Két kisgyermek anyukájaként számtalan kalandban van részem. Na meg számtalan megoldandó helyzet, illetve probléma elé is kerülök nap mint nap. Aki hasonló cipőben jár, tudja, miről beszélek. Különösen izgalmas például a pelenkáról való leszokás időszaka, amelynek során mindenféle vicces és nem annyira vicces szituáció elé kerül a szülő, és minden kreativitásunkra szükség van ahhoz, hogy átvészeljük a dolgot. A gyerek meg? Nyilván jót derül. Már csak ilyen ez a biligaliba.
Sipos Janka: Biligaliba
Lassan három éves vagyok.
Nagyobb, mint a kisovisok!
Én is mehetnék oviba,
ha nem pisilnék bugyiba.
Anya egész nap cipeli
utánam: „Nézd, ez a bili!”
Ebbe kéne pottyantani
mikor mi jön – pisi, kaki.
De ahhoz le kéne ülni,
s azt szeretném elkerülni,
mert a sok ülést unom!
Így inkább letagadom,
hogy volna itt bármi szükség.
Hólyagomban a feszültség
mégis nő, és csurran-cseppen
valami – ez nem volt tervben…
Anya rohan, hogy segítsen.
„Jaj, hát megint? Kicsi kincsem…”
Nadrág máris kicserélve.
Vigyorgok, hogy ő is értse:
Az az ovi még korai.
Semmilyen börtön falai
nem fognak még körbezárni!
Jobb anyával kóricálni.
