Az ankét megjelent a Klikk Out 2023/01-02. számában
Szerintem minden vizsgaidőszak más, és mindenki picit máshogy éli meg ezt az egészet. Valakiből jót hoz ki egy stresszes helyzet, a nyomás alatt még jobban tud teljesíteni, valaki pedig teljesen leblokkol. Utólag talán könnyű szépeket mondani erről az időszakról, de valahogy én csak annyit tudok kipréselni magamból, jó, hogy eltelt. Talán van pozitív oldala is ennek a cirkusznak vizsgaidőszaknak (mekkora buli kialvatlanul, gyomorgörcs társaságában ülni a vizsgán, ja nem), néha saját magamat is meglepve tényleg meg tudtam csinálni egy lehetetlennek tűnő kihívást (konkrétan egy szóbeli vizsga előtt zsebeltem be egy pokutát’, majd az orrom előtt buktak meg ketten, mire én sikeresen átmentem, s egy ideig csak bámultam ki a fejemből, mert hiába húztam jó témát, hiába feleltem jól, evidens volt, hogy ez a nap kész katasztrófa, ráadásul még csak 10 óra van…), de még mindig azt gondolom, ennek az egésznek nem így kéne kinéznie. Azt pozitív dolognak mondanám, hogy magamat túlszárnyalva kitartottam annak ellenére, hogy elég komolyan felmerült bennem a kérdés, tényleg megéri-e nekem ez… Számomra mindig is az iskola volt az egyetlen hely, amihez úgy viszonyultam, hogy addig maradok, amíg ki nem raknak 😀 Egyelőre bejött…
Csóka Lilinek hívnak és Pozsonyban, a Comenius egyetemen vagyok orvostanhallgató. Valószínűleg a barátaim közül én ismerek a legtöbb dalszöveget (természetesen nem mindet helyesen). A másik pedig, hogy nagyon gondoskodó tudok lenni a számomra legközelebbi emberekkel szemben.
Tóth Bálint vagyok, általános orvostanhallgató a Pozsonyi Comenius Egyetemen. Magamról talán azt mondanám, hogy sokszor el tudok veszni a részletekben. Néha, ugye, jó megismerni egy adott dolog hátterét és más perspektívából is megközelíteni, de ez rettentő időigényes, párszor felesleges. A másik dolog ezzel szorosan összefügg, de aki egy kicsit is ismer, szerintem sejti. Valahogy mindig versenyt futok az idővel, sokszor ez a fő dolog, ami motivál.
Szóbeli vagy írásbeli vizsgára mentél szívesebben?
Cs. L.: Ez nagyon tantárgy- és tanárfüggő. Általában egy vizsga áll írásbeli és szóbeli részből is. Ha nagyon választanom kellene, akkor viszont a szóbelit választanám. Mégiscsak máshogy tudja magát az ember kifejezni, van lehetősége javítani is, ha hibázott.
T. B.: A járvány hatására nálunk 1-2 dolog megváltozott. Bár a vizsgák nagy része élőben zajlott, a tanárok mégis szívesen kihasználták a karantén alatt megszokott számítógépes tesztelést. Az írásbelik szinte kivétel nélkül feleletválasztósak, aminek megvannak az előnyei és a hátrányai is, nekem személy szerint nem a kedvencem. Igaz, hogy egészében véve átfogóbb képet mutat a felkészültségről, de a sokszor csűrve-csavarva feltett kérdések bekeverik az embert. A szóbeli vizsgákat jobban szeretem, de ahhoz ugye jó kérdéseket kell kihúzni és sok múlik a vizsgáztatón is. Azt mondanám, tantárgya válogatja, miből jobb szóbelizni és mikor elég egy írásbeli.
Mit adott neked ez a vizsgaidőszak? Tanultál valami új dolgot magadról?
