FOTÓK, DRÓNVIDEÓ: SZABÓ PÉTER PÁL
A dunaszerdahelyi Malom- és Újfalu lakótelepek gyakorlatilag a keleti városrész folytatásaként épültek, ezért a helyi szleng általában ezeket a lakótelepeket is „Východnak” hívja. Az élesebb szeműek viszont rögtön észrevehetik, hogy az itteni blokkok külsőleg eltérőek az eddig bemutatott Bauring- és Qutinor-féléktől. Nem beszélve a lakások beosztásáról. A Malom-lakótelepet csaknem egy évtizeddel a Keleti lakótelep átadása után kezdték el építeni, vagyis időrendileg immár a nyolcvanas évek közepén, vagyis inkább az évtized második felében járunk.
A „Mlyny” tervdokumentációja 1981-ből való, és a Dunaszerdahelyi Járási Nemzeti Bizottság megbízásából a nyitrai Stavoprojekt vállalat irodájában rajzolódott. Névadója – ahogy a Malom utcának is – valószínűleg a közelben álló egykori dunaszerdahelyi gőzmalom volt. Az eredeti projekt szerint két szakaszban összesen 17-18 blokk épült volna, 880, illetve 832 lakásegységgel. A tervezet szerint hétemeletes panelblokkok álltak volna a Jilemnický utcai alapiskola mögött is, kb. a mai Lengyár utca magasságban.
Amennyiben megvalósul – a maga több mint 1600 lakásegységével, lekörözve az Észak kettőt –, a város legnagyobb lakótelepével büszkélkedhetnének most a Malom-lakótelepiek.
Járulékos beruházásként a Jilemnický utcai alapiskola mellett egy további „Kilencéves általános iskolával” számoltak, valamint kettő darab óvodával, és ugyanennyi bölcsődével. Végül a Malom utca folytatását Barátság térre keresztelték, az ABC sorrendbe állított blokkokból pedig a fele sem készült el. Óvodából is csupán egy: a mai Barátság téri óvoda. Ennek okai valószínűleg a rendszerváltásban keresendők. Bár továbbra is épültek panelblokkok pl. az Újfalu városrészben, ám az új korszak minden bizonnyal szakítani kívánt a szocialista tervgazdálkodás ezen „jelképeivel”. A Malom-lakótelep első lakói 1988 környéken vehették birtokba az állami, avagy szövetkezeti ingatlanjaikat.
A hetvenes-nyolcvanas években elsődleges szempont volt a lakótelepek sűrítése, az üresen álló házhelyek kihasználása.
Ebben a szellemben épült két, a Neratovicei blokkokéhoz hasonló társasház is. Ezek voltak gyakorlatilag a Qutinor-rendszer utolsó mohikánjai Dunaszerdahelyen. Egyet a Galántai úton, a Partner M-féle sarki épület mögött, egyet pedig a Jilemnický utcában adtak át 1986/87 környéken. Mindkét hétemeletes blokk a Malom-lakótelephez tartozott volna, ha az teljes egészében elkészül. A következő, szintén hétszintes blokk már a Barátság téren áll, építészeti stílusjegyeiben össze sem hasonlítható az eddig látottakkal. A Malom-lakótelep északkelet felé terjeszkedik, egészen a kazánházig.
Az ember azt hinné, hogy véletlenszerűen épültek ezek a társasházak, mert míg az egyik három lépcsőházas, addig a mellette lévő már négyes, sőt akad köztük ötös és hetes is. Repülj drónmadár, mutasd meg az olvasóknak.
Hosszanti homlokzatuk mindkét oldalán egy-egy bejárati ajtó várja az otthonukba igyekvőket. Ha nincs a már említett tervdokumentáció, valószínűleg sosem tudom meg városunk eme „titkait”. Tudták például, hogy a Malom utca elején, jelenleg az Idegenrendészetnek is otthont adó épület eredetileg motorestnek adott volna otthont? És azt, hogy a Malom-lakótelep kazánházához tartozó gigantikus méretű kéménynek állítólag jókora kilengése van? Lentről, szabad szemmel nem látni, felmászni rá pedig sosem volt szándékomban.
Viszont arra valószínűleg sokan emlékeznek még, hogy a lakótelep kiszolgálására a Zdroj emeletes bevásárlóközpontot építtetett a Barátság téren.
