A cikk megjelent a Klikk Out 2023/07. számában.
A rovat története során még sosem fordult elő, hogy egy filmről vagy sorozatról úgy írjak véleményt, hogy ne néztem volna végig. Ez alkalommal azonban kivételt teszek – a HBO Max ugyanis júniusban indította útjára a legfrissebb, egyben az eddigi legnagyobb visszhangot keltő sorozatát, The Idol (Az idol) címmel.
A sorozat készítői Sam Levinson, Reza Fahim és Abel Tesfaye, akit a popzene rajongói The Weeknd néven ismerhettek idáig. Abel 2021-ben hozta nyilvánosságra, hogy a filmes pálya felé kacsingat, producerként és társíróként is szeretné kipróbálni magát. Tedros aljas karakterét maximális hitelességgel hozza, a hideg számítás minden arcrezdülésében ott van. Bár karakterfejlődéséről így, a harmadik epizód táján még nem sokat tudunk, de várhatóan tartogat meglepetéseket.
Partnere Lily-Rose Depp, aki a butácska (?), túlszexualizált popsztár archetípusát jeleníti meg. Az ő történetén keresztül vág arcunkba a zeneipar kegyetlensége, amely kiárusítja a személyes traumákat, így generálva extra kattintásokat és hírnevet az amúgy jelentéktelen sztárocskáknak. Anyja halála után önpusztító életmódba kezd – végre felszabadul a szülői szigor alól. Tedrosszal pedig pont ez az ismerős, bántalmazáson alapuló viszonyrendszer köszönt be újra az életébe…
Mégis hogy lehet az, hogy egy ilyen sztárokat felvonultató produkció ilyen borzasztó kritikával szembesül?
A nézői visszajelzések alapján a sok esetben durva és agresszív jelenetek váltják ki az ellenérzést. Jocelyn és Tedros kapcsolatát ugyanis látszólag csak a szex tartja össze, viszont a testiség itt a hatalomgyakorlás és manipuláció eszközeként jelenik meg.
A másik téma, amire szemmel láthatóan rászállt a közvélemény, az Abel Tesfaye (azaz The Weeknd) színészi alakítása. A követők szinte könyörögnek neki a közösségi oldalakon, hogy hagyja a filmezést, és inkább térjen vissza a zenéhez. Nem értem ezt a fajta gyűlöletcunamit, tekintve, hogy Abel játéka teljesen hiteles és profi, láthatóan sok munkát fektetett a karakter tökéletesre formálásába.
A negatív visszajelzések ellenére a sorozat már a nyitóhéten simán verte az összes korábbi HBO-szuperprodukciót.
Nézettségi adatok szerint, míg a White Lotus c. alkotást 3 millióan, az Euphoriát 3,3 millióan, addig a The Idolt 3,6 millióan kísérték figyelemmel.
A három darab, e cikk megírásakor elérhető epizód megtekintése után azt gondolom, hogy egy meglehetőségen rétegelt, okosan kitalált és működtetett történetet kap a néző, ahol nemcsak a két főszereplő, hanem az összes többi színész is nagyot játszik. A házban ugyanis megjelennek a közönyösek, a megmentők, az érdekbarátok, a bántalmazót támogató cinkosok, így fenntartva a feszült légkört.
A várhatóan ötrészes sorozatnak emellett némi magyar vonatkozása is van, a fantasztikus képi megjelenítés ugyanis Arseni Khachaturan mellett Rév Marcell munkáját is dicséri.
