Ebben a versben szerettem volna megjeleníteni azt a lelkiállapotot, feszültséget, amelyet a közösségi média hozott be az ismerkedés, kapcsolattartás berkeibe. Azáltal, hogy jelen vagyunk a „hálón“, hamar végtelenül lenyomozhatóvá, egyben sebezhetővé válhatunk, s ez negatívan hathat ki az életünkre. Lássunk most egy kortárs, netes románcot, amely épp olyan gyorsan indul el, amilyen gyorsan véget is ér, tényleges tartalom, mélység, jelentőség nélkül.
Kovács Andrea (Kёri): #hashtag
A Te lájkod lájkabb minden lájknál,
a Te szívecskéd, „nevetős“-öd kacagtat,
pedig csak egy régi képet raktam ki,
s lám, a számláló már száz felett baktat.
Veled mindent megosztanék,
és kijelölnélek a közös képeken,
ha rám kattintasz, érzem
oldódik az offline-tól való félelem.
S éjjel is megnézem egyszer-egyszer,
hátha Tőled érkezett új levél,
míg az exeid profilján csámcsogok,
kategóriákkal jobb vagyok bármelyiknél.
De most tényleg lebuktál, te alávaló,
hajnalban bejelentkeztél egy bárból,
hashtag: #szomorú, hashtag: #mindennek vége,
többé nem szeretlek, többé nem hiányzol.
