Fotók: Pixabay.com
Nyár van, nyár, e sorok írásakor épp jó forró. Ilyenkor pedig nincs is jobb, mint a vízparton sütkérezést váltogatni a csobbanással. Ez viszont azt is jelenti, hogy bikinibe, fürdőnadrágba kell préselnünk magunkat. Jó, a szerencsésebb alkatúaknak ez nem jelent feltétlenül fújtatással elegy szuszakolást, de tény, hogy ez a fajta viselet kíméletlenül leleplezi, ha nem vetjük meg a nassolást.
Rengetegen kezdenek hát heveny fogyókúrákba, mert ledobnának pár kilót még a kirándulás előtt, hogy magabiztosabban feszíthessenek a strandon. Persze ez nem új keletű jelenség, az ember meg nem is lenne ember, ha nem próbálna megúszósan állni a tematikához, és néhány napos villámdiétákkal kíséreli meg az egész éves kicsapongásait ellensúlyozni. Jó barátja, a Google pedig szívesen nyújt ehhez segédkezet, és őrültebbnél őrültebb ötleteket ad a gyors megoldáshoz. Gyűjtöttem hát néhány olyan diétát, melyek a múltban divatban voltak, netán egészen máig felütik fejüket, és – hogy is mondjam, „ötletesek”. Előre szólok: jobb, ha ezeket mégsem próbáljátok ki otthon!
Volt, aki úgy tartotta, a dolgokon rágódni kifejezetten érdemes.
Mégpedig szó szerint. Egy Horace Fletcher nevű 19. századi amerikai műkereskedő életbiztosítást szeretett volna kötni, csakhogy mindenhonnan elutasították a kérelmét, mert finoman szólva is tetemes súlyfölösleggel rendelkezett. Meglehetősen felspannolva ért haza, és nemsokára ki is találta a tutit, ami megváltoztatta az életét.
Valóban leadott jó pár kilót, a sikere titkát pedig meg is osztotta a nagyérdeművel: bármit, amit a szádba veszel, legyen az szilárd, vagy folyékony halmazállapotú, lenyelés előtt százszor meg kell rágni. Miért? Mert egyrészt így kevesebb időd lesz enni, ergo kevesebb kalóriát viszel be, másrészt pedig maga a rágás révén is energiát fogyasztasz!
Gyanítom, hogy az állandó kérődzés inkább elveszi a kedved az egész evés dologtól, még annak is, aki csak nézi. De végső soron Fletcher tényleg lefogyott, és módszerével meggyőzött egy csomó akkoriban híres embert is, többek közt Henry James és Upton Sinclair írókat. A fogyás mellett pedig még egy nagy előnyét reklámozta Fletcher a diétának: aki betartja, mindössze havi kétszer fog kakilni, és még az is süteményillatú lesz. A hülyének is megéri.
Volt, aki a függőségeire alapozta a diétát.
Ezek közé tartozott Robert Cameron fotós, aki szeretett önjelölt dietetikust játszani, holott eredeti foglalkozásából kifolyólag erre nem sok alapja volt. Nyilván ő is saját magán próbálta ki először az egyébként viszonylag egyszerű módszert. Szenvedélyes húsevő és alkoholista révén e két általa preferált dolog fogyasztására alapozta az étrendet. (Ki miről hajlandó lemondani, ugye.) A szénhidrát minden formáját száműzte a tányérjáról, csak épp felespoharában tűrte meg. Mondjuk lefogyni ő is lefogyott, szó se róla, de attól még kevéssé lesz ez egészséges.
A másik, elvileg fogyókúrát támogató káros szenvedély pedig a cigaretta lett. A Lucky Strike márka a húszas években ugyanis úgy reklámozta magát, mint ami segít leszokni a nasiról. „Inkább Lucky után nyúlj, ne édességért!” – állt a plakátjaikon, és bizony eléggé hatékonynak bizonyult ez a húzás, mert az eladási mutatóik megugrottak.
Máig tartja magát az az elképzelés, hogy a cigaretta segítségével az étvágy elnyomható, mely jórészt ennek a kampánynak hála került be a köztudatba. Más kérdés, hogy mindebből mennyi az igaz, mindenesetre ne úgy akarjatok lefogyni, hogy közben direkt rászoktok a füstölésre.
Van, mikor a különböző növények vannak a főszerepben.
Mint például a grapefruit, ami a harmincas években hódított először, elsősorban a hollywoodi színésznők körében, akik karcsú vonalaikat úgy akarták megőrizni, hogy eszméletlen mennyiséget ettek meg ebből a citrusnövényből, arra alapozva, hogy a benne lévő enzimek kifejezetten hatékonyan bontják a zsírt.
