Street – Egy biztos pont Dunaszerdahely gasztroforgatagában | Vendéglőlesen

A cikk megjelent a Klikk Out 2023/06. számában.

Fotók: Szabó Péter Pál

Egy kezünkön meg tudjuk számolni azon éttermek számát városunkban, amelyek már több mint tizenvalahány éve nyitva tartanak. Tizenhat év emberi életévekben még csak tinédzserkor, ám egy étterem létezésében már szinte szépkornak vélhető. A Street étterem nemcsak a környékbeli vendégsereg körében nagyon közkedvelt, ám a remek elhelyezkedésének köszönhetően sok turista is igénybe veszi a szolgáltatásait. Régebben szinte kizárólag olasz étteremként volt ismert, ám mára sokkal színesebb az ételkínálat, amely kellőképpen látszódik is az új étlapon. Csapatunkkal szinte végigkóstoltuk a felhozatalt, mindezek ellenére is jócskán maradt még az étlapon olyan fogás, amelyet szívesen kóstoltunk volna…

A Street kisvárosunk legforgalmasabb körforgalma peremén található, így szinte biztosra vélhető, hogy aki csak autóval halad át a városon, még annak sem kerüli el a figyelmét a jellegzetes téglaburkolatú, félkör alakú épület. A terasz és a járda jó szomszédi viszonyban elvannak egymás mellett, így aki a Street teraszán üldögél, valószínűleg nem bújhat el az azon elhaladó ismerősök tekintete elől. A terasz egy akciódúsabb színtér, mint egy meghitt madárcsicsergéstől ricsajos kerti veranda.

szaunamaraton

Miután beléptünk az étterembe, szinte olyan érzés önt el, mintha a tulajdonos ebédlőjében találnád magad! Nagyon otthonias, fiatalos, kellemes, pozitív energiát kisugárzó, stílusos színekben fénylő enteriőr fogad, amelyből árad a családi vállalkozás aurája. A bárpult elhelyezése is nagyon jól szituált, így akárcsak egy főszereplő egy romantikus filmben kacsint reád, miután átlépted az étterem küszöbét.

Kora este érkeztünk a csapattal, a nagyon udvarias és sármos pincér azonnal az asztalunkhoz kísért, majd rugalmasan fel is vette az italrendelésünket. Sajnos „vezető” pozícióban voltam, így a felkínált aperitifre nemet kellett mondanom, ám akik gyalogosan érkeztek, éltek a lehetőséggel. Szinte folyt a nyálam a zúzmarás pohárban felszolgált pohár sörre is, ám a frissen facsart citromlével spékelt ásványvizem is kellőképpen feloldotta a farkasszomjamat.

Miközben az italainkat felszolgálták, már kézközelben is voltak az étlapok, amelyek nagyon stílusosak voltak. Ritkán fogni a kézben ilyen minimalisztikusan kivitelezett, könnyen olvasható, minőségi tapintású étlapot, így csak gratulálni tudok a kivitelezőjének. Az étlap tartalma eléggé bőséges, így valóban van miből választani, sőt! A bőség zavara miatt szinte alig tudtam kiszúrni a „tutit”. Hozzáteszem, csak a pizzából kilenc fajta, míg a tésztafélékből és a salátákból is hat-hat a kínálat, és a főételekig még el sem jutottunk… 🙂

„Kicsiny falum, itt születtem én”, így szinte bármerre járok, szinte mindenhol ismerősbe botlom. A konyhában Nagy Czucz Zsuzsanna (volt osztálytársam a szakközépiskolából), tevékenykedik kettecskén férjével, Czucz Istvánnal, ki mellesleg szintén nemeshódosi, akárcsak jómagam.

ELŐÉTELEK, LEVESEK

Na, kérem! Az étlapról hosszú tanakodás után végre sikerült mindenkinek választania, pár percen belül pedig már landolt is az előétel az asztalon, amely ez esetben az egyetlen választási lehetőség volt, prosciutto crudo olasz sonka, lágy olasz sajttal (7,50 €). A prosciutto crudo egy nyersen, a szabad levegőn besózva érlelt sonka. Utánozhatatlan ízhatással bír, számomra ez a fajta a leg-ek sonkája. A szárítás folyamata közben elveszíti tömegének szinte a negyedét, ám ennek ellenére nagyon selymes, bársonyos textúrával rendelkezik. A tányéron eléggé „old school” tálalásban jelent meg, ám ami számomra a legszembetűnőbb volt, hogy jégsaláta ágyon tálalták, holott sokkal jobban megörvendtem volna az „olaszosabb” jellegű zöldeknek, például a rukkolának, ami sokkal közelebb áll az olasz konyha ízvilágához, mint a jégsaláta. Ennek ellenére az előétel nagyon bőséges volt, ám hiányoltam mellé egy kis pirítóst, amelyet a remek olívaolajban mártogathattam volna. A friss koktélparadicsomot is helyettesíteném szárított (ha lehetséges) San Marzanó paradicsommal, ami olívaolajban „fürdetve” nagyon „dukált” volna előétkünkhöz.

