Fotók: Pixabay.com
Egy korábbi cikkünkben már olvashattátok, hogy a konstruktív, konstruáló játékok a legjobbak a gyermekek fejlődése számára. Ma már talán nincs olyan felnőtt, aki gyerekként ne találkozott volna az óvodában fa vagy műanyag építőkockákkal, köztük a legismertebbel, a LEGO-val? De miért is mondják azt a szakmabeliek, hogy a konstruktív játékok a leghasznosabbak és hol kezdődik a világ legnagyobb műanyagipari sikersztorija? Ezt járjuk körbe.
Sok darabból rakunk össze egy egészet
E folyamatban nem a tanulás a lényeg, az új információk begyűjtése, hanem a meglévő „tudáskockákból” egy új ismeret építése.
A tanuló gyermek, felnőtt egy már meglévő rendszerbe szervezi az új információt, mégpedig a már meglévő ismeretei szerint és azok mentén teszi ezt. A pedagógiában ezt a tanuláselméletet konstruktivizmusnak nevezik. Az emberi elme működését a modellezés fogalma segítségével közelítik meg, melyben a világról és a környezetünkről konstruált modelleket építünk fel. Egy gyermek tanulási folyamatában egy önálló értelmezést konstruál a már meglévő tudása segítségével, ami merőben különbözhet attól, amit a pedagógusok tanítani szeretnének neki. A gyerekek ebben az esetben nem kiszolgáltatottak a külső hatásuknak, hanem a saját értelmezési rendszerükre támaszkodva jutnak el az új ismeretekig.
Egy mindig új rendszer
Örök kérdés azonban, hogy mennyire tekinthető játéknak a konstruktív játék, és mennyiben munka a gyerekek számára.
Az viszont tény, hogy a gyermekek személyiségét az építő játékok nagyban fejlesztik. El is érkeztünk a LEGO-ig, ami lényegében tökéletesen beleillik a konstruktív pedagógia gyakorlatának tudományába és már a legkisebbeknél is egyértelműen működik.
A könnyedén összeilleszthető elemekből álló játékot egyesek a világ egyik legnagyobb műanyagipari sikersztorijának tartják, mások pedig olyan lehetőséget láttak benne, ami nagyban befolyásolja a kisgyermekek személyiségfejlődését.
A történet
A LEGO atyja Ole Kirk Christiansen dán asztalosmester volt, aki 1932-ben alapította meg vállalkozását Billundban, Dániában. Eleinte fajátékokat gyártottak, majd két évvel később vették fel a „LEGO” nevet és 1937-től átálltak a műanyag alapanyagra. 1954-ben az alapító fia, Godtfred Christiansen lett a LEGO cég igazgatóhelyettese, akinek a javaslatára felülvizsgálták az akkor még nehezebben kapcsolódó rendszert.
„1958-ban született meg az igazi LEGO, aminek a minőségével már elégedett lehetett mind a vásárló, mind a gyártó. Sikerességét bizonyítja, hogy 60 év után az akkori elemekkel a ma gyártottak is kompatibilisek. A LEGO kockák gyártása a világ számos pontján történik. 2003-ban a fröccsöntés két gyárban zajlott: Dániában és Svájcban, 2009. január 23-tól pedig Nyíregyházán is. A kockák esetleges mintákkal történő ellátása lehetséges Dániában, Svájcban, Dél-Koreában, Csehországban és az Egyesült Államokban. Évente körülbelül 20 milliárd kocka készül, ami óránként 2,3 millió kockát jelent. A LEGO cégtől származó információ szerint a fröccsöntési eljárásuk annyira pontos, hogy minden elkészült egymillió kockából csak 18 bizonyul selejtnek, annak ellenére, hogy nagyon szigorú követelményeknek kell megfelelniük. Ennek az évtizedes tapasztalatokon alapuló igényes gyártási technológiának köszönhető az a csúcsminőség, ami lehetővé teszi, hogy a harminc évvel ezelőtt és a ma gyártott LEGO kockák minden gond nélkül összekapcsolódjanak” – olvasható a Wikipédián.
A LEGO azóta számos produktumhoz, művészeti alkotáshoz, filmhez, TV-sorozathoz, könyvhöz, fesztiválhoz és más szerzeményhez, kreacióhoz adott ihletet. Kultusza emberek életét befolyásolta, egészen gyermekkorunktól kezdve a saját gyermekünknek, majd az unokájuknak vásárolt első LEGO-kockákig.
Forrás: Falus Iván (2003): Didaktika. Elméleti alapok a tanítás tanulásához. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.
