A cikk megjelent a Klikk Out 2023/01-02. számában.
Fotók: Wikimedia, Pixabay
Kedd délután. Tizenhárom éves vagyok, írom a házi feladatot. Az ajtómra kívülről egy tipikus tini-üzenet van felragasztva, miszerint csak akkor szabad bejönni a szobámba, ha nem szól a zene, mert akkor valószínűleg eszméletlenül fekszem a padlón. Most is szól a rádió, de a zenét megszakítják: rendkívüli hír érkezett. Ennyi idősen különösebben nem érdekelnek a hírek, de ez még nálam is rögtön kiveri a biztosítékot: a New York-i World Trade Center ikertornyainak egyikébe repülő csapódott. Pár perc múlva a Déli Toronyba egy másik gép száguld, és ebben a pillanatban már egyértelmű, hogy nem véletlen balesetről van szó…
Még ma is élénken él bennem, ahogy dobogó szívvel ülök a rádió mellett, közben SMS-ezek a legjobb barátommal. Ő építésznek készül, és mindig is az volt az álma, hogy New Yorkba mehessen, és többek közt a két óriást saját szemével lássa. Ez az álom már nem teljesülhet. Persze kettőnk döbbenete nem mérhető azokéhoz, akik érintettek a tragédiában, de nem nehéz megérteni, hogy hatalmas jelentőségű dolog történt éppen.
Gyorsan pörögnek az események.
Európában délután van, de Amerika keleti partján reggel. Az American Airlines 11-es járata 8.46-kor ütközik az Északi Toronnyal, a United Airlines 175-öse pedig a Déli toronnyal 9.03-kor. A kétszáztíz emeletes felhőkarcoló lángra lobban. Hátborzongató felvételek készülnek, amin emberek próbálnak valahogy kijutni az épületből, vagy épp a mélységbe vetik magukat, hogy ne a tűz martalékául essenek. Két órán belül mindkét épület összeomlik, maga alá temetve a bennrekedt dolgozókat, a helyszínre kivonult tűzoltókat és rendőröket, kárt téve a környező épületekben.
Csakhogy máshol is dráma zajlik: nem csupán ezt a két gépet sikerült merénylőknek eltérítenie. Egy harmadik, az American Airlines 77-es járata a Nemzetvédelmi Minisztérium székhelye, a Pentagon oldalába csapódik, részlegesen összedöntve azt. Egy negyedik repülőgép pedig a pennsylvaniai Shanksville mellett, egy mezőn csapódik a földbe. Mint kiderül, az utasok hősi ellenállása akadályozza meg a további pusztítást.
A következmények vérfagyasztók. 2977-en halnak meg a támadások következtében aznap, és még annál is több sebesültet látnak el. A közvetlen anyagi kárt tízmilliárd dollárra becsülik, a veszteséget pedig a tragédiát követő gazdasági sokk tovább súlyosbítja. Az összefogás viszont példaértékű: az ország minden szegletéből jelentkeznek szolgálatra a tűzoltók és mentősök, rengetegen mennek el vért adni, és rekordgyorsasággal indítják a segélyalapot, melyből a túlélők és az áldozatok családtagjai részesülhetnek.
A CIA órákon belül azonosítja az Al-Kaidát, mint a terrortámadások mögött álló szervezetet. Vezetője, Oszama Bin Laden sokáig tagadja, hogy bármi köze lenne a katasztrófához, csak évekkel később ismeri majd be azt. Mivel Afganisztán nem hajlandó a szervezetet kiutasítani az országból, sem annak fejét kiadni az Egyesült Államoknak, az események háborúhoz vezetnek.
Az első összeesküvés-elméletek pedig még aznap megszületnek.
Ezek szinte mindegyikében a közös pont, hogy a) azt feltételezik, az USA kormánya előre tudott a támadásokról, csak nem állt érdekében megelőzni azokat; b) egyenesen az USA kormánya felelős értük, szervezéstől a megvalósításig.
Az egyik leghajmeresztőbb teória szerint az ikertornyok nem dőlhettek volna le pusztán a becsapódás következtében, hanem összeomlásuk kontrollált detonáció következménye, azaz felrobbantották az épületeket.
