Amikor a popkult mint téma felmerült a rovattal kapcsolatos ötletelés során, mindjárt beugrott pár olyan klasszikus film és sorozat, amelyet valószínűleg mindenki ismer és kismilliószor látott. Egy van köztük csupán, ami meghasítja a sziklaszívet is, Jack és Rose romantikus története, amely látványos, nagyszabású, de végül mégis nélkülözi a happy end-et. Ez az a film, amely láttán mindannyian (felvállaltan vagy épp titokban) elmorzsoltunk pár könnycseppet. Emlékezzünk hát most a Titanic c. klasszikusra, egy vers erejéig!
Kovács Andrea (Kёri): Jéghegy
Bent dőzsöl a puccos úrinép,
percenként hangzik egy tószt,
az asztal pompás étellel teli,
a miniszter a legdrágább
konyakot követeli.
Kipirult arcokon a bor rózsái,
csupa finom hölgy és úr,
bársony, brokát kelme,
öreg bankár kacag harsányan,
a bárpulton tenyerelve.
A hajó hirtelen irányt vált,
„Csak nyugalom emberek,
a kapitány biztosan téved“,
de arcukra fagy a mosoly, mikor
benéz az ablakon a jéghegy.
