FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
A kérdés az, hogy lehetünk-e a közeljövőben a szlovák Fortuna Ligában bajnokok? Elérhetjük, hogy az I. ligában egy magyar identitású csapat foglalja el az első helyet? Megélhetjük ennek örömét, életérzését és kivételességét? Megérdemelné a klub, a csapat, a felsőbb vezetés, az alkalmazottak, a szurkolók és minden olyan magyar ember, aki a szívén viseli a DAC sorsát. Egy klub fejlődéséhez és sikerességéhez nem elég, ha ütőképes csapattal és szurkolótáborral rendelkezik, hiszen szükség van a kivételes munkaerőre is. Nőkre és férfiakra, akik hétköznapjai a DAC körül forognak. Ők azok, akik évek óta szorgalmasan és kitartóan dolgoznak azon, hogy a klub sikere mérhetetlen legyen. Ők is mernek nagyot álmodni, hogy egyszer, mindenkivel együtt, könnyeikkel küszködve élvezhetik az első hely örömét.
A klubnál vannak olyan nők, akik szívvel-lélekkel végzik a feladatkörüket, amely által még közelebbi viszonyba kerültek a labdarúgással. Tóth Katalint mindenki ismeri, aki váltott már belépőjegyet a pénztárnál. Ő az, aki mérkőzésről mérkőzésre ugyanolyan széles mosollyal várja a szurkolókat és türelmesen válaszol a feltett kérdések sorozatára. Szavaiból érezhető a szerénység és az elhivatottság. Az interjú során szívesen mesélt a meccseken megélt tapasztalatairól, a focihoz fűződő viszonyáról, a munkája során felbukkanó nehézségekről és a fő feladatköréről!
Mindig is közel állt a szívedhez a sport, a labdarúgás és a DAC klub?
Az alapiskolás éveim alatt kezdődött ennek az egésznek a története, konkrétan Németh Krisztián apukájával, Ödi bácsi tornatanárunkkal. Az ő hatására több atlétikai versenyen is sikerült részt vennem. Később kipróbáltam magam a kézilabdában és a fociban is. Nagyon szerettem mindig is a focit, ezért kijártam a járási bajnokságokra. A régi DAC-stadionban is volt alkalmam pár mérkőzésre kilátogatni, de jobban érdekelt annak idején a német bajnokság és a német csapatok. Majd 2016-ban Nagy Krisztián felhívott, hogy szeretnék-e csatlakozni a DAC-hoz mint munkaerő. Örömmel vettem ezt a fajta kihívást, hisz a labdarúgás és a DAC is közel állt a szívemhez.
Megcsillantak a szemeid, ezek szerint hálás vagy azért, hogy a DAC munkatársa lehetsz. Mi jellemzi a te feladatkörödet?
Nem hiszem, hogy új információt árulok el azzal kapcsolatosan, hogy mit csinálok a DAC klubnál. A ticketingen belül a jegyeladással foglalkozom, ez volt a fő feladatköröm 2016-ban. Emlékszem, hogy egy csütörtöki napon, öt-tíz perc alatt megmutatták mindennek a működését és elmagyarázták a munkakörünk lényegét, majd szombaton már élesben kellett helytállnunk egy mérkőzésen. Igazi kihívással teli nap volt! Idővel beletanultunk a rendszer működésébe. A munkaköröm eleinte csak a jegyeladásra összpontosult, majd idővel jöttek a bérletek és a bérleteladások, ill. a cashless kártyák. Igyekeztünk mindenben segítséget nyújtani Esztinek (megj.: Takács Eszter, a DAC klub értékesítési részlegének vezetője). Az évek alatt együtt fejlődtünk.
Sokszor egyszerűnek tűnhet a jegy- és bérleteladás, de mindig felbukkan valamilyen probléma a háttérben, ami kihívást hoz magával. Szeretek mindig valami újat tanulni, szeretem a kihívásokat!
A munkád során erősen empatikusnak és toleránsnak kell lenned. Milyen érzésekkel éled át a rizikós meccseket, mikor a türelmetlenkedő emberek száma is megsokszorozódik?
Az évek alatt sok változás történt (pl. a Covid miatti megszorítások), nemcsak a meccsek nézőszámát illetően, hanem a munka felépítése is módosult. Vegyük csak a DAC–Slovan rangadókat, amikor jóval több munkát végzünk, ezerrel pörgünk, hiszen több adattal dolgozunk, mint más meccseken. El kell kérnünk az alap adatokat, mint a pontos címet, a születési dátumot és a személyigazolványt. Az adatok felvétele és rendszerbe írása után gondosan ki kell nyomtatnunk a jegyeket. Fontos, hogy minden pontosan üljön, hiszen sok múlik ezen. Ez egy jól kiépített rendszer, amit egy nagyon jól összeszokott csapattal az ember sokkal könnyebben vesz, így az emberek türelmetlenségét is. Apróbb hibák mindig akadnak, amit igyekszünk a lehető leggyorsabb módon megoldani. Talán bennem a legnagyobb nyugtalanságot az okozza, ha megszólal a Nélküled, vagy meghallom az első sípszót, de a sor még mindig kígyózóan hosszú. Sajnálom, hogy az emberek ott állnak kint, és nem látják a mérkőzés elejét, attól függetlenül, hogy sokszor ezt nem is tudjuk befolyásolni.
Milyen gondolatok jutnak az eszedbe a DAC, a nők és az életérzés kifejezésekről?
Nyilvánvalóan, a DAC-ról a foci és a Csallóköz. Az életérzésről pedig az élet és a pillanatok szeretete. A DAC egy családot jelent, összefogást és összetartozást. Az, hogy felvidékiek vagyunk, de küzdünk a bajnokságért.
A nőkről pedig az, hogy a foci nem csak a férfiaké, mert nagyon sok hölgy jár a mérkőzésekre, a legfiatalabbtól egészen a legidősebb korosztályig.
Megismerkedtem egy nénivel, aki 80 éves és a férjével együtt járnak a meccsekre. Sokat utaznak azért, hogy itt legyenek. A DAC tényleg összehozza az embereket, ami lehet egy jó kis családi vagy baráti program is.
Lehet a DAC még bajnok valaha, akár idén vagy jövőre?
Bízom benne, mindig is bíztam ebben! Azt kívánom, hogy győzzön a csapat! Megérdemlik a fiúk és a szurkolók, hogy ott legyünk az első helyen! Ha nem is ebben a szezonban, de reméljük, mihamarabb sikerülni fog! Hajrá, DAC!
