Fotó: Flickr
Oliver Sim, a The XX énekes/dalszerzője és basszusgitárosa a járvány éveit arra használta fel, hogy romantikus és horrorfilmek szűrőjén keresztül kitárulkozzon. A Hideous Bastard rendkívül őszinte és személyes lemez, aminek témáit vélhetően maga szerette volna végigvinni, és nem Romy Madley Crofttal, a The XX énekesnőjével közösen.
OLIVER SIM
Hideous Bastard
♥♥♥♥
Jelen: Romance With A Memory, Hideous, Fruit, Run The Credits, Never Here, GMT.
OLIVER SIMHogy mennyire őszinte és személyes is a Hideous Bastard, az nyilvánvaló abból, hogy a nyitódalban (Hideous) először nyilatkozik arról, hogy 17 éves kora óta (tehát tulajdonképpen már az élete felében) HIV-fertőzöttként él. A férfiasság, a szégyen és a félelem témáit járja körbe, szűri át magán, dolgozza fel.
A lemez leglendületesebb szerzeménye a második, Romance With A Memory, melyen pedig arról beszél, hogyan szeretett volna „jóképű lenni”, illetve küzdelmeit az emlékeivel, melyekben a partnereit az igényei szerint használta, nem pedig arra, hogy a szerelmet megtalálja általuk, velük.
A drámai és sötét hangulatot Oliver a The XX – és korunk egyik legtehetségesebb – producerére, Jamie xx-re bízta, és nagyon helyesen tette, mivel nyilván kevesen értik őt annyira, mint ő.
Kaptunk egy baljós és sejtelmes, őszinte albumot abban a légüres térben, amit a The XX a 2017-es I See You c. lemeze óta hagyott. Mély levegő, és indítsd!
HALLGASD MEG:
