A cikk megjelent a Klikk Out 2023/04. számában.
Zerda Pub-ként volt közismert régebben, ám ebből is kifolyólag vettem tudomást arról, hogy mennyire repül az idő. Már negyedik éve, hogy a helyszín teljesen megváltozott, és ebben az esetben nemcsak névváltoztatás történt, inkább gyökerestől felforgatták az egész színhelyet, és még ez sem volt elég, így egy olyan modern koncepcióval és üzemeltetéssel találjuk magunkat szemben, amely teljesen egyedülálló városunk gasztronómiai világában. Egy étteremhez sem hasonlítható koncepció, egyedi környezet, különleges, egyben merész ízvilág, mi több, modern tálalás jellemző a Park Bistróra, amely hatalmas kellemes meglepetést okozott a teljes vendéglőles csapatának…
Utolsó emlékeim a helyszínről ellégé elmosódottak, ám egy biztos! Nagyon jó bulik zajlottak olykor-olykor a Zerda Pub-ban, amely egyben a vendégek „szomjoltó” igényét kielégítő italozóként volt közismert akkoriban. Manapság a régi helyszínnel már csak a cím közös (Vásártér), minden más hatalmas változtatáson eset át.
Sajnos (!) nem is tudom, miért, de nem volt még szerencsém a számomra új Park Bistróba ellátogatni, de ami késik, az nem múlik, így eljött ez a nap is, amikor csapatommal rendesen szemügyre vettük, és végigkóstoltuk a felhozatalt. Miután beléptem, a beltér azonnal elvarázsolt, tátott szájal vettem szemügyre a hatalmas átalakulást, és habzsoltam a látványt.
Kis város a miénk, ahol majdnem mindenki ismer mindenkit, így beléptünkkor azonnal nyilvánvaló volt, hogy miért is jöttünk. Ismerős arcokkal találkoztunk, úgy a felszolgáló csapatban, mint a konyha kollektívájában, akik hatalmas vendégszeretettel, széles mosollyal kísérték társaságunkat az előzőleg lefoglalt asztalunkhoz.
Šenkár Márió, a pincér a szakma „minden hájjal” megkent szakembere, egy valódi felszolgáló, egy rugalmas, kedves, közvetlen, lezser szervizben részesített, de mi is várható egy ilyen „vén rókától”? A konyha „seregén” belül sem más a helyzet, hiszen Weisz Tibor és Vontszemű Attila séfek a minőségi ízvilág képviselői és az impozáns tálalási modoruk is megkérdőjelezhetetlen. Na! Térjünk a lényegre!
Palócleves (4,90 €)
Ez a leves a magyaros ízvilág példás képviselője, egy igazi klasszikus, egy valódi hagyományos egytálétel, amely a gulyáslevessel nagyon közeli rokonságban áll, és a magyar „éhes” ember nagy kedvence. A valódi palócleves bárányból vagy ürüből készül, ám akárcsak a gulyást, bármilyen húsból elkészíthetik. Tömérdek összetevőjéből kiemelném a gyökérzöldségeket, a paprikát, paradicsomot, krumplit, majd a babot, kaprot, amelyek jellegzetes ízvilágot kölcsönöznek a levesnek, míg a tejfölös habarástól kellőképpen selymessé válik az. A leves nagyon kóserre sikeredett, és már a kóstolásánál tudtam, hogy nem mindennapi élményekben lesz részünk. Jómagam kissé savanykásabban szeretem, de ez azonnal korrigálható volt az asztalnál.
Kacsamáj pástétom, házi kovászos kenyér (8,90 €)
Már az étel megjelenése is „piszkosul” megnyerő volt, így alig vártam, hogy a ropogós házi kovászos kenyérből készített pirítósra kenjem, majd a kenyérropogás hangja után előtörjenek a zamatok, amelyektől teljesen azt kaptam, amire számítottam. A pástétom bársonyos állagú, fenomenális ízvilágú, az áfonyazselétől kellőképpen édeskés ízhatást kapott, a roppanós, friss zöldségből és vöröshagymából összetevődő körettel eszméletlen összbenyomást kölcsönzött az előtelnek, amely remekül illik akár „borkorcsolyaként” is az asztalra.
