Ó azok a csodás fiatal évek, amikor zsebünkben némi pénzzel, meg egy fogkefével nekiindulunk a nagyvilágnak! Persze a nyári fesztiválok sem maradhatnak ki a kalandok sorából. Az alábbi vers egy reggeli ébredés képeit próbálja megragadni, a nosztalgikus utóíz nem a véletlen műve.
Kovács Andrea (Kёri): Egy hét együttlét
Ez már a sokadik nap
májad, veséd tikkad,
mint egy előember, előmászol,
sátorvasba rúgva anyázol.
Mert koncert az még nincs,
de a sátorban már dögmeleg.
Holland lányok mosnak hajat,
visítanak a csap alatt.
Mellettük elvonul,
füttyögve gusztál
egy hordányi, még előző napról
részeg ausztrál.
Valójában étel kéne,
matracom alól tétován előgurul
egy félig langyos Heineken,
nocsak, ez nyomott oldalba éjjel.
Na de ezt azért mégse.
Odébb, egy almacsutkán hangyaboly robog,
mint egy Attenborough-filmben.
Szabad vagyok. Enyém minden.