Cs. L.: Én alapvetően egy stresszes ember vagyok, így mindig nagyon ideges vagyok egy vizsga előtt és ilyenkor a sírás sem áll tőlem távol. Nekem ebben az időszakban szükségem van a csendre, nyugalomra, sok zsebkendőre, koffeinre, hogy csak az adott feladatra koncentráljak 100%-ban. Az értesítéseimet némítom, vagy törlöm az alkalmazásaimat. Nem tesz jót a mentális egészségemnek az sem, hogy látom, ahogy mások már decemberben vagy január elején letudták az összes vizsgájukat, miközben én örülök, ha sikerül terminust szereznem január közepére az első vizsgáimra. Valakinek nem jelent problémát szórakozni menni sem, én viszont ilyenkor inkább kerülöm a kontaktot az emberekkel. Az idei karácsony és szilveszter sem volt olyan, mint eddig, főleg a könyvek fölött ültem. Amit viszont magamról tanultam az az, hogy jobban érzem magam, ha nem tudom, ki mennyit tanult, hogy készült fel. Sokan „hazudnak” vizsga után ezzel kapcsolatban, vagy ez inkább olyan védekező mechanizmus, így igyekeznek elnyomni a kellemetlen vizsga előtti emlékeket, és kellemesebbnek állítják be az egész procedúrát. Ezt kicsit magamnál is észrevettem. Mindenkinek magának kell kitapasztania, hogy mennyi időre van szüksége, és még jobb, ha a tanulást nem csak a vizsgaidőszakra hagyja.
T. B.: Számomra minden vizsgaidőszak más, és ezzel szerintem nem vagyok egyedül. Az idei talán amiatt volt új, hogy az évközi beszámítók is a vizsgaidőszakba sűrűsödtek, szóval a szokásos 2-3, többhetes készülést igénylő vizsga helyett most 6 megmérettetés várt ránk, bár egy kivételével mindegyiket lehetett győzni 5-7 nap tanulással. Így viszont okosan kellett beosztanunk az időnket, mert könnyen ki lehetett belőle csúszni. Magamról kimondottan új dolgot nem tanultam, csak szokás szerint megtapasztaltam, hogy az idő nem a barátom.
Milyenek a tapasztalataid a tanárokkal?
Cs. L.: Minden tanár minden diákkal máshogy viselkedik. Sokszor szimpátia és szerencse kérdése az egész. Sajnos vannak tanárok, akiknek sosem lesz elég jó, amit mondasz. Ezt általában már a felelés legelején észreveszi a diák. Ugyanígy vannak, akik mindent megtesznek, hogy kicsikarjanak belőled a lehető legtöbbet egy sikeres vizsga, vagy egy jobb jegy érdekében.
T. B.: Az orvosin a magasabb évfolyamokban már kevesebb az elméleti tantárgy és egyre több a gyakorlat. Ez meglátszik a tanárok hozzáállásán és az óra menetén is, talán közvetlenebb a tanár-diák viszony, az első évekhez képest kicsivel egyenrangúbb félként kezelnek minket. A kevésbé kötött tanmenet is sokat hozzátesz ehhez, ugyanis nem biztos, hogy fekszik épp egy olyan beteg a klinikán, mint amilyenről szól az adott óra anyaga. Ezek az apróságok a vizsgákon, bár nem mindig látszódnak, de mindenképpen érzékelhetők.
Számodra melyik dal jellemezné legjobban ezt az időszakot?
Cs. L.: Nem szeretek tanulás közben zenét hallgatni, viszont idén sokat szólt nálam és egy barátnőmnél az egyik nagyobb vizsgánk előtt az Affirmation Song Snoop Dogg-tól. Két sírás és tanulás között mindig kicsit feldobta a hangulatot, ha elküldtük egymásnak.
T. B.: Idén tanulás közben talán a Still-t hallgattam Fortellától a legtöbbször. Nem kapcsolom kimondottan a vizsgákhoz, de valahogy akkor ez volt a kedvencem. A szövege is egészen véletlenül témába vág, mert ugye ki ne vágyakozna a nyári esték után, miközben monoton tanulással telnek a napok, ráadásul úgy, hogy már kora délután besötétedik.
