FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Nagy izgalommal tekinthettünk az alapszakasz zárófordulójának eseményeire. Még az éj leple alatt a nagyszombati drukkerek csúnya szavakat kiabáltak Pozsonyban, amire válaszul a pozsonyiak fütykösöket rajzoltak a nagyszombatiak díszkerítésére. Pistike elvette Ferike homokozólapátját… – hálistennek bennünket ezek a gyerekcsínyek hidegen hagytak.
Legfeljebb az anyagcserénkre és folyó ügyeinkre kellett ügyelnünk a hosszú úton Rózsahegyre menet. A képlet adott, nekünk csupán saját magunkkal kell foglalkoznunk. Onnantól kezdve, hogy pontelőnybe kerültünk a tabellán, hozni kell a meccseinket és kész. Nincs mellébeszélés! A csapatot buzdítani, a csapat mellett és egymásért kiállni a végsőkig! – ennyi a recept, nem több, nem kevesebb, saját kezünkben van a sorsunk. Hogy mindezt szép, avagy eredményes focival érjük-e el, tökmindegy. Bár igaz, ami igaz, jobban esne: kettő az egyben. Urambocsá’ a bírókat szidni, hogy ellenünk fújnak, mint a szemeinket borogatni olykor a látottak miatt. Taktika ez! A fegyelmezett foci néha ezt kívánja, de…
Itt van rögtön a csapatkapitányunk teljesítménye.
Megfordult a fejemben, szólok a Zsoltinknak, hogy nálunk a cégnél éppen üresedés van. Igaz, sokat kell éjjelezni, de vannak mindenféle kedvezmények… Viccet félretéve, kedves Kapitány, Isten adja, hogy igazam legyen és akkor neked fog kelleni felemelni a bajnoki serleget. Itt mindenki szeret Téged, és szeretnénk büszkék is lenni rád. Tisztában vagyunk vele, min mentél keresztül…
Klubunk ismét szurkolóink kedvében járt, persze ez is kölcsönös.
Éppen kilenc éve, hogy új alapokra helyezték szeretett klubunk jövőjét. Ráadásul a Tulajdonos úr tudtommal kerek jubileumot ül az idén. Mi hűséggel kiszurkoljuk az összes gyertyát és egyéb „tortadíszt”, hisz’ tulajdonképpen nekünk is a szívügyünk! Így indultak el az autóbuszok Rózsahegyre, ahol 2018 után ismét történelmet írtunk. Mert történelmet írtunk, mégha egyelőre csupán suttogva, kellő alázattal mondjuk is ki.
Kellemetlen szélben, a városhoz közeli község önkéntes tűzoltó testületének asszisztálása mellett kezdődött a mérkőzés.
Óvatos, kimért foci, aminek ismérve, hogy az a csapat győz, amelyik talál egy gólt. Oké, de mi van, ha nem is keres? Aki eddig esetleg szidta a „taktikázó” Krstovićot, az most kérlelheti a lelkiismeretét, mert beállásával – továbbá Ramadan beállásával – egy csapásra megváltozott a játékunk. Addigra a Slovan már lelépte a Nagyszombatot – tudom, pont az imént írtam, hogy csak magunkkal foglalkozzunk, de lélektani mérföldkő az alapszakasz megnyerése, és ehhez mindenképpen gólt kellett rúgnunk. Azt is írtam, hogy nincs mellébeszélés.
„Soha ne add fel, győztes leszel!”
Krstović nem kegyelmezett, az asszisztot pedig ismét Ramadan jegyezte. Módfelett kitűnt Krstović gólöröme. Rettentő suta hasonlatot fogok mondani, de a cirkuszi előadáson a bohóc jól tudja, hogy az ő feladata megnevettetni a nagyérdeműt. A gólszerző feladata ebben az esetben még jobban megőrjíteni a szurkolótábort. Ritka pillanat volt: Novota Jani tett ilyet anno otthon, talán a Brašeň egy alkalommal Szenyicén, meg most a montenegrói. A kerítésen lógni persze sárga lappal jár, de:
„Benned égnie kell annak, amit lángra akarsz lobbantani másokban!” (Szt. Ágoston)
Hát így lettünk az alapszakasz bajnokai. Gyertek srácok, harcoljunk a végső bajnoki címért is!
p.s.: A szurkolótábornak végre ismét van vezére, és ezt látni, még konkrétabban, érezni! Mert ahogy a csapat körül pletykálkodtak folyton a városban, úgy a tizenkettedik játékos ügyében is zörgött a haraszt mindig. Most csend van, itt is, ott is, és szinte ordít, hogy ez mennyire jó!
RÓZSAHEGY–DAC 1904 0:1 (0:0)
Gólszerző: Krstović
DAC: Petráš – Alex Pinto, Risvanis, Brunetti, Andzouana – Káčer, Dimun, Kalmár (64. Nebyla) – Blackman (81. Ramadan), Niarchos (64. Krstović), Gavrić (88. Kružliak).
