Borítókép: Fotó: Dián Ákos, ill. Ugróczky István
Ne tévesszen meg a cím, nem szemtelen akart lenni, bár az is nagyon passzolna, amúgy is „ezek a mai fiatalok” olyan kíméletlen és szabad őszinteséggel tudnak néha jönni, hogy az hihetetlen. A SLAM egy berobbanó műfaj, szabad szöveg, amit a legjobban úgy tudnék jellemezni, hogy ez minden is lehet. Szerencsére azért ennek van részletesebb magyarázata is, amit Berényi Matyi és Marton Máté mesél el. Viszont előtte még elárultak magukról néhány érdekességet, imádni fogjátok. 😀
Berényi Mátyásnak hívnak, gimnazista vagyok, Facebook-mélyvízi búvár, átlagos kultúraélvező, predesztinált öreg. Szeretek foglalkozni szövegekkel a spektrum minden tájékán. Rapper szeretnék lenni a közeljövőben, sokat gyakoroltam a kanapén. Van egy híres életbiztosító társaságtól vászontáskám, amibe egyszer megromlott egy egész csomag Regnum sonka, azért kár érte, azóta büdös. A parlamenti választások idején szeretem gyűjteni az adott képviselők marketingtollait, majd azáltal, hogy melyikkel jobb írni, eldönteni, hogy kire érdemes szavazni.
Marton Máté, 21, életvitelszerűen érdeklődöm. Pesten szociológiát hallgatok az ELTE-n, Pozsonyban hírszerkesztő-hírolvasóként dolgozom a Pátria rádiónál, Szerdahelyen meg az a srác vagyok, aki Pesten tanul és Pozsonyban dolgozik. Na meg az a srác, aki imádja a szépirodalmat és néha kiszámíthatatlan pillanatokban Závada Pétert idéz fejből az egyik haverjával. De ha már a szépirodalomnál tartunk, néha-néha versekkel, olykor-olykor meg novellákkal aktívan is részt veszek a „terepen” és ha egyszer lesz egy kötetem, remélem abból is a lehető legkiszámíthatatlanabb pillanatokban fognak idézni, mondjuk egy első randin bemutatkozás után. Ugyanitt kiadók jelentkezését várom ???? Egyébként érdekel a legtöbb társadalomtudomány, meg a politika is, de arról majd máskor… És hogy valami olyan is legyen, amit garantáltan kevesen tudnak, oviban süni volt a jelem és ez azóta is nagy hatással van az életemre!
Mi is az a slam poetry?
M. M.: Akkor bízunk benne, hogy egyre kevesebben lesznek…főleg ezek után. Az az igazság, hogy erre nincs egyértelmű válasz. Ahányan művelik, annyiféleképpen definiálják, tulajdonképpen mi is az, amit csinálnak, szóval amit majd Matyi mond, az remélem különbözik is attól, amit most én, ellenkező esetben valamelyikünk hazudik. De hogy valami értelmeset is válaszoljak, slam poetry minden, ami egy slam poetry esemény színpadán vagy igazából akárhol máshol történik a kevéske alapszabály (azaz: 3 perc 15 másodperces időkeret, kellékhasználati tilalom és azt hiszem, nagyjából ennyi is) betartása mellett, témaválasztása pedig pont annyira változatos és színes, mint amennyire maga az élet is. Ha nagyon ragaszkodunk egy kicsit lehatároltabb definícióhoz, akkor azt mondanám, egy kevert műfajról van szó, ami igazán ütős egyveleggé gyúrja össze a drámát, a lírát és a performanszot. Érdemes még megemlíteni, hogy az egyébként megszokott taps helyét a slam poetryben a csettintés vette át, amit általában bőven van is alkalma hallani az embernek, úgyhogy nem nehéz rá átszokni. Most pedig várom, hogy valaki belekössön a definíciómba!
B. M.: A slam poetry egy irodalmi, frappáns és/vagy komoly hangvételű vers-, prózaszerű szabad szöveg, úgy megírva, hogy a nézőből azonnali reakciót tudjon kiváltani a színpadon, tehát performatív jellegű, leggyakrabban egy, de néha akár két személy által előadva. Sokszor színjátszáshoz, stand up comedyhez hasonló előadásmódban, akár rapféle sorokkal és elemekkel tűzdelve.
Hogyan találkoztál vele és mit jelent neked a slam?
M. M.: Aki a szlovákiai magyar slam poetryben aktív, az egészen biztosan találkozott már Gyenge Veroni nevével, a szerencsésebbek Veronival is! Amellett, hogy Veronit egy csodálatos embernek és tehetséges slammernek tartom, az is egy érdekesség róla, hogy a többiekkel együtt engem is ő vezetett be ebbe a „világba”. Mondjuk, lássuk be, azok után, amiket 2020 nyarán a Minorma Polgári Társulás mentortáborában tőle láthattunk, az lett volna a fura, ha nem így történik. Hiába ismertem meg a műfajt, egyébként pont az akkori karantén unalma ellen pár hónappal korábban, a mentortáborban volt rá először alkalmam, hogy egy ilyet élőben láthassak és megtudjam, mennyi érzelem és gondolat fér bele 3 perc 15 másodpercbe, azt pedig többek nevében is bátran ki merem jelenteni, hogy erre nem is kaphattunk volna jobb embert Veroninál.