Már csak azért is találhatták sokan hihetőnek ezt a véleményt, mert korai hangoztatói közt ott volt például Steven E. Jones fizikus, illetve Richard Gage építész is. Márpedig egy fizikusról meg egy építészről általában nem azt feltételezik kapásból az emberek, hogy csak úgy a levegőbe beszélnek. Csakhogy ehhez előzetesen robbanóanyagot kellett volna csempészni az épületbe, márpedig ez nem egyórás meló lett volna, és aligha tudták volna úgy kivitelezni, hogy az ott dolgozóknak fel se tűnjön semmi. Nem beszélve arról, hogy jó eséllyel a becsapódás után azonnal összedőltek volna a tornyok. A szerkezetépítő mérnökök pedig egyetértenek abban, hogy amellett, hogy a becsapódás tartóoszlopokat károsított, az épületek az elharapózott tűz következtében adták meg magukat a gravitációnak, az gyengítette meg annyira a szerkezetüket, hogy végül sorban roskadtak egymásra az emeletek. A hivatalos vizsgálatok ugyanerre a következtetésre jutottak.
Mások azt vélték tudni, hogy a Pentagont ért támadás valójában a kormány egy részének műve volt. Az indíték pedig, hogy le lehessen rohanni Afganisztánt, na nem a merénylők védelme, hanem az olaj miatt. Nyilván az Egyesült Államok külpolitikája nem áll kritikán felül, de ez azért eléggé erős feltételezés. Thierry Meyssan politikai aktivista, illetve Dylan Avery filmes szerint pedig még az sem igaz, hogy repülőgép csapódott volna az ötszög alaprajzú épületbe, hiszen annak nagyobb lyukat kellett volna ütnie. Esetleg kifejezetten repülőgép alakút, valahogy úgy, ahogy a rajzfilmfigurák csinálják, amikor átrohannak egy falon. Ehelyett egy lövedék volt a tettes. (Volt olyan elmélet is, amely szerint egyébként a WTC tornyait is lövedékek döntötték romba, csak az őket körülvevő hologram miatt látszottak repülőnek.) A szomorú valóság azonban az, hogy az eltérített 77-es járat utasai közül sokan még a levegőben felhívták szeretteiket, hogy elbúcsúzzanak tőlük, később pedig a helyszínen megtalálták és azonosították maradványaikat, a járműéivel egyetemben.
Az is hírlett bizonyos körökben, hogy a Shanksville mellett lezuhant negyedik gépet, melynek feltehetően vagy a Fehér Ház, vagy a Capitolium lehetett az eredeti célpontja, valójában vadászgépek lőtték le. Nos, valószínűleg ez történt volna, ha nem az utasok áldozták volna fel magukat előbb, felismerve, hogy ennek bizony jó vége nem lesz. Persze feltéve, hogy időben sikerült volna azonosítani és megtalálni a gyanús gépet – a cél ugyanis a veszteség minimalizálása lett volna. De semmi sem utal arra, hogy ez történhetett.
Az információs káosz is a konteósok kezére játszott.
Az eseményeket övező fejetlenségben ugyanis egymásnak ellentmondó hírek láttak napvilágot. Az egyik ilyen szerint például a negyedik gép, a 93-as járat biztonságban földet ért Ohióban – összekeverték ugyanis egy másik járattal. Hasonló hibára került sor például, amikor nyilvánosságra hozták a feltételezett merénylők neveit. Kicsivel később ugyanis a listán szereplő néhány férfiról azt állították, hogy valójában életben vannak. A hiba forrása pedig az volt, hogy kifejezetten gyakori nevekről volt szó, nem volt nehéz tehát eltéveszteni a személyazonosságokat.
Emellett mindenki mindenkire gyanakodott. Ki a zsidókra, ki a szaúdi királyi családra, ki a pakisztániakra, már persze a CIA meg az amerikai kormány rosszfiúi mellett. És ez az eseményeket, illetve motivációkat övező bizonytalanság mindig is termékeny talajnak bizonyult az összeesküvés-elméletek népszerűsítői számára.
Tűnhet úgy első blikkre, hogy 9/11 eseményei eléggé távol vannak tőlünk az időben ahhoz, hogy az őket övező konteók a múlt homályába vesszenek, de sajnos nem ilyen egyszerű a helyzet. A konspirációk univerzumában ugyanis minden mindennel összefügg, és időkön átívelő történet eleme lesz minden hasonlóan jelentős esemény, mely mögött ugyanazokat az elkövetőket sejtik.
