A cikk megjelent a Klikk Out 2023/04. számában.
Igazán nem szeretnék iskola- vagy ovikonyhán dolgozni, kevés annál demotiválóbb munka lehet, tudván, hogy a saját ovisom mihez kezd az étekkel itthon. Finnyás kis bestia, akinek legfeljebb gumimacival lehet a kedvében járni, és mikor hétről hétre megnézem az adott menüt, a javát már jó előre kukázom, és tudom, mely napokon lesz rá egyáltalán esély, hogy bármit is megeszik.
A szakácsnénik és kollégáik élete nemcsak játék és mese. Az idillt a nosztalgia által kiszínezett emlékeimben kereshetném, de hiába tudom, hogy a tökfőzeléken kívül ma már mindent szeretek, harminc éve még csak az aranygaluskáért álltam oda duplázni. De azért mindenki odaállt.
Nem hinném, hogy a szakácsnéniknek akkor nagyobb szíve lett volna, amit belesütöttek/főztek volna az ebédbe, hogy attól a gyerekek önként és dalolva lefetyelték volna még a köménylevest is.
Olyasmire sem emlékszem, hogy akkor a szakácsnénik többet beszélgettek volna a velünk, hogy azzal masszírozzák belénk a káposztás siflit. Ezt egyébként sem lehet megmérni, mégis hogy lehetne?!
De amikor egyre többször hallom azt, hogy amióta a Gastro DS főz az ovikra is, azóta kevesebbet esznek a gyerekek, megáll az eszem, és keresem a válaszokat. Elsőre persze bejönnek a rémes képek, melyek a Facebokon terjedtek már az iskolakonyhákról, az ovis gyerekek viszont nem tudnak titokban képeket készíteni. Ők egyszerűen nem eszik meg azt, amit eléjük tesznek, legyen az akármilyen egészséges reformkaja.
De mégis hol van a kutya elásva? Új és modern konyhák, berendezések, eljárások – pipa. „Nem szabadna, hogy…” kezdetű mondatok – pipa. Személyzet? Ugyanaz – pipa.
Az egész rendszerre viszont mégis mintha ballasztként nehezedne valami, amit nehéz megmagyarázni, mert nem kézzelfogható. Fér bele egy jó adag bizonytalanság és bizalmatlanság, fér bele a Gastro DS-en belülre terelt személyzeten és vezetőségen belül uralkodó hangulat, a viszonyok mérgezése és némi kellemetlen bánásmód is. Bizonyára. De a jó ég tudja, nehéz látatlanban okoskodni.
A gyerekek egészséges étkeztetése hosszútávfutás. Mire a gyerek megtanul éretten, sokszínűen és egészségesen étkezni, addigra ő már nem gyerek többé. Ebben a szülő végig kell fogja a kezét, míg a szakácsnénik csak egy ideig, de az nagyon is fontos. A szülőnek számít, hogy egy biztonságos és építő környezetben tudja a gyermekét, mikor az otthon van. Az is kell számítson, hogy egy biztonságos és építő környezetben legyen az a szakácsnéni, aki ideiglenesen, néhány szituációban helyettesíti.
Ne köpjön senki más az ő levesükbe!
