabay.com
Csallóközi gyerekként biztos mondták már neked a szüleid, hogy jó sok répát kell enned ahhoz, hogy megtanulj fütyülni. Hogy honnan jön az az ötlet, mely szerint a gyökérzöldség fogyasztása jótékony hatással van erre a képességre, az számomra rejtély, mindenesetre aligha hiszem, hogy létezik ezt bizonyító tudományos kutatás. Angolszász nyelvterületen viszont egy másik elképzelés tartja magát mindmáig a répával kapcsolatban, mégpedig az, hogy sasszemmel jutalmazza azt, aki eleget eszik meg belőle. Könnyen lehet, hogy ezzel a teóriával is találkoztál már. De vajon honnan ered, és van-e benne valami?
A britek és az éleslátás
A második világháború elején a németek elég sokáig nyerésre álltak. Hogy a briteket megtörjék, belefogtak London bombázásába. A lehető legkevesebb veszteséggel a lehető legnagyobb kárt akarták okozni a fővárosban, így majdnem kizárólag az éjszaka leple alatt mentek küldetésre. Hogy minél kevesebb értékes célpontot találjanak el, a londoni vezetőség áramkimaradásokkal próbálta felvenni ellenük a harcot, s a nagyváros már a kora esti órákban teljes sötétbe borult.
Sötétben lopakodás ide vagy oda, a németek mégis sok repülőgépet és pilótát vesztettek, a britek ugyanis rengeteg találatot eszközöltek a rossz látási viszonyok ellenére is.
Volt olyan pilótájuk, John Cunningham, aki egymaga vagy 20 német gépet semmisített meg, kiérdemelve ezzel a „Macskaszem” becenevet. A brit védelmi minisztérium pedig büszkén hirdette, hogy mindez annak köszönhető, hogy rengeteg répát tömnek a katonáikba.
Ez a csodazöldség ugyanis rendkívül jó hatással van a látásra, főként ami a sötétben való tájékozódást illeti. A széles közönséget is arra buzdították, hogy minél többet fogyasszanak ebből a finomságból, hiszen már csak a kényszerű áramszünetek miatt is szükség van erre.
Amiről viszont az ellenséges németek – legalábbis ekkor még – nem tudtak, az a radar nevű új technológia létezése volt. E találmány segítségével sikerült a briteknek a sötétben is megtalálniuk, illetve hatékonyan becélozniuk a levegőben cikázó bombázókat, vajmi kevés köze volt ennek a mutatványnak az elfogyasztott répák mennyiségéhez.
Az egész csak figyelemelterelésre szolgáló mese volt, mert persze a szövetségeseknek eszük ágában sem volt felhívni a figyelmet az új, számukra előnyt hozó haditechnikai eszközre.
Répát majszol a fél világ
Kérdéses egyébként, hogy a németek mennyire vették be a mesét. Vannak olyan szóbeli beszámolók, amelyek szerint maguk is megpróbálkoztak a katonáik alapos berépáztatásával. Ennek ellenére valószínűbb, hogy azért minimum gyanúval kezelték ezt a fajta propagandát. Sejtették ugyanis, hogy a másik fél előnye inkább valami új technológiának köszönhető, 1941-ben pedig be is igazolódott ez a sejtésük, hiszen egy kényszerleszállást végrehajtott brit gépben megtalálták az Airborne Inception Radart. Véletlen szerencséjüket meglovagolva ennek a mintájára megalkották a saját radar-verziójukat.
Attól azonban, hogy az ellenséget nem sikerült maradéktalanul megtéveszteni, a répa nem esett ki csak úgy ukmukfukk a brit kormányzat kegyeiből, sőt! Saját állampolgáraikat továbbra is minél nagyobb mennyiség fogyasztására buzdították, sőt nem is csak fogyasztásra, hanem egyenesen termesztésre. Hogy miért? Szigetország lévén Anglia élelmiszerbehozatalra szorult, csakhogy ezzel bizony a németek is tisztában voltak. Háborús stratégiájuk fontos része volt, hogy igyekeztek elsüllyeszteni minden élelmiszerszállítmányt, amely ellenfelük felé tartott, és tengeralattjáró-flottájuknak köszönhetően egészen jók is voltak ebben az elsüllyesztősdiben.
Az egyre fenyegetőbb élelmiszerhiányt úgy próbálták valamelyest enyhíteni, hogy a Dig for Victory (Áss a győzelemért) elnevezésű kampány keretében kertészkedésre bátorítottak boldog-boldogtalant.
Londont ellepték a zöldségfigurákat ábrázoló plakátok, azok közül is a legnépszerűbbek Dr. Répa és Krumpli Peti (Dr. Carrot és Potato Pete) főszereplésével készültek. A rádióban is bombázták a hallgatók fülét a bizarrnál bizarrabb répás receptekkel, minden fityfenét is répából akartak főzetni-süttetni a szerencsétlen éhező lakossággal. Mivel az olyan alapanyagokból is hiány volt, mint a cukor, még édesítőszernek is ezt a zöldséget javasolták, a gyerekeknek pedig nem átallottak nyalóka helyett fapálcikára tűzött répaszeleteket eladni. Minimálisan valamelyest működött is a kampány, hiszen hamarosan már egész komoly túltermelés volt a répából – de azért árulkodó, hogy a blokád feloszlásával visszatért a világ a hagyományos nyalókákhoz.
Miért egyél répát te is, mégis
A slusszpoén az, hogy mindennek ellenére a répának és a jó látásnak egy egészen pici köze mégiscsak van egymáshoz. Zöldségünk ugyanis tele van béta-karotinnal, amit a test felhasznál az A-vitamin előllításához. Utóbbi pedig tényleg szerepet játszik a látásnál: segíti a szemet az agynak küldött jelek alakításában és továbbításában, és védi a retinát.
Ha a szervezet nem kap elég A-vitamint, akkor annak sajnos komoly következményei is lehetnek. Extrém hiánya miatt, főként bizonyos szegény országokban évente több százezer gyermek veszíti el a látását. Ez kiküszöbölhető lenne a vitamin szedése által, és tanulmányok bizonyítják, hogy az azt tartalmazó táplálékkiegészítők segítik a rossz fényviszonyok közti látást. Csakhogy ebből a szempontból több értelme van tényleg magát a vitamint szedni inkább, mint kilószám tömni magadba a nyulak kedvenc eledelét. Nem beszélve arról, hogy ha tényleg túltolod a dolgot, akkor narancssárga lesz tőle a bőröd is egy ideig – és az ember általában nem erre a színárnyalatra vágyik.
Persze mindettől függetlenül egészséges a répa, van benne a béta-karotin mellett kisebb mennyiségben több más jótékony hatású vitamin meg ásványi anyag, és ha nyalóka helyett nem is, de mondjuk egy friss salátában kimondottan finom.
Ha pedig a gyermeked mégsem hajlandó megenni? Mondd neki azt, hogy attól jól megtanul majd fütyülni…
