A cikk megjelent a Klikk Out 2023/04. számában.
Ismerős történetként kezdődik: egy apró, elszegényedett mexikói városkát egy borzalmas eset ráz meg: a helyi gyűlölt, rettegett és mégis fura módon „tisztelt” banya feldagadt, rothadt holttestét egy csapat gyerek megtalálja a kanálisban. Az elkövetkező fejezetekben megismerhetjük a városka egy-egy lakóját és az ő nézőpontjukat a történtekre.
Fernanda Melchor kritikailag egekig dicsért és díjazott történetét sötétséggel, nyomorral és gyomorforgató erőszakkal átitatott oldalakon meséli el nekünk egyszerű, nyers és végtelenül intenzív nyelvezettel. És pontosan ez a könyv egyik erőssége: egyszerű prózája ellenére letehetetlen és gyönyörű. Melchor rögtön az elejétől fogva belenyomja fejünket a regény mikrokozmoszába és addig nem enged minket levegőhöz jutni, amíg az utolsó szavakat meg nem emésztettük. Borzalmas, de katartikus élmény.
Megint ismételni fogom magam: szerintem senki sem tud az emberi gonoszságról és világunk sötétségéről egyszerre olyan megrázó és erős módon (a leggyönyörűbb prózával) írni, mint Toni Morrison. Akármilyen szentségtörésnek is érzem a következő szavakat, Melchor bizony közel jutott.
