POÓR TIBOR: Az első félidő alacsony színvonalú focit hozott mindkét csapat részéről, amit nem lehet kimagyarázni azzal a bűvös mondattal sem, hogy a csapatok óvatosan játszottak és taktikai csata volt. Volt viszont egy ráadás, egy „hab a tortán”, amolyan karmisztikus válasz Káčer és a kapitány vitájára. A 45. percben így elveszíteni a labdát, na, akkor ne csodálkozzunk, hogy a Gori ellen mi sikerült a 43. percben. Itt vagyok Rózsahegyen, még forr bennem a vér, miután láttam, hogy Krstović a meccs után azonnal a kabinba sétált, és meghallgattam Guľa edző szövegét Kalmárral kapcsolatban. Inkább nem mondok semmit a SzerdaHelyzetig.
SZIGETI ATTILA: Nem szeretnék nagyképűen értékelni, de ezt a meccset akkor is tudnám, ha csak a statisztikát nézném meg meccs után. Guľa-féle taktika 20-30 passzból támadást építeni, labdatartással benyomni az ellenfelet a saját kapuja elé, és aztán vagy sikerül valamit berúgni vagy nem. Sajnos, ez ma kevés volt egy keveset hibázó rózsahegyi defenzíva ellen, és az a gyanúm, lesznek még ilyen meccsek. Véleményem szerint jelenleg az utóbbi évek legötlettelenebb középpályás sorával rendelkezik a DAC, amit láthattunk csapatunkban. Egyszerűen nincs ki kapura lőjön a középpályáról. Nem volt egy erős ellenfél ez a Rózsahegy, és a mérkőzés előtti várakozásom azt gondolom, jogos volt. Úgy érzem, ahogy Nagymihályban, úgy ma is mi hullajtottunk el 2 pontot, és nem az ellenfél szerezte azt meg. Azt viszont hozzá kell tennem, hogy az utolsó percekben Popovič kapus fogott meg bennünket a védelmünk és a középpályás sorunk megingásai következtében. Biztos vagyok abban, hogy sokan szurkoltak ma a Rózsahegynek Domonkos Kristóf, Matús Malý és a többi magyar ajkú srác miatt, abban sem kételkedem, hogy Kalmár távozása miatt is. Azt viszont ne felejtsük el, hogy a csapatból, stábból és a klubból távozhatnak emberek, mi viszont itt maradunk. (ha kicsit néha szomorúan is, de ITT) Hajrá, magyarok, hajrá, DAC!
