POÓR TIBOR: Ki gondolta volna az első félidő után, hogy a végére dráma lesz a meccsből, és a mérkőzés utáni pillanatok enyhén szólva botrányosak lesznek? Valószínűleg a csapatunk nem, mert szerintem túl magabiztosan fociztunk, mintha Polievka számunkra csak az első félidőben jelentene veszélyt. Túlzottan professzorok módjára játszottunk a második félidőben, igen, helyenként sokáig nem adtuk a labdát az ellenfélnek, de amikor már igen, nem nagyon védekeztünk úgy, ahogy az első félidőben. Az a védekezés mintaszerű volt, az is, ahogy levédekeztük a rendkívül veszélyes Polievkát. Kiemelnen az első félidőben Nebylát és Káčert. A második félidő viszont már nem csak a mi kezünkben volt, főleg a második gól után. Szerencsénk volt. Volt sok szitu, amit a holnapi forgatásra vissza kell néznem, a lényeg a meccsből – nemcsak 45 perc a meccs, háromgólos vezetés mellett sem, és a legfontosabb – 4 pont előnyünk van! Hajrá, DAC!
U.I. Brunetti a saját lábán sétált be az öltözőbe meccs után.
SZIGETI ATTILA: Véleményem szerint úgy kezdődött a mérkőzés, ahogy a legmerészebb álmainkban sem mertük volna gondolni, és ritkán vezettünk az első félidőben idegen pályán 0:3-ra. Talán még elő sem fordult, nem még akkor, amikor 4 ponttal vezethetjük a bajnokságot a Slovan előtt. Kicsit talán bealudtunk a félidei pihenő alatt, és a taktikánk sem volt a megfelelő, de a végén csak behúztuk. Sokan játékvezetői tévedéseket emlegetnek, „bola ruka, či nebola”, engem bevallom,őszintén nem érdekel. Nyertünk! Inkább aggaszt Brunetti sérülése, amely rányomhatja a bélyegét a védekezésünkre. Véleményem szerint jól játszottunk, és annak ellenére, hogy picit elcseréltük magunkat, megérdemelten nyertünk.
