A cikk megjelent a Klikk Out 2023/01-02. számában. Borítóterv: Gocoň László
Apu őszinteségnek álcázott ítélkezése vagyok. Nem mindegy, hogy csak őszinte vagy ő csak szinte. Ahogy az igazság is helyenként csak egy megtoldott gazság.
Nincs rémesebb az őszinte embernél, ha ostoba.
József Attila
Nincs is annyi őszinteség, mint amennyit már megfogadtak. Én, Te, Ő szintén. Mi van ebben olyan nagy dolog? Őszintén csak az igazságot lehet mondani, nem? Az igazság viszont gyakran csak öl, butít és nyomorba dönt. Ja, meg fáj.
Az igazság az elme felkent szent tehene, az utódodnak mégis végighazudod a gyerekkorát. Mikulásról, Jézuskáról, elfogyott nyalókáról. Történelmi igazságtételt követelsz, tekintet nélkül a történelemre.
Igazságot ettél reggelire, és azt böfögöd még délután is. Őszinteségre nyílik a szád, mégis csak baromság jön ki rajta.
Nincs olyan igazság, amiből lenne kettő. Ha az igazságokat összegereblyéznéd, olyan lenne, mint egy Jackson Pollock-festmény, megfejthetetlen gyönyör, szerteágazó szövevény.
Az igazság és őszinteség lehetne idén is a legjobb terv, de legyen a kedvesség és tapintat hozzá a csatorna. Jobb őszintén nem tudni, mint tudatlanul igazat mondani.
Ítélkezni őszinte dolog, csöndben lenni meg bölcs. Ha nincs másod, csak az igazságod, akkor jobb lesz, ha tükörbe nézel, hogy láss még valakit, akit érdekelsz.
Vedd úgy, hogy az igazság csak egy tányér, miközben a figyelmesség, a jóindulat, a nagyvonalúság, a kedvesség, a bölcsesség és a tapintat, ami belőle jóllakat. A tányér önmagában haszontalan, tapintattal tálalni mindjárt előkelőbb.
A legrövidebb út az egyenes, az őszinteség viszont nem lehet egotrip.
