Fotó: Pixabay.com / Pexels.com
Mik, illetve kik határozzák meg leginkább gyermekeink hajviseletét, vagy öltözködési szokásait? A divat, a szülők, vagy inkább a kortárscsoport? Gyakran tapasztaljuk, hogy az egyes iskolás baráti fiú-, vagy lánycsoportok tagjai nagyon hasonlóak egymáshoz, öltözködés és hajviselet terén is. Ez azt jelenti talán, hogy nincsenek egyéni elképzeléseik, vagy épp lennének, de valami miatt nem szeretnék ezt a külsejükkel is kifejezni? Három válaszadóm más-más aspektusból közelíti meg a kérdést, ami kellően árnyalja régiónk gyermekeinek jelenlegi frizuratrendjét.
DOBSA FODOR MÓNIKA
(néptáncos, az Ifjú Szivek volt táncosa, a Kuttyomfitty Társulat tagja)
Körülbelül kétszáz éves dolog, hogy a férfiaknak rövid hajuk van. II. Rákóczi Ferenc portréját, Szent László hermáját, vagy Mátyás király ábrázolásait megnézve a haj az erő és a szépség szimbóluma volt. Akkortájt még ők is ugyanúgy hosszú hajat hordtak, mint a nők, nem volt szokás nyiratkozni. A reformkori képeken, vagy ha Batthyány Lajos és Kölcsey Ferenc portréit nézzük, illetve az 1700-as évek végén, az 1800-as évek elején már szinte minden portrén nyírott hajviseletet láthatunk. A paraszti világban minden később érkezett csak el, ők akkoriban még csimbókba fogott hajat hordtak. Az 19. század vége felé egyre inkább teret nyert, de az I. világháborúval lett általános férfiaknál a rövid frizura. Lenyírták őket, mielőtt bevonultak katonának. Innentől datálódik például a csizmanadrág is, sőt, a galléros, mandzsettás ing is. Szerintem mindenki azt hordja, amit szeret és jól áll neki. A mostani táncegyüttesekben az a standard, hogy a fiúknak rövid hajuk van, a lányoknak hosszú. Akinek hosszú haja volt a fiúk közül, feltűzték a kalap alá. A lányok estében ék a hosszú haj és ha valaki színpadon szeretne lenni, akkor már-már elvárt, hogy hosszú haja legyen.
HUSZÁR ANIKÓ
(fodrász)
A gyerekek nagyon figyelik a szüleiket és ha azt látják, hogy ők igényesek a frizurájukra, akkor náluk is kialakul ez. Az a tapasztalatom, hogy elsősorban az anyukák döntenek arról, hogy a kisfiú például használjon-e zselét, vagy egyéb hajformázót, vagy sem. A mai kor egy jobb kor abból a szempontból, hogy a fiúk esetében a kissé hosszabb haj még divatos is. Ezek nem is olyan zseléigényesek, mint példál az 5-6 évvel ezelőtti rövid frizurák. A kislányokra a legnagyobb hatással a szülők és a barátnők vannak. Míg a fiúk ilyen kis korban még nem annyira befolyásolják egymást, addig a kislányok ugyanazt akarják, mint a barátnőik. De általánosságban azt látom, hogy inkább a szülők mondják meg, milyennek szeretnék látni a gyereküket, őket sok esetben meg sem kérdezik arról, hogy milyen frizurát szeretnének. A gyerekeknek már 10 éves koruk környékén határozott véleményük van a kinézetükről, de persze ez függ a természetüktől is, lehet hamarabb, később is. Ekkor már tudatosabban foglalkoznak a testükkel, el tudják dönteni, hogy mi az, ami előnyösebb számukra. A külsőnkön a haj az egyetlen, amin a leggyorsabban a legtöbbet tudunk változtatni. Míg ha megveszünk egy ruhát, azt az egyik nap felvesszük, de holnap már egy másik kell. A haj még sokáig ugyanúgy néz ki.
FERDICS BÉLA
(képzőművész, középiskolai tanár)
Nekem személy szerint és tanárként sincs problémám azzal, ha valaki különleges vagy extravagáns frizurát hord. Az a fontos, hogy ő azonosulni tudjon azzal, és meg tudja magyarázni, miért is ilyen a haja. A fiamnak például mindig is hosszú, göndör haja volt. Egy hajviselet nem befolyásolja a gyerekek tudását vagy tanulmányi eredményeit. A szakközépben volt egy osztálytársam, aki punk frizurát hordott. Kitűnő tanuló volt, kenyérre lehetett kenni, nagyon jól kijöttünk egymással. Az akkori hajviselete egyfajta megkérdőjelezés, tüntetés lehetett valami ellen. Egy adott hajviselet és az öltözködés is árulkodik egy emberről, a hovatartozásáról. A tini korszak lányoknál kicsit hamarabb kezdődik, mint a fiúknál, ezért gyakrabban fordul elő az, hogy ők hamarabb kezdenek el képviselni vagy kifejezni valamit. De többnyire mégis azt látom, hogy a gyerekek nem merik vállalni magukat, nem nagyon mernek másképp megjelenni, vagy máshogy viselkedni, mint ahogy azt a környezetük elvárná. Ha tanítom őket, és emellett személyesen is el tudunk beszélgetni, akkor persze jobban megérthetjük a miérteket. Az ítélkezés, az előítélet egy nagyon rossz dolog. Szeretném én is elkerülni, hogy ne gondoljak olyat egy másik emberről, ami nem igaz.
