Alapvető igényünk egy közösséghez tartozni, annak részeként élni. Születésünk után az első ilyen közegünk a család, melyhez alanyi jogon tartozunk. Mit jelent egy család számára egy közös étkezés, egy közösen elköltött, akár közösen is elkészített ebéd vagy vacsora? Nálatok él még az együtt elfogyasztott vasárnapi ebéd hagyománya?
NÉMETH SERBÁKOVÁ ZUZANA
(cipőtervező)
(fotó: Ugróczky István)
Nálunk a családban a közös étkezés fontos része a napnak, amikor a család együtt van. Nem is tudom elképzelni, hogy mindenki külön-külön enne. Persze vannak olyan napok, amikor rohanás van, vagy mindenkinek valami más programja akad és ilyenkor nehéz összehozni a közös reggelit, vagy vacsorát. Olyankor valahol tudat alatt hiányerzetem van, várom, hogy visszaáljon a rend és újra találkozzunk otthon minden az asztalnál.
A közös étkezések nálunk segítik kialakítani a napok strukturáját. Számomra ez fontos, mert úgy gondolom, hogy ez egy egészséges szokás. Nem utolsó sorban az egészség alapja, hogy ne rohanva együnk, ne össze-vissza, bármikor és bármit, illetve mindenki valami mást egyen.
Szerettem volna a gyerekeimet is úgy nevelni, hogy kellemes és élvezetes legyen az étkezés számukra, tudják, honnan és hogyan kerül az étel az asztalunkra, bevonva őket a főzesbe, ételek készítésébe. Gyakran az mellett, hogy a közös étkezés során megbeszéljük a mindennapi dolgokat, történéseket, például kinek milyen napja volt, az is a beszélgetés tárgya, hogy éppen mit eszünk, milyen alapanyagokat használtunk az adott ételhez, milyen ízeket, fűszereket érzünk.
GYURKOVICS ANIKÓ
(író, a Tollforgatók Polgári Társulás elnöke)
A család jelenléte mindenki életében hatalmas jelentőséggel bír. Bár mi is sokat dolgozunk, de ügyelünk arra, hogy egy közös biciklizés, közös játék része legyen a napnak. A vasárnapi ebéd különös jelentőséggel bír, mivel hétköznap nincs alkalmunk együtt ebédelni. Nem ragaszkodunk a húsleves, rántott hús kettőséhez, csupán ahhoz, hogy közösen terítsük meg az asztalt és együtt üljünk oda. A közös sütés-főzés nálunk a nagymamák kiváltsága. Én is nagymamáimmal tanultam sütni-főzni és most ugyanez a kép elevenedik meg, amikor belépek édesanyámhoz és ők ketten a lányommal a konyhapult felé fordulva épp a kakaós kalácsot készítik. Jó érzés látni ugyanazt a szeretetet, amivel engem is körülvett a nagymamám.
