A szerelem különös dolog. Ha erőltetve keresed, nem lelsz rá. Amikor pedig eszedbe sem jut, akkor hirtelen „beléd száll”.
A legtöbben vágyunk egy párra, egy szövetségesre. Vágyunk a szerelemre. A nagy vágyakozásban elkezdjük keresni a kedvesünket. Egyenesen kutatjuk azt a bizonyos nagy ő-t. Amikor nem találjuk, akkor elkeseredünk. Ebben az elkeseredettségben pedig még nagyobb erővel kezdjük el keresni az érzést. Viszont egészen bizonyos, hogy erőszakkal nem jön a szerelem. Hiszen ezt nem lehet ráerőltetni senkire, így magunkra sem tudjuk ráerőltetni.
Amikor viszont elengedjük a nagy vadászatot, egyszer csak megérkezik az, akire vártunk. Akit mindvégig kerestünk.
Mert a szerelem egy olyan különleges dolog, ami akaratunkon kívül alakul ki bennünk. Nem lehet irányítani vagy befolyásolni. Azt sem tudjuk megmondani magunknak, hogy kibe szeressünk bele. A szívünk ebben a tekintetben teljesen önálló életet él. Ő dönti el, kit akar szeretni. Úgy hiszem, a szívünk pontosan tudja, kire és mire is van szükségünk valójában.
Ha úgy dönt szeretni akar, nem éri meg ellenállni. Hiszen, bár a szerelem nehéz, sokszor fájdalmas, mégis csodálatos. Szeretni és szeretve lenni az egyik legszebb dolog a világon. Nem véletlen, hogy a lelkünk mélyén mind erre vágyunk.
S ha megérkezik a hőn áhított érzés, mely viszonzásra is lel, minden erőnkkel vigyáznunk kell rá. Nehézségek mindig vannak. Jól tudjuk, hogy tökéletes nem létezik. A nehézségek felbukkanása nem azt jelenti, hogy azonnal tovább kell lépnünk és újabb szerelmet keresni. Az igaz kapcsolatért megéri harcolni. A valódi, mély érzések képesek legyőzni az akadályokat. Ne adjuk fel, hiszen szeretni csak igazán érdemes. Ha pedig igazán szeretünk, elfogadjuk a másikat úgy, ahogyan van. Nem akarjuk megváltoztatni, egyszerűen csak szeretjük azért, ami…
