FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Ha azt mondom: Authentica Kultúra Határok Nélkül, akkor sokunknak sikeres koncertek, zajos tömegrendezvények, kiváló közösségi élmények jutnak az eszünkbe. Legutóbb a bősi parkerdőben megvalósult Azahriah- és Wellhello-koncertekre, tavaly pedig a brutálisan nagyot szóló Majka-koncertre emlékezve egy profi szervezőcsapatot feltételezünk a háttérben. Ha a dolgok mélyére ásunk, mai vendégünk nevét találjuk. Régi ismerősöm, Domonkos Pál vállalta, hogy felfed néhányat az authenticás műhelytitkokból.
Pali, üdvözöllek és köszönöm, hogy elfogadtad a meghívást!
Szia, üdvözlöm az olvasókat.
Szeretem a dolgokat a kezdetektől felfejteni, ezért első kérdésem kellően komolytalan: Neked már az óvodában is rendezvényszervező volt a jeled?
Egyáltalán nem, bár mindig szerettem a középpontban lenni. Sokáig futballoztam a különféle korosztályos csapatokban, a legtöbb helyen a csapatkapitányi karszalagot is viseltem. Ebből kiindulva már akkor is szerettem átlátni, koordinálni a dolgokat. Az, hogy rendezvényszervező lettem, egy nagyjából tizennégy évvel ezelőtti történet.
Egy fiatalember ül velem szemben, mégis már tizennégy esztendeje ezt csinálod. Tényleg nem az óvodában kezdted?
Azt nem tudom, mi volt a jelem az óvodában, de ez az egész történet egy Csernus-előadással kezdődött. Olvastam a könyveit, jártam a magyarországi előadásaira és megtetszett a légkör. Azt mondtam magamban, hogy ezt Dunaszerdahelyen is meg kell szerveznem.
Ha jól emlékszem, Csernus Imre előadásai eléggé zajosak voltak, többször is provokálta a közönséget a kérdéseivel. Nem lehetett könnyű bevállalni őt…
Fiatalon ő is hajlamos volt elmenni a végsőkig, a színpadon sem volt egyszerű ember, most azonban már elég laza lett.
Azt kell tudni a dunaszerdahelyi Csernus-előadásról, hogy a mai napig az tartja az eladott jegyek rekordját. Nem szabadna elárulnom, de egy ötszáz férőhelyes teremben hatszázötvenen voltunk.
Mondhatni, viharos kezdet volt ez így…
Igen, ezt követően szinte azonnal szerveztünk egy Quimby-teátrumot, szintén teltházzal, majd egy Bereczki–Szinetár karácsonyi koncertet. Szép lassan beindultak a dolgok. Szeretem csinálni és meg is lehet belőle élni, de természetesen pofonok is jöttek szépen sorban.
Videóinterjú
Menyhárt Dodi vendége Domonokos Pál | Magunk között
Folyamatosan többes számban beszélsz. Ez egyszemélyes munka, vagy csapatról beszélünk?
A körülöttem levő csapatot a feleségem és a családom alkotja. Régebben szintén egy családtag segített, de ő azóta komolyabb funkcióban dolgozik. Nyilván egyszemélyes a történet, de a többes szám használatakor a családomra gondolok, mert például az Azahriah-koncerten az édesapám is pakolta a kordonokat, a feleségem a kasszát koordinálta, édesanyám pedig karszalagokat ragasztott. Ez egy családi projekt.
Gondolkodsz esetleg bővülésben, vagy a legszorosabb kötelék, a család mellett maradsz?
A családban bízhatok a legjobban, rájuk támaszkodhatok. Az Azahriah-koncerten Bős városa is társszervező volt, minden segítséget megkaptam tőlük.
Kint voltam a koncerten és elmondhatom, hogy egy remek hangulatú este volt, akárcsak a tavalyi, amikor szintén Bős városa volt a partneretek.