Málnaecetben marinált zöldségek vegán grill sajttal (6,90 €)
A vegán ételeknek hatalmas rajongója lettem az utóbbi két-három évben, így a csapaton belül szinte mindig én vagyok az, aki lelkesedem az ilyen felhozatalokért. Sokak számára elképzelhetetlen, hogy valójában miből is készülnek a vegán sajtok. A válasz: a szójatejjel, kókuszolajjal, rizzsel, magvakkal és egyéb összetevőkkel érik el a gyártók a szinte megtévesztően hasonló textúrát és ízvilágot a valódi sajtokkal szemben. Ez az előétel valami eszméletlenül finom volt! A marinálás nem más, mint az alapanyagok bizonyos fűszerkeverékben való áztatása, ami jelen esetben az egyik legnagyobb kedvencem, az édeskés málnaecet, amelytől a zöldség teljesen roppanós maradt, a grillezett vegán sajttal társítva pedig teljesen levett a lábamról. Nem biztos, hogy minden „ragadozó” emberkének bejön az étel, de én imádtam…
Kellemes háttérzene kíséretében teltek a percek, míg a hatalmas üvegfelületen keresztül szemügyre vehettük a tőszomszédságban lévő műfüves focipályán zajló mérkőzést, így észre sem vettük, hogy az est főfogásait Márió már tálalta is…
Sült sertésszűz baconben (14,90 €)
A sertésszűzünket oly csodálatos rozéra sikerült sütnie a séfnek, ahogy az a nagykönyvekben meg van írva. Valószínűleg a szuvidálás hatása nyilvánult meg a hús színén és a lédússágában egyaránt. A ropogósra sült bacon ékszerként csillogott kéregként a húson, amelyet egy nagyon izgalmas zöldborsos gombamártással tettek még vonzóbbá. A köretként felszolgált rösztihez sem fűzhetek semmiféle kifogást, kérge kellőképpen ropogós, az állaga kifogástalan, akárcsak az egész étel összbenyomása. Kerek és kiegyensúlyozott, jellegzetes ízvilág, így tökéletes választás! Lehetséges, hogy a röszti kissé „feketébbre” sült, ám az ízhatásban nem volt jelen az elégés, vagy a túlsütés „bukéja”.
Supréme csirkemell (14,90 €)
A supréme kifejezés csupán annyit jelent, hogy a szárnycsonttal és a csirke bőrével együtt ellátott csirkemellfilé kerül feldolgozásra. Így elkészítve mindenképp sokkal ízletesebb, mintha csak grillezett mellfilé kerülne tálalásra. A ropogós, ízletes bőr tökéletesen dukál a szárazabb csirkemellhez, így még ha a szárnycsont is jelen van, sokkal szaftosabb marad az elkészítési folyamat után. A tányéron jelen lévő currys karfiol Pazar és páratlan ízkavalkádot okozott, akárcsak a lédús „al dente” ízletes, pompás rizottó. Újra egy nagyon összehangolt, teljesen kerek ételt kaptunk, amelynek egy részecskéjét sem lehetett kifogásolni. Elismerésem a fogáshoz!
Házi ravioli (13,90 €)
Jelen esetben újra az én választásom volt ez a húsnélküli étek, amely az első ránézésre is pazar látványban részesített. A spenótos, zsályás, szarvasgombás vajban szinte fürdőző ravioli töltött tészta kóstolása után szinte leesett az állam. Ez egy nagyon látványos és ízletes tésztaétel, amellyel a séf teljesen lenyűgözött. Ahogy kettéharaptam a forró tésztatáskákat szinte roppantak a fogam alatt minden egyes alkalommal, ezt mártogatva a vajban páratlan élményben részesültem. A csapat többi tagja, kiknek nagyobbik része húsimádó, szintén izgatottan fogyasztotta ezt a csodálatos olasz eredetű, egyben az egész világban népszerű fogást. Ha teszel egy próbát és megkóstolod, szinte biztos, hogy rabul ejt, és a jövőben nem „csak” tésztának fogod titulálni.
