FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Milyen érzés, amikor szeretett csapatod ellátogat a szülőfaludba? És nem csak ellátogat, de focizni is láthatod a DAC-ot ott, ahol felnőttél!? – kérdéseimre mai riportalanyunk, a békei Jalkóczy Jani válaszol, aki nemcsak DAC-szurkoló, de egyben a békei egyesület elnöke is. S ha úgy adódik pályagondnoka, meg a mindenese egyben. Janit természetesen évek óta ismerem a lelátókról, ám az interjú impulzusát a Békén megrendezett DAC–Zbrojovka Brno felkészülési mérkőzés jelentette.
Szia Jani, kezdjük azzal, amiért tulajdonképpen megszólítottalak: a DAC Békén játszott felkészülési mérkőzést, aminek megrendezésében te magad is oroszlánrészt vállaltál. Milyen érzés volt békeiként mindezt átélni?
Leírhatatlan! Békén én vagyok az egyesület elnöke, füvet nyírok, műtrágyázok, szerénység nélkül mondhatom, a pálya környéke részben a két kezem munkájának gyümölcse. Akadnak gondok, minden bérmentesen működik nálunk. Nemhogy kapunk érte valamit, inkább mi tesszük bele a sajátunkat, hogy működjön a sport egy ilyen kis községben, mint a miénk.
Amikor felröppentek a hírek, hogy a DAC jön Békére, először nem akartam elhinni. Hívtak, hogy jönnének megnézni a pályát – gyertek nyugodtan, válaszoltam. De még akkor is az volt bennem, hogy biztos csak kamu az egész. Majd újra felhívtak, kimentem délután a pályára, és valóban ott voltak a DAC-tól: június 24-én jönnénk felkészülési mérkőzést játszani ide, a Brno csapatával. Tetszett nekik a pálya, aminek nagyon örültünk. Ezután kicsit rendbe raktuk még a pálya környéket, ezt-azt átfestettünk, hogy mégis kinézzen valahogy.
Amit a DAC beharangozó videójában mondtam, tényleg úgy is gondoltam: – Mintha jönne a pápa Dunaszerdahelyre, de nekünk csak két héttel előtte szólnak!
Brutális jó akció volt, minden jól sikerült, mindenki elégedett volt. Világi Oszkár tulajdonos úr – aki, mint köztudott, békei származású – is jó érzésekkel távozott. Azt azért hozzá kell tennem, hogy a tulajdonos úr sosem feledkezik meg a szülőfalujáról, és minden alkalommal támogatta, támogatja a békei egyesületet. Ha nem anyagilag, akkor más formában: mezeket kaptunk tőle, műtrágyát, vagy ami éppen kellett. Voltak, akik megjegyezték, hogy könnyű nektek, Kukkónias mezben fociztok… Persze, kaptunk két garnitúra mezt, és akkor mi van?
A DAC videóját természetesen én is láttam: oda nézz – gondoltam magamban –, ez meg a békei Janika!
Én azt a videót először meg sem mertem nézni… hív egyik is, másik is, én meg éppen a pályát csíkoztam:
– Benne vagy a videóban, nézd meg! – és még vagy öten hívtak. Mondom oké, a telefont félreraktam, először legyen rendesen kicsíkozva a játéktér.
Estefelé a kolléganőm ismét előhozta a témát: nézd meg a videót! Dehogy nézem – válaszoltam –, biztosan nem jó a hangom rajta, soha életemben nem szerepeltem sehol, nem volt betanult szövegem sem. Éjjeles után felkészületlenül ért az egész. Mi lesz a kérdés, mit kell válaszolnom? Közel volt a mikrofon, kicsit talán hangosabban beszéltem. De spontán jött. Végül este mégis megnéztem a DAC videóját, egyszer és utoljára…
Hogyan lett anno a kedvenc csapatod a DAC?
Egy vasárnapi békei bajnoki mérkőzés alkalmával hozták fel a kollégák, hogy ők mennek Szerdahelyre focira. Szóval eljöttem a srácokkal, és megtetszett a hangulat. 2010 vagy 2011? – már nem tudom pontosan. Még a Világi-éra előtt valamivel. Rögtön a B-középbe mentünk, később állandó helyem lett ott. A Turul bárban kiváltottam a B-közép kártyát, a számozott kártyához járt egy matrica, amit a székre ragasztottunk. A hazai meccseket, ha csak tehettem, sosem hagytam ki. Majd elkezdtem járni idegenbe is, jó partink volt: Szerda Laci, Szabados Dávid, Farkas Béla…
A sofőrnek tabu volt az alkohol, a többieknek viszont kötelező meccs előtt a kiskocsmában egy „menü”. De csak egy, majd indulás szurkolni. Na jó, néha kettő… Így kezdődött az egész.
Szerda Lacinak sokat köszönhetek, ő volt annak idején a főkolompos, első alkalommal ő csalt el magával. Úgy mondanám, hogy egyfajta „betegséggé” vált nálam hétvégenként a DAC. Egy alkalommal Farkas Béla vezetett, aki amúgy általában sosem. Hazafelé megálltunk a benzinkúton, majd mondja, hogy tankolni is kéne. Tankolj csak Béla! – válaszoltuk. Drága és időigényes sztori kerekedett ebből, dízel helyett tévedésből benzint tankolt. „Csak be ne startold Béla!” – végül sikerült megoldanunk a helyzetet, leszívtam a benzint, de a benzinen meg az árán kívül vesztettünk két órácskát is. Persze, utólag megszépülnek az ilyen történetek.
