A cikk megjelent a Klikk Out 2023/08. számában.
Fotók: Wikimédia
1997 augusztusának legvégén szomorú hír rázta meg a világot. A közkedvelt angol hercegné, Diana akkori szerelmével, Dodi al-Fayeddel együtt halálos autóbalesetet szenvedett Párizsban. Az efféle szörnyűség, főképp ha ilyen közszereplővel esik meg, természetesen intenzíven foglalkoztatja az embereket, akik próbálják megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. Ekképp nem is csoda, hogy olyan elméletek látnak napvilágot, melyek nem pusztán a véletlenek összjátékának tulajdonítják a szerencsétlenséget, hanem ördögi szándékokat sejtenek a tragédia mögött. Nos, éppen ez történt ebben az esetben is…
Mi az, amit biztosan tudni lehet?
Az Henri Paul által vezetett Mercedesben rajta kívül még hárman ültek: Diana, Dodi, illetve a testőr Trevor Rees-Jones. A sofőr a párizsi Ritz hotel biztonsági szolgálatának feje volt, és egyáltalán nem lett volna szabad volán mögé ülnie, mivel már előtte fogyasztott alkoholt, a Franciaországban vezetésnél engedélyezett mennyiség háromszorosát. Mindemellett túl gyorsan hajtott, ami valószínűleg annak volt az eredménye, hogy az autót a gépeikkel vadul kattintgató, nem éppen tapintatosságukról híres paparazzik hada követte.
A lényeg, hogy a Pont de’l Alma alagútba érve a sofőr elvesztette az uralmát a gépjármű felett, és teljes sebességgel egy betonoszlopnak ütközött. Dodi al-Fayed, illetve az autó sofőrje már a helyszínen életüket vesztették, Lady Dianát viszont még megkísérelték megmenteni. Újraélesztették, majd kórházba szállították őt, csakhogy pár órával később belehalt sérüléseibe. Egyedül a testőr élte túl, de ő is olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy a baleset után még egy hónapig kórházi ápolásra szorult.
Már, ha baleset történt egyáltalán, ugye.
Merthogy az elhunyt Dodi al-Fayed apja, az üzletember Mohamed al-Fayed erősen kétségbe vonta ezt a hivatalos verziót. Szerinte az uralkodói család, főként Diana volt apósa, Fülöp herceg rossz szemmel nézte Diana kapcsolatát a fiával. Mi több, arról is tudtak, hogy a két szerelmes össze akarta kötni az életét, és házasságot terveztek, márpedig az tűrhetetlen lett volna számukra, hogy egy egyiptomi származású muszlim férfi legyen a leendő király mostohaapja. Csak olaj volt a tűzre, hogy Diana mindemellett újdonsült szerelme gyermekét hordta szíve alatt. Ezért a brit titkosszolgálattal, az MI6-el együttműködve valójában ők tették el láb alól a szerelmeseket, mindezt balesetnek álcázva.
A bulvársajtó nem lenne méltó (jó?)híréhez, ha ezt az alternatív történetet ne kapta volna azonnal fel – így nyilván jóval szaftosabb, egyben ijesztőbb volt a sztori, na meg szívhez szólóbb is. Az összeesküvés-elméletes vonat pedig, ha egyszer beindul, nehezen áll meg. A gyanú árnyéka azonnal rávetült a sofőrre, akinek a számláján gyanúsan sok pénz volt ahhoz képest, amennyit hivatalosan keresett. Márpedig a titkosszolgálatok az informátoraikat általában jól megfizették, sőt azt sem bánták, ha akcióik után nem maradtak szemtanúk, Henri Paul meg a balesetet követően nyilván nem volt abban az állapotban, hogy bárkinek bármit kikotyoghasson. Azt is kétségbe vonták, hogy a közúti rodeó előtt felöntött volna a garatra, mondván, a tőle vett mintákat, vagy akár az egész testet is könnyen kicserélhették.
Bizonyos szemtanúk egy fehér Fiat Unót is láttak az alagútba be-, illetve onnan kihajtani. Felmerült, hogy MI6 ügynök, vagy ügynökök ültek ebben a járműben, amelyről bizony még festékdarabkák is átkerültek a Mercedesre, szóval szinte biztos, hogy súrolta egymást a két autó. Mások inkább a paparazzikban sejtették az elkövetőt, mondván, direkt hajszolták halálba a Mercedes utasait. További jelenlévők éles villanásokról számoltak be Dianáék kocsija körül, melyekkel szándékosan vakíthatták el a sofőrt, és volt, aki szerint az autóban megbuherálták a biztonsági öveket, hogy azok ne védhessék az utasokat az előre eltervezett ütközés következményeitől. Az is felmerült, hogy a helyszínre érkező orvosok benne voltak a dologban, és noha megmenthették volna a hercegnét, hagyták őt meghalni a kezelés késleltetésével. Túl sokáig tartózkodtak ugyanis a baleset helyszínén, és amikor végül is elszállították az öntudatlan nőt, akkor sem a legközelebbi kórházat célozták meg.
Mindez miatt aztán az események felülvizsgálatára is sor került. Az Operation Paget súlyos fontmillióiba került az adófizetőknek, cserébe az összes gyanút el kellett (volna) oszlatnia az eset körül.