Na, kérem! Az előételek terén lenne mit behozni, hiszen tengernyi remek olasz ízletes élelmiszer van, amelyekből seperc alatt varázsolni lehet némi finomságot, akár szezonális jelleggel is.

Bruschette, bármilyen kenők (olívás, pesztós), rengeteg fajta sajtból készíthető tál, vagy akár grillezett sajtok, lehetséges hogy egy „amuse bouche”, egy kis kanálnyi olasz ízvilág, egy kis „szájszórakoztató” falat a séftől nagyobb hatással bírna, mint egy túlzottan megpakolt desszertes tányér előételként. A kevesebb néha több…

Részemről a tyúkhúsos erőleves (4,50 €) házi metélt tésztával teljesen rendben volt. Ízhatása, akárcsak egy hagyományos vasárnapi húslevesé, így bármelyik család asztalán megállná a helyét. Imádom, amikor a leves tűzforró, és a Streetben valóban forró volt. Mert van, aki forrón szereti, akárcsak Marylin Monroe, Tony Curtis és Jack Lemmon a klasszikus filmben… 🙂

A paradicsomleves parmezán sajttal (4,50 €) szinte tökéletesnek mondható. Nagyon is az ínyemre volt, szintén tökéletes hőmérséklettel, remek állaggal, amelyben szinte elolvadt a parmezán sajt. Kissé édeskés, aminek nagyon megörültem, ám jómagam szeretem egy kissé savasabban, így az ásványvizem mellé párosított lime levéből egy kiskanálnyival korrigáltam ezen, minek köszönhetően egy hatodik ízvilággal rendelkező ételt kaptam egy mozdulattal. Imádtam, akárcsak a csapat többi tagja…

FŐÉTELEK

Pizza prosciutto crudo con rucola (9,90 €)

Már az első harapásnál érezni fogod, hogy milyen tökéletesen ropogós a tésztája, a robusztus ízvilágú paradicsomszósz és a forró, nyúlós sajt ízvilágával spékelve mennyeinek mondható. A prosciutto ékszerként hat a teljes összbenyomáson, amelyhez a ropogós, friss, ellenállhatatlan ízvilágú rukkola a legmegfelelőbb választás, így egy nagyon komoly impulzust nyújt ízlelőbimbóinknak.

A pizza egy jellegzetes olasz étel, amely hihetetlen, de a szegény emberek eledelének volt mondható. Liszt volt szinte minden háztartásban, így tésztát gyúrtak, majd ami kéznél volt, az került fel rá feltétként, így megsütve azt egy remek olasz, manapság jellegzetes street food kapott szárnyra szinte az egész világon. Nagyon sok helyen jártam már a világban, ám ott még nem voltam, ahol pizzával ne találkoztam volna.

Bélszín steak, BBQ mártás (26,50 €)

Soha nem is gondoltam volna, hogy kisvárosunk egyik legjobb steakjét egy „majdnem” olasz étteremben fogom kóstolni. Közepesen átsütve (medium+) kérte csapatunk egyetlen hölgy „vámpírja” a legszínvonalasabb marha vesepecsenyéből „piszkosul” remek ízvilággal rendelkező steaket, amelyet kívánsága szerint készített el tökéletesen a séf. Szinte szétolvadt a szádban, oly mennyeien bársonyos állagú volt a hús. Közepe még rozé volt, ám levet már a medium+ sütési folyamatnak köszönhetően nem engedett a mestermű. A házon belül készített BBQ mártás kissé ketchupos ízhatással bírt, ám mindenképp hajlok arra, hogy a mártás legyen egyedi, a szakács „ízviláglenyomata”. Egy jellegzetes „smukk”, amely a házhoz köthető. Elismerésem az étel minősége kapcsán, ennyi örömöm lehetne más steak étteremben is, és valóban, a teljesen átsütött (well done) változattól szinte irtózom, és ahol így elkészítik, ott szinte fogalmuk sincs a steakek világáról. Még ha a vendég kérné, akkor sem oldanám, inkább rábeszélném egy pecsenyére… 😀

Gombás rizottó bélszíncsíkokkal és parmezánnal (17,90 €)

Sokan azt gondolják, hogy a rizottó nagyon egyszerű étel, ám annál sokkal kacifántosabb tökéletesen elkészíteni, és bizony megvannak a maga trükkjei, legyen az bármilyen jellegű rizottó. A Streetben újra a bélszín került főszerepbe, viszont sokkal rövidebb idő kell, míg az elkészül, mint maga a rizs. Tény, hogy mindenképp al dente-nek kellene lennie a rizsszemeknek, amelyek sajnos jelen esetben túl puhára sikeredtek, azonban a teljes összbenyomásnál nem volt nagy problémám a feltálalt étel ízvilágával.