Igen, bizonyos fokú nyugalmat ad, hogy van mögöttünk egy város, ráadásul a polgármester úrral is nagyon jó a kapcsolatunk. A koncert féléves szervezési ideje alatt két alkalommal voltam csak Bősön, akkor is nagyjából öt percet töltöttem ott. Írtam egy listát, hogy mit szeretnék, a polgármester pedig azonnal rábólintott és el is köszöntünk egymástól. Ebből a szempontból könnyen ment a dolog, viszont a koncert előtti hetekben nagyon ideges voltam.
A feleségemmel beszélgettünk arról, hogy kellene egy ember, akiben megbízok és aki átlátja a dolgokat, hogy ne csak az én vállamon legyen az összes teher. Ilyen embert azonban sajnos nem tudunk találni.
Tudható, hogy mennyien voltak kint a bősi koncerten?
Nagyjából hatezren.
Egy ilyen rendezvény megvalósítása, szervezése mindenképpen komoly kihívást jelent.
Elmondanék egy rövid történetet. Az Azahriah-stáb délelőtt érkezett, majd őket követte a Wellhello stábja. Régebb óta ismerem őket, így amikor megállt mellettem a kisbusz, elkezdtek fényképezni, és megkérdezték, mit csinálok. Azt válaszoltam, hogy rakom szét a szemeteszsákokat. Nagyon meglepődtek, hiszen én voltam a főszervező, reggel héttől kordont pakoltam, a sörszetteket, padokat, asztalokat raktuk szét, a tizennyolc darab szemeteszsákot egyedül raktam ki.
Így azonban tudod, hogy minden a helyére került. Maximalista ember vagy?
Tudok Pató Pál úr módjára ráérős is lenni, de egy ilyen nagy rendezvénynél nagyon maximalista vagyok. A koncert hetén legalább négyszer felhívok mindenkit, hogy mikor is jönnek például a mentők, a tűzoltók vagy a kordon elemei. Mindent lejegyzek a kis füzetembe és mindennek ülnie kell ilyenkor.
Egy ekkora koncert szervezésekor mik az állomások?
Tavaly szeptemberben volt a Majka-koncert, már akkor lekötöttem az idei fellépőket. Tudtam, hogy Azahriah zenéje egy jelentős közeget szólít meg, de ahhoz, hogy ennyien voltunk, a szerencse is hozzájárult. Annyit kértek tőlünk, hogy az Aréna-koncert után jöhessenek el Bősre, mert nem szerették volna előtte bemutatni a műsorukat. Nem sokkal ezután elindult a jegyeladás, pár nap múlva kiderült, hogy teltházas lesz az Aréna, így nyugodtan lehetett hirdetni a bősi bulit is.
Ehhez azonban ismerned kell a piacot és nemcsak azt, hogy kiből válogathatsz, hanem azt is: mire vevő a csallóközi fiatalság és a harmincas korosztály. Ezt vajon hogyan csinálod?
Szerintem túl sok rendezvény van a Csallóközben: dömping van, mindenki rendezvényt szervez. Nincs ezzel semmi baj, csak egymásra szervezünk, nagyon nagy zenekarok jönnek, sokszor ugyanazon a napon van három nagy rendezvény is, amiből mondjuk kettő ingyenes.
Követem és figyelem a közösségi hálón és a zenei platformokon való jelenlétet, trendeket, kit mennyit játszanak. Tavaly Majka volt itt, idén Azahriah, és már megvan a két fellépőm a jövő évre is.
Szerintem az is nagy durranás lesz – még ha esetleg nem is ekkora. Igyekszem előre dolgozni. Nem titok, hogy Azahriah-t más is szerette volna elhozni a Csallóközbe, de a tizennégy év és múltam az előnyömre vált; ráadásul a menedzsmentjével nagyon jó a kapcsolatom. Hozzájuk tartozik többek között a Wellhello és a Follow the Flow. Jóval egyszerűbb így a dolgom.
Neked tehát nemcsak a csallóközi eseményeket kell figyelemmel követned, hanem a magyarországiakat is, hiszen Győr is egy nagy felvevő piacot jelent. Vagy ez minket nem igazán érint?
