A cikk megjelent a Klikk Out 2023/07. számában.
Hol is kezdjem? Az „instaköltészetről” többször beszéltem: úgy gondolom, hogy a „kezdő” olvasóknak tökéletes ugródeszka a költészet titkos és néha félelmetes világába. Az instaköltőknek sikerült lerántani a leplet egy olyan műfajról, amelyet az emberek többsége utál. Ez szuper dolog, ugye? Igen… és nem.
Rupi Kaur Otthon test című kötete az identitásról, traumáról, szerelemről, párkapcsolatokról és sok-sok más dologról szól. Kaurról tudni kell, hogy az egész instaköltészet talán leghíresebb és legsikeresebb képviselője. Könyvei milliószámban kelnek el, és pár éve még Jimmy Fallon műsorában is szavalta verseit. Számtalanszor láttam, amint a vonaton az emberek belemélyedve olvassák szavait.
Miért is olyan populáris? A versek nagyon (nagyon!) őszinték. Talán a vallomásos költők (Plath, Sexton) őszinteségén is túltesznek, és a rövid versek rendkívüli egyszerűséggel vannak megírva. Pontosan ez az előnye és a kegyetlen hátránya. A nyílt őszintesége miatt a versekben emberek milliói találják meg magukat: olyan természetes témákról és érzésekről, amelyekről nem merünk beszélni, merészen ír. Minden művészeti formát, amely segít nekünk megismerni önmagunkat, illetve gyógyítani a lelkünket, ünnepelni kell. A probléma viszont ott jön, hogy ezek a versek nélkülöznek bármilyen fajta eredetiséget, stílust, vagy költői ügyességet. Szóval, ajánlom a könyvet? Igen és nem.
(Fordította: Kamper Gergely), Könyvmolyképző Kiadó. 2022