B. M.: Egy barátom által találkoztam vele, táborokban, illetve különböző kulturális eseményeken hallottam élőben először. Személy szerint nekem ad egy kifejezési platformot, ahol szabadon, korlátok nélkül lehet gondolatokat átadni, amelyeket csekély kikötések révén kedv szerinti köntösbe öltöztethet az ember. Szerintem a műfaj azért jó és hasznos is, mivel a slamnek szövegtől függően van szórakoztatási és elgondolkodtató funkciója is, leköt, megnevettet és elmélyít egyaránt, minderre percek leforgása alatt képes.
Hogyan kéne elkezdeni egy ilyet, illetve a kész szöveget hol lehet előadni?
M. M.: Háttal ugye nem szokás mondatot kezdeni, úgyhogy inkább egy kis önpromóval kezdem, ugyanis még januárban Ákosnak és Lalinak köszönhetően lehetőségünk volt arra, hogy ez a környékünkön egyébként sajnos nagyon elvétve megjelenő műfaj Szerdahelyen, az NFG klubban is belophassa magát az emberek szívébe. És hogy belopta-e? Hát, az nem kifejezés! Erre nem is kell jobb bizonyíték, mint egy teltházas NFG tele sok elégedett hallgatóval és néhány még elégedettebb slam- és verselőadóval. Ha már itt tartunk, ezúton is hatalmas köszönet minden drága résztvevőnek, akár a mikrofonállvány mögött állt és izgult, akár előtte ült és ámult, és persze ugyanekkora köszi Mezei Mátééknak is, akik örömzenéléssel nagy bulit csaptak utánunk. Na, de kicsit elkalandoztam, koncentráljunk inkább a jövőre, mert hogy az előzőeknek folytatása következik május 13.-án, szintén az NFG-ben, ahova várunk mindenkit sok-sok szeretettel, akár szíve mélyéről szövegelne egyet, akár lenne ehhez lelkes közönség. Ugyanitt meg kell említenem a Juhász Gyula Ifjúsági Klub márciusban megtartott eseményét, ahol szintén mind a meghívott fellépőknek, mind a pillanat hevében megihletetteknek lehetőségük volt megmutatni magukat és nagyon remélem, hogy a közeljövőben ennek is folytatása következik. Hogy a versenyezni vágyók se mondhassák, hogy nem gondoltam rájuk, Magyarország legtöbb nagyvárosában, még ha nem is olyan gyakran, de ők is lehetőséget kapnak megmérettetni magukat a színpadon, hogy aztán értékes nyereményekkel, vagy még értékesebb tapasztalatokkal távozzanak. Aki pedig Pesten keresne ilyesmit, az semmiképp ne hagyja ki a Pi Slam változatosabbnál változatosabb tematikus eseményeit.
B. M.: Bárki, aki kacsingat a szövegírás felé, van benne ambíció, elképzelés, saját ötletek és képes a színpadi kiállásra, elkezdheti. A YouTube-on is érdemes rákeresni, referenciapontok miatt. Vannak open mic rendezvények, ahol akárki kipróbálhatja magát. Én is mindig csak az aktuális eseményekről szoktam értesülni, vagy a barátaim vagy a „Facebook-események” által, és mint a piráják, rácuppanok aztán „zsatar” lesz, ami lesz. Versenyekre nem szoktam járni. A környékünkön, a Felvidéken kisebb helyeken olykor-olykor szokott lenni slam poetry rendvény, Budapesten például az ilyenek elég gyakoriak. Akiben van egy cseppnyi egészséges nárcizmus és közlési vágy, annak érdemes utánanézni.
Mi a kedvenc részleted a saját szövegeid közül?
M. M.: Fhuu, hát amikor elengedem a mikrofont és az aláfestő taps mellett lesétálok a színpadról, az egy elég jó részlet! Na, de komolyra fordítva a szót, ez egy nehéz kérdés. Mivel minden szöveg úgy születik, hogy az aktuális érzéseimet és gondolataimat próbálom szavakba önteni, ezért a korábban írt szövegeim nagy részére már nem tudok úgy tekinteni, mint amikor megírtam őket. Az egy másik Máté volt, egész más aktuális problémákkal vagy épp örömökkel. Persze vannak időtállóbb írásaim is, de egyértelműen azok vannak kevesebben. De hogy ne térjek ki megint a válasz elől, a legutóbbi szövegemből ezt tudnám kiemelni:
„…tényleg, nektek az megvan, mikor gyerekként a szüleid nem akarják, hogy tudd miről beszélnek, akkor szlovákra váltanak? Na, hát ennyire könnyű előttem titkot tartani és úgy sem kaptam több választ, hogy azóta én is megtanultam szlovákul…”.
A szöveget, amiből a részlet van, eddig két alkalommal, két különböző közönségnek volt lehetőségem előadni és ez volt az a rész, aminél úgy éreztem, mindenkit megnyert, és ami még ennél is fontosabb, amit a leginkább őszintének és sajátomnak gondolok. Ez a kis szentimentális zárómondat meg motiváljon mindenkit arra, hogy merje kiírni a gondolatait, mert valószínű akkor is bőven van mit, ha elsőre nem így gondoljátok.
B. M.: Így vagyok egy nyelvbotlás egy nyelvésznél, maratoni futókon a térdfájások, így vagyok a bal karon a Tőle kapott karkötő, és a jobb alkaron az érvágások.