Halljunk pár ilyen, utólag megszépült történetet…
Kb. négy éve Varannóban játszottunk kupameccset, oda is eljutottunk a kollégámmal. Tudtam, mikor játszunk és megterveztem az útvonalat. Akkor még sofőrködtem, jártam az országot, leparkoltam a 12 tonnás járművel, majd megkérdeztem a rendezőktől, hogy hol a vendégszektor? Nem értették, miért akarok a vendégszektorba menni, SC-jelzésű volt a jármű.
– Hát jöttünk szurkolni a DAC-nak – összesen hatan voltunk.
Azt képzeld el, hogy lejátszották nekünk a Nélküledet. Varannóban! Felemelő érzés volt. Lement a meccs, továbbjutottunk, aztán mentünk Rozsnyóra lefeküdni. Reggel korán keltünk, de megérte. Szenicére jártunk, Nagyszombatba, Nyitra, Zsolna… Remélem idén is eljutok valahova, mert megmondom őszintén, elég régen voltam már on tour-on! Szeretném elvinni magammal a családomat is, a páromat és a kisebbik lányomat. Most három és fél éves, de 18 hónaposan egy alkalommal már látta focizni a DAC-ot.
Rózsahegyen is voltam 2018-ban, akkor kerültünk ki az új korszakban először Európába. Szintén én voltam a sofőr, egy nyolcszemélyes kisbuszt vezettem. Felhajtottam az autópályára és az első méterek után rögtön durrdefektet kaptunk.
Kicseréltem a kereket, viszont sehol sem tudtam rendesen lemosakodni. Végül könyékig olajosan mentem be a rózsahegyi stadionba. Meccs után megvártuk a csapatot a benzinkúton, majd siettünk Szerdahelyre ünnepelni. Ez is egy extrém buli volt, a Világit meg a Rossit dobálták a levegőbe.
Gyerekkorom óta futballoztam, de sosem voltam kiemelkedő játékos, inkább az a „csontozós” fajta. Nagypakán az iskolacsapatban, aztán Békén, ha kevesebben voltunk beálltam, csakhogy kilegyen a csapat. Utoljára a békei öregfiúkban, ám arra jól ráfaragtam. Szüleim mindig ellene voltak a focinak, féltettek: Janika ne menjél focizni, mert eltörik a lábad – erre rá, az öregfiúkban összerúgtam az ellenfél játékosával. Lábtörés, gipsz és két hónap betegállomány, egy „hülye” öregfiúk meccsen. Utána, ahogy mondani szokás, végleg szögre akasztottam a csukát.
Béke mindig is az utolsó osztályban szerepelt, de meg kell hagyni, kb. 420 lakosunk van, viszont a csapatban csak kettő a falubeli. A többiek a környező településekről valók: Úszor, Somorja, Csákány, Vök, Nagymagyar… Pozsonyból is. Bárcsak a DAC is ilyen környékbeliekből tevődne össze, az akadémiánkról! Béke arról is híres lett, hogy a Novota Janinak volt kapusiskolája nálunk…
A DAC mindig is a miénk marad, mert valamit adott nekünk, amiért a miénknek érezzük. Neked konkrétan mit adott?
Olyan közegben lehetek, barátok közt, ahol jól érzem magamat. Ha győzünk, ha veszítünk, maga a közeg és az érzés nem változik. Nem búsulunk, legközelebb is megyünk meccsre, ha a beosztásom engedi. Családias környezetben lehetek, egy időben elkezdett járni velem a nagyobbik lányom – akkor még csak ő volt.
Próbáltam neki átadni valamit, megismertetni vele a DAC-ot, úgy érzem sikerült is, megszerette a focit. Ezt a szerdahelyi focit, mert ez a miénk, a csallóközieké, a felvidékieké.
Bemutatták az új idegenbeli szerelésünket, félidőben vettem is magamnak. Egyedi, minket képvisel, pozitív energiát ad. Régen a B-középbe jártunk, aztán átmentünk a C-szektorba, vagy a D-be. Egy ideje pedig a VIP-szektorban vagyunk. Nyugodjék édesapám ott érezte jól magát, onnan szerette nézni a meccseket. Nem volt tumultus, neki bejött, mi pedig azóta ottragadtunk. Valakik azt mondják ránk, hogy pudingosok, holott mi is ugyanúgy szurkolunk. Állunk a Lacival meg a Bélával a korlátnál és megy a hajrá DAC! 35 euró klubkártyával, az árban benne a kaja – bár nem ezért járok oda, egyébként vegetáriánus vagyok –, szódavíz, egy Világi bor, sütemény… és igen, néha puding is.
A humor sem hiányozhat! Köszönöm szépen a beszélgetést barátom, és természetesen hajrá DAC!
EDDIGI RÉSZEK:
Bemutatkoznék, DAC-szurkoló vagyok…
