Sokat gondolkodtam, hogy hogyan lehetne igazán rossz verset írni – majd úgy döntöttem, hogy arról írok verset, hogy hogyan írok majd verset – egyszerűen, l´art pour l´art. A vershez egy alteregót is alkottam, fogadjátok szeretettel és legalább akkora jókedvvel, mint amivel készült.
Münchhausen-Sárossy Erna (Kovács Andrea): A díszköltész panasza
Verset én úgy költenék,
mint hétvégén a pénzem,
de rímdeficit dívik
a művek többségében.
Telesírni köteteket
száznyolcvan oldalon,
ki a fenét érdekel ez?
Teljes dögunalom!
Szabályosan írni könnyű,
a tökéletes = vértelen,
s ha a forma kacskaringós,
a tartalom kit érdekel?
Legyen benne mondjuk,
idegen szó, százszám,
a bölcsésznép ujjonghat majd
költeményem láttán.
Oly pocsék a konkurencia,
bánatomra nincs vigasz,
lehet, verset kéne írnom…
Vagy lehet, hogy ez máris az?