Élelmiszerüzlet, húsbolt, csemegeüzlet – melyeket az idők során átvett a Jednota. Az épületkomplexum pár éve bezárt, mostanság lakásokká alakítják át… Férfitársaim minden bizonnyal egyetértenek velem abban is, hogy mind a Malom-lakótelep, mind az Újfalu meglehetősen gazdagon el van látva vendéglátóipari egységekkel. Bezzeg a Západon csak egy kocsma van! Kisebb bolt is akad szinte minden sarkon, de nagyobb bevásárlásokra tudtommal a Komáromi úti bevásárlóközpontba járnak a családok, ahol „a legkisebb is számít”.
A lakótelep egykori játszótere és „grundja” a keleti végeken volt. Nagy focicsaták helyszíne.
Megdöbbenésemre, a leaszfaltozott pályán immár gépjárművek parkolnak. A „pálya” mögött álló nagy kapacitású garázsházat egyébként 1995-ben építette a Terapref vállalat. Eredetileg öt szinten, összesen 146 különálló, a hagyományos garázsokról ismert ajtóval ellátott box kapott benne helyet.
1990-ben a Barátság tér mögött épülő új lakónegyedet hivatalosan Újfalu megnevezéssel látták el – utalva az egykori, hasonló nevű Szerdahellyel összenőtt településre.
Amikor elkezdtük ezt a sorozatot, kicsit bajban voltam, hiszen az Újfalu nekem talán Dunaszerdahely városának legismeretlenebb része. Inasként maximum arra emlékeztem, ahogy Nagymegyerről tartok haza vonattal és számtalan toronydaru áll az akkor város végének számító, épülőfélben lévő lakótelepeken. Egy alkalommal pedig keresztapáméknak segítek költözködni. Fura rámpa kanyarog a lépcsőház elő, kicsit odébb még egy. Mi lehet ez? Gondoltak a kerekesszékesekre is!
Dunaszerdahely anno Szerdahely, Nemesszeg, Újfalu és Előtejed egyesítésével jött létre.
Az újfalusi határ egy részét Pókateleknek nevezték. Nem messze innen, a kertvárosi negyedben, a Lengyár utcáról nyíló egyik utcácskát manapság is Pókateleknek hívják. A dunaszerdahelyi lengyár nemcsak a város, de az egész környék egyik legöregebb és legnagyobb vállalatának számított. A gyárat az első bécsi döntés után alapították, a lenfeldolgozás 1944-ben kezdődött, idényszerű jelleggel… 1980 tájékán még biztosan működött.
Nagyapám néhanapján a lengyár mögötti gyümölcsöskertben őrködött, ahol gyakran meglátogattam őt. Sosem kergette el azokat a Východi gyerekeket, akik itt-ott megkívánták a „tiltott” gyümölcsöt.
A gyümölcsöskert nagyjából a mai Galántai úti bevásárlóközpontok és Újfalu lakótelep közötti kertvárosi negyed helyén terült el. A Galántai út és a Lengyár utca sarkán lévő pneuszerviz, a lengyár utolsó megmaradt épületeként őrzi Dunaszerdahely lenfeldolgozó múltját. A lengyárat végül több évtizednyi termelés után – a rendszerváltást követően – teljesen felszámolták, kéményét, melyet a „papa kéményének” hívtam, ledöntötték.
Újfalu blokkjai a Malom-lakótelep folytatásaként nőttek ki a földből, nincs éles határ a két városrész között.
A kilencvenes évek elején a lakótelep egy része még építés alatt állt, de az elkészült blokkokba már beköltözhettek a lakók. A rendszerváltás hatását az építőipar is megsínylette, akadt olyan esztendő, amikor egyetlen új lakást sem sikerült átadni a városban. Majd a panelnek végképp leáldozott, és alacsonyabb, nyeregtetős téglablokkokkal egészítették ki a lakótelep üresen maradt zugait. Így épült meg 2000-ben a város egyik legelső többfunkciós objektuma is a TM-Stav jóvoltából, a Dunaszerdahelyi Városháza felügyelete alatt. Az épület eredetileg 10 garázst, 5 üzlethelyiséget és 18 bérlakást tartalmazott. Ezt követte egy újabb hasonló blokk, sokkal több lakásegységgel, de már boltok nélkül. S amikor az ember már azt gondolná, hogy minden talpalatnyi hely elfogyott, Újfalu mögött felhúzták a Pannon ligetet, és azt az újabb lakóparkot, aminek tán a nevét sem tudom…
ELŐZŐ RÉSZEK:
Szerdahelyi mozaikok
