FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
A kiemelkedő sportolókkal való beszélgetések mindig feltöltenek, és szerencsésnek érzem magam, hogy a sikereiket megosztják velem. Minden egyes diskurzus olyan mélységeket indít el bennem, amiért kijelenthetem, büszke felvidéki magyar vagyok. Az interjúsorozatban olyan csallóközi/felvidéki sportolókat szólítok meg, akik kivételes módon inspirálóak lehetnek mindenki számára és szeretettel beszélnek magáról a sportról. „Számukra ez az élet, ez az igazi otthon!”
Régóta szerettem volna olyan sportolóval interjút készíteni, aki „nem mindennapi” edzésformát végez. Így esett a választásom a dartsra, ami nemcsak a fizikai, hanem a mentális képességeket is erősen fejleszti. A dunaszerdahelyi Szigeti Gergely a darts szerelmese, aki a munkája mellett igyekszik elegendő időt gyakorlással és fejlődéssel tölteni. Éveken keresztül a dunaszerdahelyi Cornisland Darts Club vezetői posztját töltötte be, s bár társalapítóként nehezen szánta rá magát a változtatásra, mégis új légkörre és egyéni fejlődésre vágyott. Ennek hatására csatlakozott az Érsekújvári Darts Club csapatához, akiknél már előtte is jó pár bajnoki címet bezsebelt, s akiket kitartó és elszánt személyiségével a mai napig sikeresen képvisel. Minden lehetőséget megragad annak érdekében, hogy egyszer ott lehessen a szlovákiai darts ranglista tetején. A beszélgetés során elhivatottan mesélt a dartsról, s annak különlegességéről, a sportág mentális részéről, ill. a jövőbeli céljairól.
Hogyan kerültél a darts nem mindennapi világába?
Eleinte jobban szerettem a labdarúgást, ez volt a közkedvelt sporttevékenység a szülőfalumban. Évekkel később rájöttem, hogy már nem bírom úgy a focit, mert a munkám miatt jóval kevesebb időm jutott a mozgásra és az edzésekre. Kerestem egy másik sportolási lehetőséget, hogy mozgékonyabb életet éljek, így kipróbáltam magam a crossfitben. Két év után rá kellett jönnöm, hogy ez sem az én világom, a kemény edzés teljesen leterhelte az ízületeimet, a hátamat és a sérült bokámat is. Ekkor találtam rá a dartsra, amit már azelőtt is szívesen néztem a tévében. Tetszett ennek a nem mindennapi sportnak a logikai és technikai része. Megvan ugyanis a maga szépsége, ahogy kifejlődik az egyéni nyílfogási módszer, hogyan és melyik ujjaiddal fogod meg a nyilakat, hogy engeded el, stb. A jó technika az, ha csak két ujjadat használod a fogásnál, eggyel támasztasz, a másikkal igazítasz, így sokkal pontosabban tudsz dobni. A gyakorlás pedig meghozza a várva várt eredményeket. Fontos a türelem. Az olyan helyekre vezető utakat, ahová érdemes eljutni, nem lehet lerövidíteni. Én kizárólag a steel darts szakágban tevékenykedem. El sem tudom képzelni, hogy időm jusson a softra is, legalább az egyiket megpróbálom jól csinálni.
Ha jól értem, folyamatos gyakorlással elsajátítható egyfajta sajátos dobási technika, „játékrutin”. Te hogyan készíted fel magad egy-egy megmérettetésre?
Odaállsz a táblához és folyamatosan dobálsz, semmi más dolgod nincs. Van egy izommemória, ami idővel automatizált mozdulatsorrá válik. Odaállsz a vonalhoz, és igyekszel, hogy a lehető legjobb módon fogd meg a nyilat, s eldobd a kívánt helyre. Van egy „dobóléc” (ami jelzi, hogy honnan dobjuk a nyilakat), ahová állok, de csak a táblára összpontosítok. Fontos, hogy a nyilak eldobása közt ne vegyük le a darts tábláról a pillantásunkat, mert ez kizökkentheti az embert. Odafigyelünk a lábunk állására és a nyilak becsapódási ívére is, amit a dobási technikánk ad meg.
Nekem például van egy bizonyos dőlési szögem ahhoz, hogy egy bizonyos ívet tartva tudjam eldobni a nyilakat a lehető leggyorsabb módon.
Ez az egész teljesen automatikussá válik egy idő után. A stresszesebb szituációk miatt kizökkenhetünk, és becsúszhatnak a hibák, amelyeket nyilván mindenki másképp kezel. Valaki felülkerekedik önmagán, ha érzi, hogy rosszul állt a dobóléchez és nem jól vannak a kezében a nyilak, visszalép, megtörli a kezét, lassan kifújja a levegőt és újra próbálkozik, de van, aki reflexből eldobja, nem agyal. Egy biztos, az embernek topon kell lennie mentálisan!
Akkor kijelenthetjük, hogy a darts egy mentális sportág?