Annyiban igen, hogy a felvidékiek átmennek Győrbe koncertre, de fordítva minimális számú ember érkezik. Az Azahriah-koncertet Győrben is hirdettük, néhány száz ember át is jött, de ez messze nem akkora szám, mint amikor párezer csallóközi átvonul oda egy komolyabb koncert alkalmával.
Mi következik a kitalálási fázis után? Lefoglalod az adott embert vagy zenekart?
Ha megvan, mit szeretnék, a feltételek alapján választunk technikai szolgáltatót, amelyeket megversenyeztetünk, árajánlatokat kérünk. Fél évig a marketingről szól a dolog, reklámokat, grafikákat gyártatunk, hirdetünk. Ezt is én csinálom, továbbá én kezelem az Authentica Facebook oldalát, amelyet tizennégyezer ember követ. El lehet képzelni, mennyi üzenetet kaptam a múlt héten a bősi koncert előtt. Rengeteg kérdés volt azt illetően, hol parkoljanak az emberek, mikor kezdődik a koncert, és még sorolhatnám. Ezeket sorban meg kell válaszolnom.
Ilyenkor tehát folyamatosan a kütyüket nézegeted?
Igen. Az utolsó két hét nehéz, akkor nem igazán lehet hozzám szólni. Nem vagyok ideges, csak rendkívül elfoglalt.
Ha minden flottul lemegy, vannak még utómunkálatok?
Bős esetében rendbe kell rakni a parkot a koncert előtti állapotába, ki kell fizetni az érkező számlákat, amelyekből nem kevés van, majd bejelenteni a megfelelő helyekre a jogdíjakat, beküldeni a lejátszási listát. Az esemény után két héttel mondhatjuk azt, hogy minden rendbe lett téve.
Ez az ideális helyzet. Mi van akkor, ha például leszakad az ég, a zongorára ömlik az eső, elmegy az áram vagy éppenséggel azt látod, hogy kevés az érdeklődő? Szerintem minden rendezvényszervező rémálma, hogy kész minden, de valahogy nem jönnek az emberek.
Ha nem jönnek az emberek, akkor a szervező is hibázott, mert olyan eseményt szervezett, amelyre nincs igény. Az időjárást lehetetlen befolyásolni, ez egyfajta lutri, szerencsejáték. Az Azahriah-koncert tekintetében elővételben már jól álltunk, akárcsak tavaly a Majkán, így a helyszínen már nem volt ok az aggodalomra. Ekkora rendezvénynél egy esőnapot nyilván csak hétközben tudnánk megoldani, így az volt az egyezség, hogy ha esetleg vis major esete áll fenn, akkor hétköznap pótlunk.
Szóval nézed előre az időjárás-jelentést és ha az nem kedvező, akkor átpakoljátok más napra?
Ez egy érdekes dolog, hiszen többször is megesett, hogy esőt mutatott Dunaszerdahelyre, ehelyett pedig verőfényes napsütés volt. Az Azahriah-koncert előtt egy héttel 45 mm esőt mutatott péntekre. Ki is kellett mennem a kutyával futni, annyira ideges lettem. Ennek ellenére egész héten gyönyörű idő volt, akárcsak magán a rendezvényen. Viszont volt egy kisebb áramszünetünk, aminek a mai napig nem tudjuk az okát. Mindegyikünk ezen gondolkodik, hiszen előtte és utána is minden működött. Szerencsére tíz perc alatt elhárították a hibát, viszont, ha nem tudták volna megoldani, az óriási problémát jelent számomra, mert nekem kellett volna hatezerötszáz embernek elmondanom, mi is történt. Élve megnyúznak és ha lett volna esőnap, akkor mindkét zenekarnak kifizethettem volna a dupla gázsit, mert a megfelelő áramforrás biztosítása az én felelősségem.
Ez egy nagyon nagy lelki teher. Amikor mindent megcsinálsz, és bár nem rajtad áll a dolog, Te viszed el a balhét.
