FOTÓK, VIDEÓ: SZABÓ PÉTER PÁL
Ha szemérmes lennék, Északi lakótelepnek írnám, de inkább leszek hiteles, szóval fogadjuk el, hogy anno a szerdahelyi szlengben inkább a Szever kifejezés volt használatos – így fonetikusan is. Ennek oka valószínűleg az, hogy a Rózsaliget lakótelepet eredetileg így nevezték, ez állt nagyszüleim levelezőlapján: Sídlisko Sever. Az egyes blokkok ábécé szerint sorakoztak, számokkal kiegészítve, és vagy ezer kortárs cimborával körbevéve. Miért hiszem azt, hogy napjainkban kevesebb a gyerek? Vagy csak nem divat a bújócska?
A gyerekzsivaj mindennapos volt errefelé, senki sem oldotta, ki honnét jött, szinte mindannyian betelepültek voltak. Aztán egycsapásra szerdahelyiek lettek. Nagyszüleim – a Rózsaliget Kató nénije és Géza bácsija – magukkal hozták a csilizradványi nyelvjárást is, ahol a kelfőzeléket pudlutykának hívják. A szerdahelyi városvezetés pedig gondolt egy merészet és a lakótelepeket az oda kiültetett virágokról kezdte elnevezni. A Szever 1. Rózsaligeti részét a virágok királynőjéről. S bár a virágkertészet partner volt eme ötletükben, tervük ezen a ponton valahogy megrekedt…
Megszületett a Rózsaliget a százfajta, színes és illatos rózsáival, na meg a Fenyves, mert hát fenyvesekből is akadt szép számmal.
Kinek Fenyves, kinek Boriny a hatalmas garázsteleppel. Megkockáztatom, talán a legnagyobb ilyen „kocsihotel” a városban. Hiába volt az Észak 1. lakótelep a város első masszívan „szocis” lakókörnyezete, zöldterületből kijutott bőven, amit állítólag a bősi vízi erőműnek is köszönhettek az ottlakók. Történt ugyanis, hogy a nyolcvanas évek elején az épülő vízi monstrum útjában álló fákat egyszerűen kiásták és áttelepítették a városba. Főleg ide, a szeveri városrészbe, ahol fűre lépni nem volt ildomos, ha jött a parkőr a Városi Nemzeti Bizottságtól. „Szürke egerek” kiskerekű biciklin – ez nem kamu, mégcsak nem is mendemonda, jutott belőlük mindenhová.
Én már csak tudom! Itt „szolgáltam” évekig a nagyiéknál, a Fő utcára más volt beosztva. Ő sosem kapott el minket, a szeverit nagyapám meséi ejtették rabul.
Blokkos gyerek vagyok, panelben születtem, sosem éltem egy percet sem családi házban. Az emberek a blokkokat gyakran a panellel azonosítják, aztán az első fúrás alkalmával jönnek csak rá, hogy amit nyüstölnek, bizony nem panel, hanem tégla. Az ütvefúró megszaladt a kézben, [káromkodás betöltése folyamatban]… Így voltam én is a Rózsaligetben – két évtized múltán ugyanis visszatértem egykori „szolgálati helyemre”. A háromemeletes téglalakások, a „kilences felhőkarcolók” talán panel. A Gyurcsó István utcán túl a Szever 2. szintúgy panel. Itt a „határ”, ez az utca gyerekkoromban még nem létezett, csak a puszta semmi. Állami vagy szövetkezeti lakások, céges blokkok. Konkrétan a Rózsaligetben még napjainkban is cukorgyárinak hívják az egyik társasházat, pedig a cukorgyárat már rég lebontották… a Mező utcában OSP-blokk áll. Továbbá kevés lakótelepen van „várkastély” – a Szever 1-nek ott a Vermes-villa. Gazzal és rózsabokrokkal benőve – ahogy egészen apró gyerekként emlékszem rá…
A Magasépítő Vállalat 1955-ben kezdte meg Dunaszerdahelyen az első építkezéseit.
