Még a legelső kertkocsmás Költőtoll-brainstormingunk alkalmával merült fel az ötlet köztünk Kerivel, hogy írjunk majd egy direkt rossz, vagy rossz rímes verset is. Mondjuk, mint Varró Dani egy-egy mókás darabja. Ilyennel ezelőtt nem is nagyon próbálkoztam, és jelentem, nem is olyan könnyű működőképesen, „megcsináltan” rossz és félrecsengő rímeket eszkábálni, pláne ha amúgy máskor épp az ellenkezőjén igyekszel. De hát az egész rovatban azt szeretem a leginkább, hogy minden egyes epizód kihívás, és kizökkent a komfortzónámból, már ami az írást illeti. És ha egyszer így alakult, igyekeztem lazára venni a figurát, és az alkotás nehézségeire kiélezni a kompozíciót.
Sipos Janka – Ihlet kilóra
Írni akartam egy pofás kis verset.
Tudod, ami szép, meg olyan rímes.
De a végeredmény, mit mondjak, rémes.
Így sikerült. A múzsán majd revansot
veszek. Biztos be volt micsinálva
homlokcsók közben, mert megafura
lett bizony az összes metafora.
Azt hittem volna, legalább cserébe
lesz az egészben egy kis ritmika,
meg kerülhet bele pár jó jelző,
de ami született, kókasztó.
Nem is tudom, hogy ilyesmibe
minek is fogtam. Megmondták előre:
nem olyan könnyű, ahogy képzelem.
Itt hát ez a pár sornyi borzalom.
Ez van. Nem vehetsz ihletet kilóra.
