POÓR TIBOR: Elsősorban kiemelném a Puskás-stadion miliőjét, pár év alatt kultikus stadionná vált, igazán egy vérbeli focistadiont sikerült az alkotóknak létrehozni minden téren. Szerintem előbb vagy utóbb BL-döntő helyszíne lesz ez a remek létesítmény.
Meccs. Gróf Árpi (a legnagyobb dunaszerdahelyi AS Róma-szurkoló) miatt az olaszoknak kívántam volna a győzelmet, de José Mourinho miatt inkább a Sevilla volt nálam a befutó… Csak egy kis megjegyzés. José Mourinho a szakmai tudása mellett a karrierje során rá jellemző stílusa nem nagyon nyerte el a tetszésemet, és pár éve ez a Mourinho-kabaré már mérhetetlenül szánalmas. Viszont José csak azt csinálja, amit megengednek neki, bár nem szabadna. Gyakorlatilag a pályán is végigkísérte ez a felesleges „plusz” az egész meccset. Nagy kár, hogy csak helyenként foglalkoztak a csapatok kizárólag a focival – akkor viszont láttunk is pár szenzációs dolgot –, a meccs java részében kisebb-nagyobb színházi előadásokat láttunk. Irtózatosan megnehezítette a két csapat a játékvezető dolgát, de szerintem néhány tévedése mellett nagyon jól vezette a meccset, érezhető volt, hogy tisztességes melót akar leadni. A hosszabbítás plusz több mint tíz perce már kínkeserves volt, groteszk szituációkkal, ezek nem éppen döntőhez illő pillanatok voltak, de erre pár év múlva már én se fogok emlékezni. A tizenegyesek lutri kategória, végeredményben az a csapat nyert, aki jobban akart focizni.
U.I. A meccs végén cserélték Nemanja Matićot, aki remek karriert tud maga mögött, és nekem eszembe jutott egy meccs – a 2008-as DAC-Kassa (1:3) összecsapás, amikor Nemanja akkorát produkált, hogy a lelátónk vastapssal díjazta a teljesítményét. Nem csupán Kozák edző, aki felfedezte Nemanját, érezte, sejtette, hogy ez egy szép karrier lesz…
SZIGETI ATTILA: A történelemben többször tapasztalhattuk, ha egy spanyol és egy olasz csapat játszik egymás ellen tétmeccset, akkor nem mindig a sportszerűség határain belül zajlik a mérkőzés. Véleményem szerint szimpatikusabb csapat volt a Sevilla, aki többet foglalkozott a játékkal. Mourinho színielőadásaival is túltolta azt a bizonyos biciklit. Mi, akik inkább a futballra vagyunk kíváncsiak, ezt nem igazán díjazzuk, viszont már Weiss, a Slovan edzője is elmondta, hogy az emóciók a futballmeccs tartozékai. Lásd a Roma edzője kb. hússzor volt a pályán a mérkőzés alatt, mégis csak a hosszabbítás valahányadik percében kapott sárgát pont nem azért. Kevés volt a futball ezen a mérkőzésen és ez a Roma bűne. Ezt az értékelőt a tizenegyesek előtt írtam, de a futball istene nem biztos, hogy a „emocionálisan” túlfűtött Romát és Mourinhót fogja segíteni.