Mint kiderült belőle, Diana a baleset idején nem volt áldott állapotban. Sem a hercegnő holta után átvizsgált teste nem mutatta terhesség jeleit, sem pedig a vérátömlesztés előtt vett vérminta nem tartalmazott megnövekedett hormonmennyiséget. Valószínűleg az sem igaz, hogy a két fiatal összekötni készült volna az életét. Ugyan volt szó valamiféle gyűrűről, de az sosem került rá Diana ujjára, sőt, valószínű, hogy már a pár halála után vásárolta azt Mohamed al-Fayed, mintegy bizonyítékként állításai alátámasztására. Barátai szerint a hercegnő amúgy sem volt házasodós kedvében, de leginkább az szól e teória ellen, hogy csupán pár héttel a tragédia előtt ismerkedett meg Dodival. Az ember lánya meg általában nem akar hozzámenni valakihez, akit még csak felületesen ismer.
Henri Paul, a sofőr szinte biztos, hogy nem volt teljesen józan a baljós estén, és amúgy is problémái lehettek az alkohollal. Szemtanúk szerint ugyan nem viselkedett részeg módjára, de a gyakorlattal azért kialakul bizonyos tolerancia, ami még nem jelenti azt, hogy a vezetői képességei ne szenvednének csorbát pár ital elfogyasztása után. A bankszámlájára ugyan tényleg érkeztek gyanús utalások, de az MI6-szel való kapcsolatra semmiféle bizonyítékot nem találtak. A legvalószínűbb, hogy Paul a francia titkosszolgálat alacsony rangú informátoraként tett szert némi mellékkeresetre. Mivel pedig az adott estén igazából nem is kellett volna dolgoznia, és az utolsó pillanatban ugrott be, az előre eltervezett kamikaze misszió elmélete megdőlni látszik.
Ami a paparazzikat illeti, valamilyen szerepük egészen biztosan volt az ügyben. Eléggé rámenős egy népség az, Diana körül pedig mindig is úgy rajoztak, mint körülötted a szúnyogok egy olajos nyári estén.
Ha engem kérdezel, már csak emiatt is a fene akarna a királyi családba beházasodni, mert még az orrodat sem piszkálhatod meg rendesen címlapra kerülés nélkül. A végzetes este féktelen tempóját nyilván valamilyen szinten a lesifotósok diktálták, sőt, a szemtanúk által emlegetett villanások származhattak az ő vakuikból, ám a vizsgálat szerint pusztán úgy viselkedtek, ahogy egyébként is mindig szoktak. A fekete Mercedes biztonsági öveit pedig nem piszkálta senki: Diana és szerelme egyszerűen nem kötötték be magukat, ami a végkifejlethez egészen biztosan hozzájárult, szóval ha legközelebb mész haza a buliból, az övet ne felejtsd!
Mindez persze nem oszlatta el maradéktalanul az emberek gyanúit.
Ez pedig valamilyen szinten érthető is. Többek között azért, mert a zaklatott lelkivilágú Diana a baleset előtt féltette a saját életét, és ennek hangot is adott. Volt inasa később nyilvánosságra hozott egy neki írt levelet, melyben a hercegnő azt panaszolta, hogy volt férje megrendezett autóbalesettel próbálja meg félreállítani majd, hogy zavartalanul újranősülhessen. De egy volt testőréről, akivel viszonya volt, és aki később közúti balesetben hunyt el, is azt állította, hogy valójában eltették láb alól. Szóval mondhatjuk úgy, hogy a hercegnőnek nem volt sok bizodalma a gépjárművek iránt, a sorsnak meg ezek szerint eléggé fekete a humora. Pláne, hogy a már emlegetett Fiat Unónak sosem azonosították minden kétséget kizáróan a vezetőjét. Az, aki viszont a rossz nyelvek szerint kormányozhatta, egy James Andanson nevű fotós, pár évvel később szintén egy autóban égett halálra.
Ami Diana ellátását illeti, ugyan tűnhetett gyanúsnak az emberek számára, hogy olyan sokáig babráltak vele a helyszínen a szállítás előtt, ez egyszerűen csak a bevett francia gyakorlat miatt volt. Ott ugyanis a helyszínen kísérlik meg minél gyorsabban és szakszerűbben ellátni, illetve stabilizálni a pácienst, és csak ezután viszik kórházba. És nem a legközelebbibe, hanem a legközelebbi olyanba, ahol minden téren el tudják majd őt látni, bár ez nálunk is ugyanígy van.
Mégis, minden körülmény adott volt ahhoz, hogy az embereket ne nyugtassa meg holmi hivatalos vizsgálat. Meg hát lássuk be, hogy aki meg van győződve arról, hogy a háttérben sötét indokok és érdekek mozgatják az eseményeket, az többnyire arról is meg van győződve, hogy a hivatalos vizsgálatokat végzők a zsebében vannak az események előidézőinek.
A hercegnő halálát illetően így mind a mai napig nem ült el teljesen a vihar, és talán soha nem is fog, még ha a legvalószínűbb megoldás majdnem mindig az is, ami a legegyszerűbb: hogy szimplán baleset történt.
