A cikk megjelent a Klikk Out 2023/01-02. számában.
Fotók: Pixabay.com
Mond neked valamit az elektroszenzitivitás kifejezés? Ha így kimondottan nem hallottál róla, jó eséllyel akkor is találkoztál már a jelenséggel – ha máshol nem, filmeken, vagy sorozatokon keresztül. A Better Call Saulban például fifikás ügyvédünk bátyja, Chuck szenved ettől a nyavalyától. Elsötétített házában semmiféle elektromos berendezést nem tűr meg, jelenlétükben ugyanis különböző testi tünetek kínozzák őt. Ez természetesen nagyban megnehezíti mindennapjait, hiszen manapság szinte elképzelhetetlen az életünk árammal működő kütyük és háztartási eszközök nélkül. Ha nem is rengetegen, mégis viszonylag sokan érzik úgy, hogy negatív hatással vannak rájuk az elektromágneses jelek, amelyeket ezek a gépek kibocsátanak. De valóban hathatnak így ránk? Jobban tennénk, ha kihúznánk mindent a konnektorból?
Maga a jelenség nem újkeletű.
Már az 1950-es években is éltek hasonló panaszokkal emberek, holott akkor még jóval kevesebb elektronikus berendezés volt egy átlagos háztartásban, mint ma. Az elektroszenzitivitás, illetve elektromagnetikus szenzitivitás kifejezés azonban sokkal később keletkezett, 1991-ben használták először.
Az érintettek a legkülönfélébb testi tünetekre panaszkodnak, melyek közt viszonylag gyakori a fáradékonyság, koncentrációs zavarok, émelygés, gyomorfájdalom, nyugtalanság, alvásproblémák, de gyermekek esetében emlegetik a viselkedési zavarokat, illetve hiperaktivitást is, mint kísérőjelenséget.
Ehhez szorosan kapcsolódik az elektroszmog kifejezés is, amely éppen a bennünket mindenfelől körülvevő elektromosságra utal, illetve annak szennyező jellegére.
Mindez eléggé ijesztően hangzik, bizonyos oldalakon pedig még parásabb dolgokról is olvashatunk a jelenség kapcsán. A technológia okozta, természetellenes szennyezéshez ezek szerint nem volt időnk adaptálódni, és tényként kezelik, hogy nem is csak bizonyos személyek, hanem egyenesen mindenki egészségét fenyegetik mindennapi elektronikus berendezéseink, különös tekintettel a Wi-Fire, a minket állandóan kísér(t)ő mobiltelefonokra és a telekommunikációs hálózatokra. Az immunrendszerünket is képesek lenullázni, a bioritmusunkat felbontani, és depresszióra hajlamosítanak minket, de a számlájukra írható a terméketlenség, az Alzheimer-kór, a leukémia kialakulása, sőt bizonyos források szerint az onkológiai jellegű megbetegedések akár 80%-a is.
A jó hír az, hogy aki ijesztget minket, annak általában megoldása is van a problémára.
Már azon túl persze, hogy kihúzatják veled az összes csatlakozódugót a falból, vagy szélesebb lyukat vájnak neked egy civilizációtól távol eső barlangban.
Rengeteg elektromágneses sugárzást mérő eszközt kínálnak, melyek segítségével megállapíthatod, mekkora nagy bajban is vagy valójában, és létezik sugárzástól védő festék, mindenféle árnyékoló, spéci függöny, vagy épp fülhallgató, amely állítólag a mobilodból származó sugárzást hatástalanítja. Univerzális megoldásként pedig lehet olyan eszközt is venni, ami drágakövek és féldrágakövek segítségével „harmonizálja” a környezetedet.
Noha az elektronikai eszközökből érkező szennyezést magát nem szünteti meg, de a szervezetre való hatását elvileg semlegesíti. Az ásványok ugyanis szintén sugároznak, csak épp pozitív energiát, amely még a családon belüli kapcsolatokra is jótékonyan hat ki. Nem beszélve arról, hogy a gyermek sem fog éjjel átmászni a te ágyadba, hanem hagy téged végre, évek után egy jót aludni. (Két kicsi gyerek szülőjeként, bevallom, számomra ez adná el a leghatékonyabban a szerkezetet, már ha nem lennék szkeptikus annak hatásmechanizmusát, illetve effektivitását illetően.) Persze mindezeket a szerkezeteket nem vesztegetik éppen két fillérért, de még mindig megérné, ha valóban ezeken múlik az egészségünk.
