Fotó: Pixabay.com
Menekülni semerre se jó. De ha kell, akkor inkább előrefelé. Miért is menekülünk? Mi hajt minket? Milyen veszély leselkedhet ránk nap mint nap, amelyekkel nem akarunk szembenézni? Nem nehéz kitalálni, mik ezek. Vannak egyezményes esetek, de a legtöbb ilyen hétköznapi „veszély” mégiscsak egyedi. Ha felteszed a kérdést, hogy mitől félek, mitől tartok a hétköznapok teendői közül, akkor már tudod is a választ.
Az egyezményes esetek közül az egyik ilyen a határidő. Lehet szó az adóbevallásról, egy leadandó munkahelyi feladatról, vagy akár egy randi időpontjáról. Egyiket sem szeretnénk lekésni. Fárasztó aztán a hosszabbítási kérdelmekkel bajlódni és a magyarázkodás is igen kellemetlen, főleg, amikor a miértek-re terelődik a szó.
Inkább ne! Ne halogassunk, ne toljunk magunk előtt a feladatokat, ne görgessük a teendőket, ha nem muszáj! A végén csak felgyülemlenek és egyre több és több lesz belőlük. Mi sem érezzük magunkat jobban tőle. A halogatással egyenes arányban nő az aggodalmunk is. Sokkal kevésbé vagyunk felszabadultak, ha ott csücsül sok megoldatlan feladat vállunkon. Sokkal idegesebbek és frusztráltabbak vagyunk a teljesítési időben, mint a feladat elvégzése után. Na, ugye!
Én sem vagyok példaértékű ebben. Sajnos. Mert magam is menekülök. Nem tudok higgadtan, tiszta fejjel hozzáállni a határidőkhöz. Sem a hivatalosakhoz, sem a nem hivatalosakhoz. Minél tovább húzom, halasztom a feladataim, annál betegebb vagyok tőlük. Ezért én inkább mindent azonnal teljesíteni akarok. Amint azonnal nem tudok, azokkal viszont az utolsó pillanatig csúszok. A lakás- és az autóbiztosítást például már az év elején befizetem, mégpedig egy összegben. Egyrészt mert így olcsóbb, másrészt azért, mert így kevesebbet kell a határidőkön agyalnom és az évben nem kell egynél többször rágondolnom. Szeretem a szülinapi tortát egy nappal előbb előkészíteni, szeretem az ünnepi vacsorákat okosan megszervezve, amiket lehet, már előző nap készre főzni, hogy majdhogynem csak tálalni kelljen. Szeretem az otthoni teendőkhoz már előre megvenni a hozzávalókat, a festéshez az ecsetet, a vakoláshoz a kanalat, a sütihez a margarint. Ha mindezek megvannak, már csak neki kell állni. Munka terén lehetnék sokkal előrelátóbb. Itt vagyok legközelebb a határidőkhöz, addig hagyom égni a gyufa tüzét, míg szinte leég az ujjamig. De mégsem!
Arra jutottam, hogy jobb előrefelé menekülni. Amikor még nincs látótávolságban a határidő, már akkor letudni, amit le kell. Megírni, megvenni, előkészíteni, megszerkeszteni, becsomagolni, leadni, befizetni, kiértékelni, elolvasni, összekötni. Mindent előre: mondom én. Mindent a maga idejében: mondja a bölcs. Szóval ne hallgassatok rám, csak tegyétek, amit tennetek kell és akkor, amikor kell. Így nem kell folyton valamerre menekülnünk.
