Sipos Janka: Nagy arcok könyve | Költőtoll

Unjuk, elegünk van belőle, gyűlöljük bizonyos aspektusait, mégsem olyan könnyű manapság nélküle élni. A közösségi média, még ha a visszásságaival tisztában vagyunk is, ellenállhatatlan vonzerőt gyakorol ránk. Nehéz nem megnézni, hány visszajelzés is érkezett a legutolsó posztunkra, nehéz megállni szó nélkül, ha valami elképesztően primitív hozzászólással találkozunk, és már csak unalomból meg megszokásból is végigpörgetjük a hírfolyamot, aminek valójában semmi hírértéke nincs a számunkra. Igaz, néha kifejezetten izgalmas tartalomra bukkanunk, vagy épp innen tudjuk meg, hogy gyermekkori barátunk végre apuka lett… A Költőtoll rovat új verse e kettősséget tükrözve ezúttal kifejezetten aktuális témáról szól, hagyományos költészeti formák felhasználásával.

 

Sipos Janka: Nagy arcok könyve


Hát, nekiálltam e versnek. Nem lesz hála belőle.

ejszakai furdozes

Képernyősivatagban bukdácsolva előre

mégis hátrafelé visz egyfolytában a lábam.

Elvesztem keresetlen kommentek viharában.

Fölfele kúszik a pulzus; izzadtságszagu lájkok –

kaphatnék keveset még, úgyhogy most lekilátok,

osztom az észt, meg a posztot. Elfeledem, ami fontos:

fő, hogy a háttérképem százból száztíz pontos.

Reklám reklám hátán, rátelepül retinádra.

Megfertőz a hiúság – újkeletű, fura nátha.

Éjjel tíz üzenet jön. Ráérhetne, de másnap

mindjárt ezzel kelsz fel: arccal a nagy rohanásnak.

Régen minden jobb volt? Nem, de ha jobb lesz holnap,

Egy biztos: hogy arról nem tehet épp ez a honlap.

Úgyhogy más mi lehetne újévre fogadalmam,

Hogy online cicaharcom eztán rátok hagyjam?

 

Ez a webhegy sütiket hassznál, hogy javítani tudjon a felhasználói élményen. Elfogadás Tovább