Igen, ez teljesen egy mentális sportnak számít, hiszen szinte minden fejben dől el. Mindig azt mondom, ahhoz, hogy megtanulj jól dartsozni – az ehhez a sporthoz való affinitáson kívül –, három fontos dologra van szükséged. Első a dobástechnika elsajátítása és gyakorlása. Ezért is állítják azt sokan, hogy a legjobb tanulási módszer az, ha valaki odaáll egy darts tábla elé, megpróbál odafigyelni a saját erősségeire, így megtalálja a saját módszereit. Elsajátítja, hogyan kell megfelelően megfogni a nyilakat, majd ráérez a dobási ív mértani részére.
Fontos a tempó, a határozottság és a precizitás. A másik két komponens pedig maga a logika és a pszichikai felkészültség.
Előbbihez tartozik, hogy mindennek megvan az oka a dartsban, tehát tudnom kell hova, melyik szektorra kezdjek dobni, hogy a legrövidebb úton jussak el a kiszállóig, mellyel ugye befejezzük a játékot. Úgy gondolom, hogy mindezek közül mégis a legfontosabb a pszichikai rátermettség. A bennünk lévő feszültséget, izgalmat meg kell tanulnunk irányítani, hiszen pár másodperc alatt eshetünk szét teljesen fejben, ahonnan már sok esetben nehéz visszajönni.
Ha jól tudom, teljesen más ligákat kell elképzelni a darts esetében, mint más sportágaknál. Hogyan lehet pontokat gyűjteni, hogy előrébb kerüljünk pl. a szlovák ranglistán?
Igazából ez egy jól, de picit bonyolultan felépített pontrendszer. Vannak a lokális ligák, ezek olyan helyi bajnokságok, melyek pontozásban a legalacsonyabban rangsoroltak, s csak az adott hónap legjobb elért eredményét számítják bele a pontozásba. Ilyen ligának számít pl. az érsekújvári is, melynek büszke négyszeres bajnoka vagyok. Megvan, hogy melyik ligában mennyi pontszámhoz juthatsz, ami függ az versenyzők számától is. A versenynaptár szeptembertől egészen júniusig tart, így egész évben gyűjtheted a pontokat. A lokális ligákon kívül vannak a regionálisak is, amelyekből évente mindössze öt van, viszont csak a négy legjobb eredményt számítják hozzá a begyűjtött pontszámokhoz.
Szlovákia öt területi részre van felosztva, én általában a nyugati régióban versenyzem (pozsonyi és nagyszombati), de előfordul, hogy inkább a nyitrai régió versenyét preferálom a távolság vagy a jobb helyszíni körülmények miatt. Majd jönnek a Szlovák Kupák, évente 4, és a Szlovák Bajnokság, amivel nyilvánvalóan a legtöbb pontot lehet bezsebelni. Nem utolsósorban pedig a Slovak Open, amely már egy komolyabb nemzetközi megmérettetést jelent mindenkinek.
Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a versenynaptáram idén januárban már kiterjed Magyarországra is, akkor elmondhatom, hogy nem ismerem azt a szót, hogy unatkozni.
Jelenleg mely klub(ok) színeiben képviselteted magad?
A tavalyi egyéni szlovák ranglista TOP 20-as helyezésem nagyban hozzásegített ahhoz, hogy több sikeres klub is megszólítson, többek közt a címvédő galgóci együttes is. Ám a szívemre hallgatva végül csatlakoztam az Érsekújvári Darts Clubhoz, mert úgy éreztem, hogy az összetartás és a pozitív, megfelelő hozzáállás az, ami egy csapatot előre vihet a sikerek útján. A klub tavaly a szlovák bajnokságon belül az ötödik helyen végzett, ami országos viszonylatban igazán szép eredmény. Idén a küzdeni akarással megmutattuk, hogy a teljesítőképességünk határa sokkal messzebb van annál, mint amit gondoltunk magunkról, s összehoztunk egy fantasztikus bronzérmet.
Esélyem van egyénileg is többet fejlődni, amihez a szükséges szponzorokat is megtaláltam, ill. leigazoltam Magyarországra is, a tatai Storm DC csapatához. Nagyon tehetséges és kedves társaság, a csapatszellemük egészen az első ligába repítette őket, ahol már nagyon komoly játékosok ellen van lehetőség játszani.
Kihívásként élem meg, hogy összemérhetem az erőmet olyanokkal, akikre felnézek, mint darts játékosokra.
Így a fejlődésem elmaradhatatlan, attól függetlenül, hogy sokszor ütköznek a hazai és a külföldi versenyek időpontjai. Nyilvánvalóan, előrébb helyezem a szlovákiai versenyeket, hiszen elsősorban az itthoni ranglistán szeretnék eredményeket elérni.
Miért olyan különleges számodra ez a sportág?
Nagyon sok mindenre megtanított a darts, de legfőképp az önfegyelmet, a kitartást, a logikai gondolkodást emelném ki a sok-sok sikerélményem mellett. Soha nem tudtam egyetlen egy sportágban sem kihozni magamból a maximumot, de most már úgy érzem, mindennek megvan az oka. A dartsban megtaláltam önmagam. Imádom, hogy sikereket érhetek el, a megszerzett trófeáim mindegyike emlékeztet arra, mennyi munkám van ebben az egészben. Erről jut eszembe egy nagyon fontos gondolat zárszóként, miszerint „nyújtsd mindig a legtöbbet! Ne elégedj meg azzal, ami vagy! Próbálj meg az lenni, ami lehetnél!”