A nagyszombati részleg a 60-as évek legelején fogott hozzá a Rózsaliget, tehát az Észak 1. lakótelep építéséhez. Az első blokkok a mai Jednota során álltak, az egykori focipályával szemben. Napjainkban ott a Rózsakert. Ebben az utcában termett a város legfinomabb vadalmája. Kicsit odébb épült fel az a blokk, ahová csupa ’65-ös árvízkárosultat költöztettek, köztük a nagyszüleimet is egyetlen gyermekükkel, édesapámmal. Már csak az emlékek élnek…
A Jednota élelmiszerüzletét pár évvel a Rózsaligeti lakótelep megnyitása után, 1966-ban építették. A játszóparkot még ennél is később – 1970-ben. Manapság piac van a helyén.
Ez egyébként jellemző volt Szerdahelyre, először a házak, aztán a boltok, iskolák, óvodák bölcsődék, játszóterek. A fenyvesiek is a Rózsaligeti boltba jártak, míg meg nem épült Szever kettőn a bevásárlóközpont. Aztán választhattak. De az élet így is, úgy is a Rózsaligetben zajlott azokban a „zegzugokban” a mai kocsmák helyén, a bolttal szemben. Még hokizni is lehetett. Gondolták volna, hogy a mai piactér és a garázsok közti füves placc eredetileg röplabdapályának készült?
1980 környékén járunk. Tudom, folyton ezzel a korszakkal pedálozok, mintha minden tökéletes lett volna akkor. Szó mi szó, nekünk tökéletes gyerekkorunk volt!
Külön állt a bolt, külön a hentesáru részleg – köztük keskeny sikátorral –, az üvegek visszaváltása pedig az üzlet mögött egy nagy, spenótzöldre festett hangárszerű tákolmányban bonyolódott le. Nagyanyám ásványvizes üvegjeivel előszeretettel csörömpöltem – bezzeg manapság nem kell attól tartani, hogy összetörik a PET-palack! Nagyon patent környék volt a Rózsaliget, Szerdahely legnyugisabb lakótelepe. Bevásárlás után leülhettem nagyapámmal a bolt előtti szökőkút szélére, ő pedig rágyújtott egy cigire… majd megálltunk a mellette lévő játszóparkban. Az olyan játszópark volt, hogy hét nyelven beszélt, s ha kellett, nyáron vizet spriccelt a poros kölykökre!
Az egyik „kilences” tövében is állt egy kisebb játszópark, meg a Fenyvesen, a mai „méhecskés” helyén.
Ott zümmög el a drón felette, tetszettek látni a videóban? Pistike nem rakta el a homokozó lapátot, de az is lehet, hogy a mi gyerekeink voltak! Biza szökőkúttal sem fukarkodtunk, bár a nyolcvanas évekre már megviselt állapotban volt a fenyvesi és a rózsaligeti is. Nem is megviselt, inkább csak szimplán „szocis”, de ettől még szerettem. Télen felmásztam a medence közepén lévő „űrhajóra”, nyaranta pedig a szökőkút mögötti falra. És az a görbe fa a parkoló sarkán, megvan, ugye? Amióta az eszemet tudom ilyen furán nő…
„Anya siessünk, mert futni fognak utánunk a futórózsák, menjünk a másik úton” – igen ám, de ott sötét volt, anyu meg attól félt… Szakállas sztori.
Ezek a futórózsák szépen átvészelték az idők viszontagságait, az előttük lévő úttest már kevésbé – nemrég felújították, belefogtak és meg sem álltak a Fenyvesig. Ahogy az összes blokkot is, szinte kivétel nélkül átformálták. Bizony nagy volt a hőszigetelési láz egy időben, fürgén robotolt a szakácsból lett kőműves. Egyik lakóközösség a másiktól leste el, mit hogyan és mennyiből. Bár azt hiszem, ez sem kizárólag szeveri eset, viszont itt éltem, amikor ez sztori megesett. És a többi, megannyi kedves kaland… Apropó, Önöknek mi a kedvenc Szever 1-es történetük?
ELŐZŐ RÉSZEK:
Szerdahelyi mozaikok