Serpenyős bélszíncsíkok szívsalátával (15,90 €)
Akárcsak az előbbi fogásokban, így ebben az ételben is jelen volt a séf szíve-lelke, és ezt kellőképen tudomásunkra is adta a szívsaláta jelenlétével a tányéron. Nagyon tetszik, hogy több étel zamatában jelen van a hatodik ízvilág, amely jelen esetben a szójaszósznak az étel mártásában. Jómagam imádom ezen fúziókat, és mindenképp hajlok afelé, hogy valami újjal kápráztasson el a séf, hiszen ha már egyszer étteremben vacsorázom, legyen az fejedelmi, egyedi, élménydús és emlékezetes, amely szinte drogként hat az ember ízlelőbimbóira. A hús minősége megkérdőjelezhetetlen, így az összbenyomás újra kiválóra sikerült. Annyi kivetnivalóm lenne a „harapnivalóhoz”, hogy lehetett volna egy kissé forróbb. Lehetséges, hogy hamarabb elkészült, mint a társai, így kissé tovább maradt az asztalon a „többieket” bevárva, ám ha meleg tányérra helyeznék, lehetséges, hogy ez orvosolható lett volna. De semmiképp sem találtam az ételen más melléfogást.
A desszertek terén is az állandóan változó felhozatal a jellemző a Park Bistro kínálatára, ám mivel már szinte degeszre ettük magunkat, így csupán egy Rum babá (4,50 €) elnevezésű desszert keltette fel a figyelmünket. A Rum babá egy bájos francia eredetű sütemény, ám sajátjuknak tartják az olaszok és a lengyelek is. A Babá aux Rhum-ot (eredeti megnevezés) általában kis formákban sütik, ám az étteremben éppen egy nagyobb formában készült, ami korántsem baj, hiszen egy hatalmas szeletet kaptunk a tortából. Az édesség tésztája remekül át volt itatva a cukorszirupos rummal, majd sűrű vaníliakrémmel volt megtöltve, amely citrusos ízhatással bírt, és teljességében méltó, édes befejezése volt a fejedelmi lakománknak.
A vendéglőles csapatával a hosszú évek alatt alig fordult elő, hogy ennyire kellemes csalódás ért volna. Hatalmas fejlődés és előrehaladás észlelhető bizonyos éttermek életében a régiónkban, ám ez a jelenség nem mindegyik étteremről mondható el, hiszen a legutóbbi vendéglőles kiszemelt éttermének tulajdonosa kellőképpen a tudtunkra adta, hogy társaságunkat nem szívesen látja az éttermében, de erre majd a későbbiekben egy más cikkben visszatérünk.
A Park Bistro városunkban egyedi, „újragondolt” nyitva tartással és egyedi ételkínálattal büszkélkedhet. A hét minden napján megtalálható a napi kínálat, amelynek az árfekvése sokkal barátibb, mínt az étlapon lévő társaié. A Park Bistróban az a’la carte kínálat mindössze hétvégén van jelen, ami egy fejedelmi húzásnak bizonyul szemszögemből, hiszen nem feszítik meg a szakácsokat, így sokkal jobban oda tudnak figyelni a részletekre, és több erőt tudnak kifejteni az állandóan változó ételkínálatra. Amennyiben bármikor betévedsz a Park Bistróba, valószínűleg lesz mindig egy-két olyan fogás, amely épp azon a hétvégén aktuális. A kevesebb néha több, és ez megnyilvánul abban is, hogy állandó jelleggel friss és minőségi alapanyagok vannak a konyhában, hiszen egy hétvége alatt szinte minden elfogy. Bizonyára van némi különbség az étlap kínálata és a napi menü fogásai közt, ami érthető, hiszen az árkülönbség is érezhetően jelentős, de ígérem, hogy hamarosan megkóstolom a napi menüt is.
Köszönjük szépen a fejedelmi lakomát, a színvonalas vendéglátást, és a remekül eltöltött estét. Ezennel csak gratulálni tudok az egész csapatnak, rengeteg elégedett vendéget kívánok!
