POÓR TIBOR: Elsősorban a napokban, hetekben végigkísértem a cseh tévécsatornákon, főleg a CT Sport adón a rengeteg és remek műsort, amivel alaposan felkészítették a cseh focirajongókat erre az ünnepre. Igen, ez nem Dajto vagy Voyo vagy Maestro Pančík volt… Na, de most komolyabban. Az első félidőben már nagyon zavaró volt számomra a sok színészkedés és a kevés folyamatos játék. Inkább harc volt minden méterért a pályán. A második félidőben logikusan élvezetesebb (vagy drámaibb) volt a meccs, de akkor is, a kamerák szerintem túl sokat mutatták a játékvezetőt, mivel az Európa-liga döntőhöz hasonlóan, a játékosok ma is alaposan megnehezítették a játékvezető munkáját. Prágában ráadásul a West Ham nézői is. Érdekes végkifejlete lehet a döntőknek – három olasz csapatból egy sem lesz befutó… Hm… Szerintem eddig az olasz csapatok ellenfelei picit jobban megérdemelték a kupákat.
SZIGETI ATTILA: Kijelenthetjük, hogy az idei kupakiírásokban angol és olasz csapatok domináltak a végelszámolásnál, és akkor még a legrangosabb, a Bajnokok Ligája hátravan. Ezt a Föderációs kupát az úgynevezett kisebb csapatok játszották, ami a taktikai és technikai részén meg is látszott. Nem volt kivétel ez alól a döntő sem, ahol a Fiorentina a West Ham Uniteddel csatázott Prágában. Óriási küzdelem folyt a pályán, amit az angol szurkolók sportszerűtlen viselkedése tarkított, amikor fejbe dobtak egy olasz játékost… El is képzeltem, hogy ha a MOL Arénában mondjuk a slovanos kis Weiss vérző fejjel kér ápolást, az milyen következményekkel járt volna. Ami tetszett ezen a mérkőzésen, az a csodálatos hangulat, és az angolok sok-sok év múltán nyert kupagyőzelme, aminek nagyon örültek.