Nem vagyok biztos abban sem, hogy arborio rizottó rizsfajta volt felhasználva az elkészítési folyamat során. Jómagam a kész rizottót nyakon öntöm olvasztott vajjal, amelybe némi zöldet is varázsolok, így a ízhatás mellett még sokkal jobb esztétikai benyomást is keltek a tányéron. Hatodik ízvilágként a gombás rizottónál szinte biztos, hogy szarvasgomba esszenciával ízesített olívaolaj is játékba kerülhetne, így szinte biztosan sokan értékelnék a varázslatot.

Fettuccine aglio olio e gamberetti (12,90€)

A fettuccine szinte ikertestvére a tagliatelle tésztának, a különbség mindössze annyi, hogy a fettuccine némileg vékonyabb szalagokra van metélve, és amennyiben szárított, akkor fészek formára alakítják. A legegyszerűbb néha a legnagyszerűbb, főképp, ha némi garnélával is felextrázzák, akár a Streetben. Ezt a tésztaételt főképp a fokhagymát és a pikáns ízvilágot kedvelőknek ajánlanám, amely az olívaolajtól és a parmezántól lesz igazán krémes állagú. Szerintem ez a legegyszerűbb és legnagyszerűbb étel a világon, amely akár otthon is nagyon gyorsan összedobható. Imádtam minden egyes falatját, ám egy jó tanács mindig jól jön! A tésztát legalább annyira sós vízben kellene főzni, mintha a tenger sós vizében főznénk. Sajnos nagyon nehéz a mártással a só hatását átvinni a kész tészta ízvilágába. A tészta tökéletesen roppanósra volt elkészítve, így egy nagyszerűre hangolt étellel volt dolgunk, és mind egy szálig el is fogyott.

DESSZERTEK

Mire a fogások végére értünk, már szinte majd elpukkadtunk, ám azt mondják, hogy a desszertnek egy külön gyomrunk van elkülönítve a testünkben. Megkóstoltuk a vaníliaöntetes palacsintát, amely ízvilága olyan, mintha a nagyinál fogyasztanánk. Palacsintakirályként azonnal vagy 100-at is felfaltunk volna. Vékony, roppanós szélű tészta, selymes állagú vaníliaöntet. Fenomenális!

Örülök, hogy a brownie végre házon belül készül. Nagyon gyakori az éttermekben, hogy ezt az egyszerűen elkészíthető csokibomba desszertet félkész állapotban szerzik be, ám sokkal nagyobb örömet okozott a házilag készült változat. Egyszerűen nagyszerű.

Az eperhab valószínűleg nem lesz a kedvenc desszertem, mivel jobban szeretem a sütött vagy másfajta hőhatással készített tésztás desszerteket, mint a kizárólag krémes állagú édességeket, kivéve a pudingot. Azt imádom, ám mivel jelenleg zajlik az eperszezon, ez mindenképp egy plusz a szezonális kínálat terén.

Egy kissé haladni kellene a korral, ami az ételek kinézetét illeti, hiszen a gasztronómia gőzmozdonya megállíthatatlanul halad előre. Nem szégyellem én sem, hogy a világhalóról tanulok sokfajta tálalási stílust, újfajta elemeket ismerek meg, és állandó jelleggel képzem magamat is, holott csak egy „vándorcirkusz” gőzmozdonyát próbálom menetben tartani. Jómagam is akkor tanultam a szakmát, amikor a jelenleg elérhető alapanyagokról még csak álmodhattunk, akárcsak a világhálóról. Ma, amikor egy kattintásra minden elérhető, szinte napról napra érezhető lenne a fejlődés. Manapság szinte tudomány fent maradni a víz felszínén minden egyes gasztronómiai jellegű vállalkozásnak, így csak kitartást, és rengeteg elégedett vendéget tudok kívánni a Street étterem további működéséhez. Mi elégedetten távoztunk… 🙂

Köszönjük az izgalmas estét és a remek élményt!

Ez a webhegy sütiket hassznál, hogy javítani tudjon a felhasználói élményen. Elfogadás Tovább