Csakhogy az elektroszenzitivitás nem orvosilag elfogadott diagnózis.
A jelenséget ugyanis tudományosan nem sikerült igazolni.
Ahogy Ben Goldacre orvos-akadémikus rámutat, egyrészt az elektroszenzitivitásnak tulajdonított tünetek már jóval azelőtt kínozták az embereket, mielőtt elektromos készülékek garmadája vett volna körül bennünket. Másrészt ha valóban az elektromágneses jelek erősítenék fel a páciensek szenvedéseit, azt kísérletekkel be kellene tudni bizonyítani. És bizony terveztek és kiviteleztek efféle kísérleteket, melyek keretein belül elektromos berendezések közelébe ültetett alanyok tüneteit jegyezték fel – viszont az alanyok nem tudták, hogy a letakart készülékek valóban be vannak-e kapcsolva.
Ezek a tanulmányok szinte egyöntetűen azt mutatják, hogy a saját bevallásuk szerint elektroszenzitivitástól szenvedő résztvevők képtelenek megmondani, hogy ténylegesen ki vannak-e téve a sugárzásnak, és a legtöbb tünetet akkor produkálják, amikor úgy gondolják, hogy épp ki vannak neki téve.
Megeshet, hogy az egész az úgynevezett nocebó-hatásnak tulajdonítható: ha attól tartasz, illetve meg vagy győződve róla, hogy valami árt neked, akkor úgy is fogod érezni, hogy árt neked, és valós testi tüneteket produkálhatsz. De az is lehet, hogy az esetleges tüneteket valami más, nem diagnosztizált probléma okozza, ezért az Egészségügyi Világszervezet ilyen esetekben a teljes körű kivizsgálást támogatja, az orvosi mellett mentális egészségügyi szakértő közreműködésével.
Az új, divatos gyanúsított mindettől függetlenül az 5G hálózat.
A koronavírus-járvány tetőfokán például fénysebességgel terjedt az a nézet, hogy az 5G tehet az összes halálesetről, vagy mert vírus tulajdonképpen nincs is, csupán a sugárzás miatt halnak meg emberek, vagy mert maga az 5G hálózat terjeszti a vírust a rádióhulálmokon keresztül. De ha Ivana Jochmanová orvosnőt kérdezed, aki a Pandémia hoaxov című könyvben írt a témáról, már maga a feltételezés is fölöttébb abszurd, hiszen a vírusoknak vajmi kevés közül van a rádióhullámokhoz. Dél-Kóreában egyébként már 2018-ban elkezdték tesztelni ezt a hálózatot, jóval azelőtt, hogy 2020 januárjában az első covidos beteget diagnosztizálták volna.
Ami pedig az 5G sugárzást illeti, az nem ionizáló, túl alacsony energiájú ahhoz, hogy bármilyen negatív hatása legyen ránk, és semmiféle bizonyíték nem létezik ennek ellenkezőjére. Az EU-ban pedig amúgy is nagyon szigorú szabályok vannak érvényben, és nagyon alacsonyra lőtték be annak a maximális értékét, hogy mennyi elektromágneses sugárzás érheti a lakosságot. Az 5G pedig még ezen a limiten is jócskán belül van.
Természetesen mindez nem jelenti azt, hogy azoknak a panaszai, akik az elektromos berendezésekre gyanakodnak, automatikusan valótlanok lennének, talán csak a gyanúsított nem egyenlő a tényleges elkövetővel. Mielőtt elkezdünk kézzel mosni, a romlékony kaját télen a balkonon tartani, vagy veszünk valami „harmonizáló” izét, a tüneteinkkel keressük fel a kezelőorvosunkat. Igaz, a mobiltelefonunkat – nem ugyanezen okból – nem is árt néha kikapcsolni, és valami analóg szórakozás után nézni, legyen az könyv, társasjáték, vagy bármi.
