FOTÓK, DRÓNVIDEÓ: SZABÓ PÉTER PÁL
Dunaszerdahely klasszikus lakótelepeinek építése nagyjából egyformán zajlott le. Régen ezt úgy mondták: ugyanabban az ötéves tervidőszakban – épp csak a tervezés, előkészítés, kivitelezés, átadás ütemében volt némi eltérés. A hetvenes évek eleji lakásépítési koncepció kimondta: lakótelep épül Dunaszerdahely óvárosában, a város keleti részén, folytatódik az Északi lakótelep bővítése, továbbá a kórház után, a város nyugati peremén is felépül egy új lakónegyed. A Nyugati lakótelep, vagyis a „Západ” felépítésének szándéka már 1972-ben említést nyert – közel 700 lakóegységgel – kivitelezése ugyanakkor pár évet váratott magára. A várossal való legfőbb kapcsolatát a Nagyabonyi út jelentette – ahol már jártunk korábban, s ahol addig a város határát a kórház udvarának sarka jelentette.
Miután befejeződött az Október 28. és az Akácfa utcák –, valamint a Nagyabonyi út sikabonyi oldalának kiépítése, 1975-ben elkezdődött a Nyugati lakótelepnek majdan helyet adó terület közművesítése. Az Október 28. utca, vagyis a mai Október utca – elhagyva a napot a megnevezésben, ami egyébként Csehszlovákia 1918-as megalakulására utalt. Gyakorlatilag ezt az utcát tekinthetjük a lakótelep egyik határának, melyet továbbá a Pozsonyi út, a Czibók utca és a Nagyabonyi út zár körbe. A Nyugati lakótelep tudvalevően zöldmezős beruházásnak minősült. Olyannyira, hogy egy nálamnál több tavaszt látott, nagyrabecsült cimborám elmondása szerint: azelőtt olyan lankás, fűzfás részek is előfordultak itt, hogy kedvező vízállás esetén akár tutajozni is lehetett. A Czibók utcán olykor még napjainkban is… [irónia]
A lakás célú ingatlanokat járulékos beruházásként egy 13 tantermes alapiskolával, óvodával, bölcsödével, nyugdíjas otthonnal és egy szolgáltató központtal egészítették ki.
Nosza gyerünk, szálljunk fel a magasba. A Nyugati lakótelep gyerekkoromban kissé kiesett a látószögemből. Néha édesanyámmal jártam erre, esetleg télvíz idején a faterral Nagyabony irányába, ahol egy időben a DAC játszotta felkészülési mérkőzéseit. Egyforma, hófehér háromemeletes társasházakra emlékszem a Nagyabonyi út mentén, amiket mára ugyancsak kicsinosítottak. A várostábla akkor még közvetlenül az útkereszteződés után állt – itt napjainkra körforgalmi csomópont épült. A belváros felől, nyolcadik emeleti balkonunkról kitekintve gyakran elcsodálkoztam, hogy a Nyugati lakótelep fűtőhazának kéménye miért tűnik oly’ magasnak, amikor valójában nem is „ér az égig”.
A lakótelep építése az 1977/78-as években kezdődött. A blokkok mellett házhelyeket is kimértek. Ez a családi házas övezet lett az utca nyelvén az ún. „milliomosnegyed”.
A háromemeletes társasházakat toronydaruk segítségével építették, a Nagyabonyi úti blokkok mögött futott az egyik ilyen mechanizmus sínpárja. Lesz, aki négyemeletesnek mondja majd, a magasföldszint miatt. Oké, nem vitatkozom. Qutinor-féle rendszerre hajaznak, ami ún. alagútzsalus betonöntést jelent. Az így készült épületeket sokszor tévesen téglának mondják, pedig ez is beton, legfeljebb a falak lehetnek téglából. Nem csak lehetnek, azok is – tapasztalatból mondom, lyukacsos tégla. Erről hagyományos módszerrel, tehát ütvefúróval bizonyosodtam meg. Mondtam is a sógornak: ha picit erősebb lendületet veszel, a szomszéd kisasszonyt is megláthatod anélkül, hogy átmenj hozzá!
1980 körül költöztek az első lakók a Nyugati lakótelepre, majd csakhamar az egész Západ benépesült.
Tizenhárom lépcsőház ajtaja a Nagyabonyi útra nyílik, háromszor négyes csoportban építve, valamint egy szimpla blokk áll az Október utcai óvoda és a kazánház között. A Svoboda tábornok utcai négy darab, egyenként két lépcsőházzal rendelkező blokkok között decens módon megbújik a nyugdíjas panzió. Felülről nézve jól elkülönül a többitől, kissé „tömzsibb” kinézetével. A Svoboda tábornok utcát további három blokk, vagyis méreteire nézve inkább „blokkocska” zárja, egymáshoz simulva.
