A beszámoló megjelent a Klikk Out 2023/08. számában.
Fotók: Patócs Diana
A dunaszerdahelyi NFG Klub lelkes szervezőbrigádja idén immár negyedik alkalommal szervezte meg házi fesztiválját, az NFGreen-t. A rendezvény július kiemelkedő zenei eseménye volt, amely immár hagyományosan továbbvitte a „zöld“ gondolatot – azaz, hogy minimális hulladék termelése mellett, minőségi szórakozást biztosítson a látogatók számára, változatos zenei, irodalmi, művészeti programok által. Az új, tóparti helyszín kiválóan debütált – a hőség elől napvitorlák, babzsákok, valamint egy egészen tágas és nyitott filagória nyújtott menedéket. Na meg a tallósi tó, amelynek vízfelületét a fesztiválozók is szép számmal „tesztelték“ – úszással, csónakázással, önfeledt pancsolással.
A rendezvény július 6-án, csütörtökön startolt el. A sátorral érkezők beköltözése után, a csallóközi természet jövőjét érintő kerekasztal-beszélgetésben mélyülhettek el a vendégek. Az esti koncertek változatos műfajokban mozogtak, a kiváló Nepertu zenekar után a Babadara nevű, grunge formáció vette át a terepet. Majd a rendszeresen visszatérő Bada Bing ritmusaira bulizhatott a közönség, a napot pedig DJ Dilemma, Vinnie Lonely, valamint DJ Zöld legjobb lemezei zárták.
A péntek délelőtt a természet közelségének jegyében telt, szabadtéri jóga, illetve erdőfürdő-séták formájában. A három délutáni beszélgetés frenetikusra sikeredett, amelyekben Oltai Kata, PaeDr. Stredl Terézia PhD., ifj. Mészáros Lajos és a Kompromisszum polgári társulás tagjai működtek közre. A SoulCoustic akusztikus slágerekkel tarkított fellépése után a Gomoly adott teret a zúzósabb riffeknek, majd a budapesti Nasip Kismet török dallamaira táncolhattunk. PJ Groove Guru szervírozta ezután a legnagyobb retro slágereket.
A szombati zenei programot a Nyárasdi népdalkör nyitotta. Tiramisu, valamint Liquid Delay kellemes DJ-szettjei után előbb a színház, majd az irodalom jutott főszerephez. A Gurigongo Symposium „Este Acapulco“ c. felolvasószínháza bizonyára maradandó élmény marad a résztvevők számára. Ezután slam poetry következett – humoros, illetve elgondolkodtató szövegeivel, ez volt a nap egyik csúcspontja. Majd a budapesti Jazzbois szórakoztatta a szépen gyarapodó tömeget, később a Freakin´Disco gerjesztett igazi „Ozorás“ hangulatot. Az „éjjeli baglyok“ sem maradtak program nélkül, hiszen előbb DJ Dilemma, majd Lulik vette át az uralmat a kontroller felett.
A lebonyolításban oroszlánrészt vállalt Tóth Lali, aki az építési / bontási munkálatok és a bár működtetése mellett, az önkénteseket is hatékonyan koordinálta. Kovács Ákos szervező így értékeli utólag a rendezvényt: „Úgy gondolom, hogy az elmúlt négy NFGreen közül ez volt az eddigi legjobb. Lehet ezt csak pusztán elfogultságból írom, de mint külső szemlélő is megpróbáltam figyelni a fesztivált. A helyszín miatt egy picit sem aggódtam, mert tudtam, hogy teljes egészében azt az élményt fogja nyújtani, amit egy kikapcsolódni és fesztiválozni vágyó kereshet. Az első napokban többen jelezték, hogy hiányzik az előző helyszín, a bodaki erdő, de az utolsó estére ezek a vélemények megváltoztak. A helyszín mérete, a sátorok számára kialakított helyek, a tó hűs vize, a koncertek, beszélgetések, színház és a slam poetry magas minősége, a finom ételek együtt adták azt a feelinget, amit mindannyian kerestünk. Nálam még mindig feldolgozóban van, de csak pozitív élményekkel jöttem haza!”
A minőségi szórakoztatás mellett a családias, közvetlen hangulat az, ami az NFGreen fesztivált megkülönbözteti a többi hasonló rendezvénytől. A második napon gyakorlatilag már mindenki mindenkivel „haver“, itt nincs konfliktus, nincs önzés, csak egymásra hangolódás és elmerülés az élmények sokaságában. A program nem fojtogatóan feszes, van idő kifeküdni a tópartra, kézműveskedni, sétálni, vagy az újonnan szerzett ismerősökkel kapcsolódni.
+1 személyes utószó:
A fesztivál másnapján, vasárnap sétáltam végig Dunaszerdahely utcáin. Jöttek szembe a járókelők és én észrevettem valamit. Kisimultam. Lenyugodtam. Telve voltam emlékekkel. Önkéntelenül mosolyogtam. És akkor belém hasított, hogy milyen keveset mosolygunk egymásra. Elfutunk a mindennapok nyűgeivel, gondjaival, és talán közben kicsit elfelejtjük, hogy végtére is emberek vagyunk. Emberek, akiket valami közös jó is összeköthet. Szép lenne, ha ezt a szellemiséget, ezt az összetartozást valahogy átmenthetnénk a hétköznapokba. Kezdhetnénk azzal, hogy felemeljük a fejünket. Szóval az üzenetem ez: holnaptól adj a másiknak eggyel több mosolyt! Összel meg újra találkozunk „a klubban!“. 🙂