Aztán évtizedekre megfeledkeztek a grepiről, csak hogy a hetvenes években leporolják a trendet, hollywoodi diétáról átkeresztelve azt a neves Mayo Clinic után, bár igazság szerint ehhez az intézményhez a dolognak semmi köze nem volt. A lényeg, hogy az 1-2 hetes program során minden étkezés mellé kellett fogyasztani a gyümölcsből, esetleg komplett étkezéseket helyettesíteni a savanyú ménkűséggel. Mondjuk, én személy szerint szintén meg tudnék enni belőle akármennyit, de inkább azért, mert finom, az egésszel legfeljebb annyi a probléma, hogy bizonyos gyógyszerek felszívódása szempontjából nem túl szerencsés egy raklappal fogyasztani.
A káposzta is nagyot ment egy időben, sőt még ma is fel-felbukkannak olyan cikkek, melyek a káposztaleves csodálatos fogyasztó erejét promózzák. Tulajdonképpen pár kilót tényleg le lehet dobni úgy, hogy nem sok mindent eszel a napi kétszeri leves mellé, habár ez inkább annak köszönhető, hogy a kalóriabeviteled drasztikusan csökken, de ugyanez a helyzet a mindenféle léböjtkúrával is, vagy épp a szintén népszerű zellerlével.
Aztán ott vannak a végképp bizarr megoldások.
Egy japán feltaláló például arra jött rá, hogy a sárga és piros színskálán elhelyezkedő dolgokat tartják a leginkább gusztusosnak az emberek, a kék dolgokat pedig a legkevésbé kívánatosnak. Kifejlesztett tehát egy olyan szemüveget, amit evés során kell viselni, és ami mindent kéknek láttat, merthogy úgy kevesebb falattal is beéri majd a viselője.
Az ikon Elvis Presley, amikor már nem nagyon fért bele a legendás overalljaiba, az alvással próbálkozott. Jobban mondva a „Csipkerózsika-diétával”. Napokig mesterségesen alfában tartotta magát, mert hát ugye alvás közben az ember nem szokta meglátogatni a hűtőt, kivéve ha történetesen alvajáró. Csak az volt a bibi, hogy ha felébredt, masszív falási rohamok törtek rá, hogy ellensúlyozza a komoly deficitet, úgy meg nem nagyon lehet formába kerülni.
A végképp agyament első helyen pedig három diéta osztozik, legalábbis nálam, és az egészséges étkezéssel bizony végképp nem összeegyeztethetőek. Az egyik arra esküszik, hogy parazitákat kell juttatni a szervezetbe, mégpedig bélférgeket, akik nyilván azteszik, amit te is, neked meg ily módon kevesebb jut a jóból. Szóval viszlát, zsírpárnák. Egy másik gyümölcslevekbe, esetleg levesekbe áztatott vattagolyócskák fogyasztására buzdít, merthogy azok elveszik az étvágyat és eltelítenek. Mondjuk mindemellett egy csomó problémát is okozhatnak a hormonzavaroktól kezdve egészen addig, hogy valóban eltömítik a bélcsatornát, de ez már mellékes. (Kérlek, itt olvass iróniával.)
A fényevők szerint pedig jól meg lehet lenni bármiféle táplálék nélkül, sőt még víz nélkül is. Ugyan nekem erről leginkább az a vicc jut eszembe, amikor panaszkodik a gazda, hogy a lova már majdnem teljesen leszokott az evésről, mire megdöglött,de erre biztosan azt mondanák, hogy nem vagyok eléggé felvilágosult.
Akárhogy is, az extrém diéták hosszú távon nem sok jóval kecsegtetnek.
Könnyen lehet, hogy a segítségükkel sikerül némi zsírtól megszabadulnunk, ám a kutatások szerint az így ledobott kilók nagyon hamar vissza is másznak az emberre. Tartós súlycsökkenés csak életmódváltás révén lehetséges. Ez viszont eléggé illúzióromboló egy kijelentés, mert hát valljuk be, mennyivel egyszerűbb lenne, ha elég lenne egy kis ideig sanyargatni magunkat, de ez már csak ilyen. Nem beszélve arról, hogy az extrém étrendekkel aligha jut a szervezetedbe minden olyan, amire annak szülksége van a normális működéshez.
Sebaj, fel a fejjel, viseld büszkén a fürdőruhádat, vagy legalábbis próbáld elengedni magad, mert a negatív érzések és lelkifurdalás nélkül a fogyás is könnyebben megy. Élvezd, ami a nyárból még marad, esetleg kövesd a dinnye diétát, mert a dinnye isteni! Na jó, csak vicceltem, de azért egyél azt is bátran, úgyis rövid a szezon!
