FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Minden DAC-mérkőzés levezényelése sok ember közös munkájának az eredménye. A klubnál vannak olyan nők, akik szívvel-lélekkel dolgoznak és a munkájuk által közelebbi viszonyba kerültek a focival is. Herdics Gyöngyvér számára fontos, hogy olyan munkát végezzen, amellyel valamiképp segíthet az embereknek. Ez az élete fő mozgatórugója! Igyekszik a munkájával megkönnyíteni a DAC-nál dolgozók életét, vele együtt a biztonsági menedzserét, Herdics Zoltánét is. Gyöngyvér szívvel-lélekkel szurkol a csapatnak rendezőként, és érezhetően, hálás azért, hogy ott lehet minden egyes meccsen. Az interjú során mosolyogva és elhivatottan mesélt a feladatköréről, a DAC életérzésről és a mérkőzésekről!
Mesélj picit magadról, milyen az emberekkel, a sporttal és a focival való viszonyod?
Fontos rólam tudni, hogy az összes munkatevékenység, amit az évek alatt végeztem, valamiféleképp az emberekhez kötődik. Jelenleg szociális munkásként dolgozom az egyik dunaszerdahelyi idősek otthonában. Amióta az eszemet tudom, ez vonzott, hogy emberekkel vegyem körbe magam, s a munkámmal segítsek megoldásokat keresni, ha valamilyen tanácsra szorulnak. A boldogságomhoz szükségem van arra, hogy hasznos tagja legyek a társadalomnak. A sporttal való viszonyomról sokat elárulhat az, hogy nyárasdi születésű vagyok. Ennek köszönhetően a fiatal éveimet végigkísérte a sport szeretete, azonfelül is a kézilabda és a foci. Nyárasd nagy kézilabdamúlttal rendelkezik, amely azóta is töretlen. Mindig is kiváltságnak számított a csapat tagjának lenni. Mikor fiatal voltam, a csapatunk az I. ligában játszott. Igaz, nem élvonalban sportoltam, de hobbiszinten az összes edzésen részt vettem. Később, mikor férjhez mentem és megszülettek a gyerekek, a sport háttérbe szorult, de a szívemben ez a kötődés nem változott. Visszagondolva, a focival való viszonyom is hasonlóan alakult. Az edzéseken sokszor fociztunk a dunaszerdahelyi fiú kézilabdások ellen, amelynek imádtam minden pillanatát!
Milyen út vezetett el a falusi kézilabdától addig, hogy a DAC futballklub aktív önkéntes dolgozója legyél?
Tisztában voltam a klub történelmével és életérzésével, sőt a 89-es időszakban részt is vettem egy-két mérkőzésen. Sajnos, nem tudom megnevezni, ki ellen játszottunk, de emlékszem a meccs minden pillanatára. Az öreg stadion kinézetére, még a régi kávézó részre is! A család mellett kevés időm jutott a DAC-mérkőzésekre, vagy azok nyomon követésére. Majd jött a fordulópont 2014-ben, megragadtam a lehetőséget és kipróbáltam magam a klubnál mint önkéntes rendező.
Emlékszem, hogy elmentem az első összecsapásra, onnantól fogva úgy éreztem, nem tudok kihagyni egyetlenegy alkalmat sem.
Számomra leírhatatlan érzést kölcsönöz az ott uralkodó atmoszféra, az emberek, vagy épp a régi és az új csapat legendáival való találkozás. Szívből örülök annak, hogy részese lehetek ennek az egésznek és munkámmal erősíthetem a DAC klubot.
Mérkőzésről mérkőzésre ott vagy az elsők között, és sokat teszel a biztonság érdekében mint rendező. Mi jellemzi a te feladatkörödet?
Minden egyes mérkőzés nagyon sok ember közös munkája! Fontos leszögezni, hogy az én tevékenységem önkéntes alapú. Ha tömören szeretnék fogalmazni, akkor rendezőként ügyelek a biztonságért. Ám a munkám itt nem áll meg. A feladatkörömbe tartozik a rendezőség és a biztonsági emberek adminisztrációja, ill. az összes ehhez tartozó papírmunka. Tisztában vagyok azzal, hogy kit hova kell beosztani és a rendezőknek milyen feladatokat kell elvégezniük. Igyekszem a feletteseim munkáját megkönnyíteni, így bármilyen kéréssel is fordulnak felém, készséggel segítek. Próbálok minden egyes problémát megoldani a tudásomhoz mérten.