A lakótelep „főutcáján”, a Borostyán úton öt darab, két lépcsőházas társasház sorakozik, illetve az utca elején találjuk a lakótelep kazánházát. Valaki csak úgy ismeri: a Jantár.
Állítólag a blokkok már átadásra kerültek, de a kazánház még nem volt teljesen befejezve, így a hűvösebb hónapok beálltával csupán villanymelegítők szolgáltak némi meleggel. Aztán persze a központi fűtés is beindult…
A járulékos beruházások közül elsőként a Hviezdoslav utcai magyar tanítási nyelvű alapiskola készült el, ahol 1982-ben megindulhatott a tanítás. Két tornaterem, illetve jókora udvar tartozik az egykor sportosztályos alapsuliként emlegetett intézményhez.
2000-től Vámbéry Ármin Alapiskola néven fogadja tanulóit. Csodaszép aulája van, a nagy kelet-utazó életét bemutató hatalmas festményekkel.
Szintén 1982-ben nyílt meg a Széchenyi utcai (anno Zdeněk Nejedlý utcai) óvoda, ami jelenleg is vegyes nevelési nyelvű óvodaként üzemel. Egy részében az évek során magánbölcsőde létesült… 1984-ben került átadásra az Október utcai 120 férőhelyes bölcsőde, ahol napjainkban immár magyar nevelési nyelvű óvoda várja kicsiket. Eredetileg ugyanolyan tipizált, bungaló jellegű épületegyüttes, mint a Halpiac téri, vagy az Észak 2. lakótelepi bölcsődék voltak… A Nyugdíjas Panziót – hivatalosan az Idősek Otthonát – is 1984-ben adták át. A korabeli városi krónika szerint: „magányos, idős emberek számára nyújt ellátást, kényelmes elhelyezést”. Napjainkra jelentősen bővült a kapacitása.
1986. november 12-én került átadásra, a mindenki által csak Merkúrnak ismert üzlet- és szolgáltatások háza.
Kezdetben Zdroj élelmiszerüzlettel, és a Jednota Merkúr nevezetű vendéglőjével. A boltot mostanra átvette a Jednota, az utóbbi réges-rég megszűnt. Kétségtelen, hogy ez a mára ütött-kopott épületegyüttes az évek során sok mindent látott. Találkozhattunk itt pl. csemegebolttal, hentesüzlettel, cukrászdával, drogériával, varrodával, fodrászattal, könyvtárral, játszóházzal. A szolgáltatóházban szabóság, virágüzlet, nyomda, kozmetikai szalon, gyorstisztító és ruhakölcsönző kapott helyet. De akvarisztikai szaküzlet is. Édesapám nagy akvarista volt, kilószámra adtuk le a halak eleségéhez szükséges szárított vízibolhát, amit apámmal fogtunk ki és szárítottunk meg. Saját kezűleg csomagoltam, címkéztem. Jó buli volt…
A nyomdában színes fényképeket készítettek, névjegykártyákat, meghívókat. Akkor még újdonságnak számító számítógépes módszerrel dolgoztak. A Commodore 64-ről van szó – hiába, változnak az idők…
Hogy miért lett éppen Merkúr az üzletközpont neve? Dunaszerdahely város címerében a szerda nap jele megegyezik a Mercurius (Merkúr) jegy jelével. Valószínűleg ez ihlette meg annak idején a névadó elvtársakat. Illetve Merkúr a kereskedelem római istene is. Láttam egy projektet, állítólag felújítanák az épületet – de ez a jövő zenéje. Mögötte áll a Vigadó vendéglőből lett Korona söröző, a lakótelep egyetlen (!) vendéglátó egysége… Kevés szót ejtettem a családi házas övezetről. Rengeteg utca és utcácska, melyek a rendszerváltás után a Czibók utcán túl, az egykori Rényi-dűlőben folytatódtak. Hogy mikor épült ki teljesen? Lényegében még ma is épül, arra viszont tökéletesen emlékszem, hogy a Cukorgyár utcában ’92 környékén még jómagam is inaskodtam. Szereltük a vízvezetéket és megcsapott az áram, hála a villanyszerelő szakemberek „hozzáértő” munkájának. Ilyen „megrázó élményt” nehéz lenne elfelejteni…
ELŐZŐ RÉSZEK:
Szerdahelyi mozaikok