Amikor ez megtörtént, a színpad mögött álltam, Azahriah pedig rögtön lejött a színpadról és megkérdezte, mi történt. A fiúk rögtön oldották a helyzetet… A koncert után édesanyám azt mondta, hogy attól félt, agyvérzést kaptam: elől állt a kasszáknál, és viccesen jegyezte meg, hogy ennyi volt, ez akkora sokk, hogy a fiának vége.
Nem lehet egyszerű dolog ekkora koncertet szervezni, alkalomadtán hat és félezer ember elé kiállni és előadni Hofi örökbecsűjét, a Kell egy kis áramszünet szövegű dalt, és lefújni a koncertet. Ez nagyon stresszes lehet… adódik a kérdés: mi hajt Téged?
A stressz néha lehet pozitív is, bár nyilván egy áramszünettel nem lehet előre számolni. Szeretem, ha a végére összeáll a kirakós.
Nem az eladott jegyeket számolom, elég, ha kilesek a színpad mögül és azt látom, hogy mindenki boldog, akkor az nekem is egy óriási elégedettséget jelent. Ezek a fontos dolgok.
Nemcsak Dunaszerdahelyen dolgozol, hanem a révkomáromi Városi Művelődési Központ állandó rendezvényszervezője vagy, nemsokára pedig a Nagymegyeri Szent István Napok programját is Te biztosítod. Túlléptél tehát a csallóközi kereteken…
Rengeteg községgel és várossal dolgozom, de Dunaszerdahely és a környező falvak sajnos nincsenek ezek között. Senki sem lehet próféta a saját hazájában. Révkomáromba immár majdnem öt éve kerültem, amikor is Lakatos Róbert barátom lett az igazgató. Megszólított és felvázolt egy víziót arról, mit szeretne elérni. Rám bízták a nagyobb rendezvények kulturális menedzsment szintjét. A pénteki Azahriah-koncert előtt csütörtökön volt még egy színházunk, szombaton pedig egy kamarazenei koncertünk. Van munka, ezt megelőzően a Peredi és a Zsigárdi Napokat szerveztük. Semmiképpen sem unatkozunk, nincs is másra időnk. Friss történet, hogy az egyik gyerekkori barátom hívott, menjünk el a július 22-i hétvégén Bagossy-koncertre Budapestre a párjainkkal. Kénytelen voltam azt válaszolni, hogy nem tudok, szeptemberig nincs szabad hétvégém. Sok munka van, amit meg kell csinálni. Egy tervező barátommal szoktam viccelődni, mit szólna hozzá, ha este kihívnám és azt mondanám, rajzoljunk még egy házat. Sokszor én is gyakran visszautasítom a sörre vagy a koncertekre való meghívást, és inkább otthon pihenek.
Előző életemben vőfélyként is dolgoztam, és akkoriban rendkívül felértékelődött egy szabad hétvége, szinte pótolhatatlanná vált. Főleg, amit a családdal tudsz tölteni. Tizennégy éve viszed ezt a nem könnyű munkát. Hol tartasz most és hol tart az Authentica?
Remélem, hogy jó úton járunk. Amikor nekivágtam, én ezt nem tanultam, de közben Győrben elvégeztem egy kulturális rendezvényszervezői tanfolyamot. Két éve jelentkeztem Budapestre kulturális menedzsmentképzésre, ami akkor még nem indult el, de idén októbertől már igen. Mivel októberben apai örömök elé nézek, sokat vacilláltam, nekivágjak-e, de a feleségemmel megbeszéltük, hogy belevágok. Folyamatosan tanulok, igyekszem mindig fejlődni. Nem akarok nagyképű lenni, de úgy érzem, hogy az Azahriah-koncert visszaadta azt a szakmai és anyagi sikert, amit az elmúlt tizennégy év néha elvett. Büszkeséggel tölt el, hogy ezt az óriási rendezvényt sikerült nagyjából egyedül így összeraknom.
Több vonatkozásban is sok sikert kívánok neked. Egyrészt abban a kultúrmunkában, amit folytatsz, az apai örömökhöz pedig időt kívánok a családra a rengeteg tennivaló mellett. Azt kívánom továbbá, hogy az Authentica továbbra is határok nélküli legyen.
