POÓR TIBOR: Momentumok. Rodri egy lepattanót a második hullámból érkezve nagyon okosan becsavart – védhetetlen, a kapus sok mindent nem is látott. A 88. percben egy fejes a City kapujának szinte a torkában, ami ha csak 10 centiméterrel baloldalra (a kapus szemszögéből) megy, gól… De nem ment… Kevin de Bruyne egy szenzációs szezon top mérkőzésén cserére kényszerül… Együtt Haalanddal kiemelkedő egyéniségek a Cityben, de a csapat többi játékosa is kivétel nélkül az idei szezonban a foci legjavát kínálta. Talán ez az az erő, amivel de Bruyne nélkül a nagyon kompakt Inter ellen győzni tudtak. Egy BL-döntőn abszolút nem az dönt, hogy mit produkál egy csapat a saját bajnokságában, de idén azt hiszem, hogy a szezon legjobb csapata lett a befutó. Talán így kerek a MC története – de Bruyne nélkül bemutatva, hogy nem csak Haalandról szólt az idei City. Barcásként meg külön gratulálok Guardiolának.
SZIGETI ATTILA: Úgy érzem, láttunk már szebb Bajnokok Ligája-döntőt is a múltban, viszont a Guardiola-féle City teljesítménye megérdemelte a legrangosabb kupát. A milliárdokkal gazdálkodó angol csapatnak szinte kötelező volt a győzelem, hiszen minden poszton kimagasló játékosokkal rendelkezik. Bevallom őszintén, nem láttam nagy taktikai csatát, mivel ezt a fajta futballt játsszák már szerte a világon, ami számomra talán túl védekező. Bizonyítja ezt a gólszegény 1:0 is. Az viszont vitathatatlan, hogy Guardiola a világ egyik legjobb edzője, a Manchester City pedig az egyik legjobb csapata.