Mesélj picit, hogyan alakulnak a rizikós mérkőzések előtti és utáni órák. Milyen plusz feladatok nehezednek rád egy Slovan elleni rangadón?
Természetesen sokkal nagyobb a felelősség a rangadó mérkőzéseken, mert rizikós besorolásúak. Már a mérkőzés előtt három-négy órával ott vagyunk a MOL Arénában. A névsorokat és a papírmunkát már kész állapotban visszük oda magunkkal, amelyeket itthon készítünk elő együtt a férjemmel. (Herdics Zoltán, a DAC biztonsági menedzsere – szerk.megj.) Átnézzük, hogy a mellények, az adóvevők és az egyenruhák be vannak-e kellően készítve a Bronz VIP-ben, majd fokozatosan várom a biztonsági embereket és a rendezőket. Aláíratom mindenkivel a jelenléti íveket, amelyeket összegzek, és leadom a főrendezőnek. Majd segítek a beléptetésnél, a saját kis részlegemen, a Bronz Vip-ben.
Nálam jönnek be a legendák, a hazai játékosok, a nem nominált focisták, a vendégjátékosok és természetesen a hozzátartozóik is. Egész meccs alatt ott vagyok, felelek a részlegemért.
A mérkőzés befejezésével sem áll meg a munka, leadják a mellényeket és az adóvevőket, mindennemű munkatevékenységi eszközt. Minden papírmunkát rendezünk, és pár órával a meccs után indulunk csak haza.
Az évek során több emlékezetes mérkőzésen részt vehettél már. Melyiket emelnéd ki?
Talán, azt a Slovan elleni rangadót említeném meg 2019 tavaszán, amikor a férjem egészségügyi problémák miatt nem tudott részt venni a mérkőzésen. Számomra ez egy hatalmas kihívás volt. Szerettem volna, ha a férjem büszke rám, és nem kell idegeskednie a végkimenetelen. Minden tudást, amit megtanított velem, igyekeztem kamatoztatni. Nagyon jó érzés volt, hogy az akkori főrendezővel együtt képesek voltunk zökkenőmentesen levezényelni a mérkőzést biztonsági szempontból. Úgy érzem, a mai napig hálás érte és büszke rám, hogy azt a napot abszolváltuk. Őszintén, köszönettel tartozom neki, hogy megtanított arra, hogyan kell az emberekkel még jobban bánni. Nem tartom magam rossz embernek, de mi, rendezők felelünk a biztonságért, így néha muszáj keménynek lennünk. Mindig azon vagyunk, hogy a meccsek biztonságosak legyenek, és élvezzék az emberek az ott töltött időt. Sajnos, a játékidőt figyelni nincs túl sok időm, de ha kinyitom az ajtómat, akkor átérzem azt az életérzést és atmoszférát, amelyet a szurkolók adnak. Minden egyes gólnál üvöltök egyet! Szeretem a DAC klubot, szeretem a szurkolóinkat, szeretek meccsekre járni, ez az életem részévé vált!
Mi jut arról a három szóról eszedbe, hogy DAC, életérzés és nők?
DAC, Dunaszerdahely, Csallóköz, Felvidék, büszkeség! Magyarok vagyunk, és ez a miénk! Ennek az életérzésnek ugyanúgy a részesei vagyunk. A focit nemcsak a férfiak élvezhetik, hanem a nők is.
A nők is tudnak erőteljesen és becsülettel szurkolni, sőt szerintem néha vadabbul is, mint a férfiak. „Tökösebbek” is tudunk lenni!
Úgy gondolom, hogy a férfiak nincsenek meg a nők nélkül, ez a fociban sincs másképp. Nincs olyan, hogy a futball csak a férfiaké. A foci az a közösségé, ebbe beletartozik a férfi, a nő, a gyerek, de a fiatal és az idős is. BÁRKI! A mérkőzések szabadságot adnak, hiszen itt felszabadulhatnak az emberek. Együtt szurkolhat mindenki a kedvenc csapatának.
Mit gondolsz, a DAC lehet idén végre bajnokcsapat?
Ez kérdés? Szerintem igen! Szurkolni kell a fiúknak. Bízok benne, hogy bajnokok leszünk. Az én szívemet is melegség fogja elönteni, ha elsők leszünk a bajnokságban. Én is ugyanúgy fogom kántálni, hogy HAJRÁ, DAC!
