FOTÓK: UGRÓCZKY ISTVÁN
A kiemelkedő sportolókkal való beszélgetések mindig feltöltenek, és szerencsésnek érzem magam, hogy a sikereiket megosztják velem. Minden egyes diskurzus olyan mélységeket indít el bennem, amiért kijelenthetem, büszke felvidéki magyar vagyok. Az interjúsorozatban olyan csallóközi/felvidéki sportolókat szólítok meg, akik kivételes módon inspirálóak lehetnek mindenki számára és szeretettel beszélnek magáról a sportról. „Számukra ez az élet, ez az igazi otthon!”
Csölle Szilárd neve ismerősen csenghet annak, aki érdekelt a pingpong világában. A dunaszerdahelyi születésű edzőnek már gyermekkorától kezdődően a sport az élete. Tehetségének és kitartásának köszönhetően, sikerült beutaznia a világot, több világversenyre is eljutva. Tíz évvel ezelőtt Németországba költözött, ahol edzőként tevékenykedik, főként ifiket készít fel a válogatott szintjére. Tavaly pedig ő lett a szlovák férfi asztalitenisz-válogatott csapatának főedzője. Szilárd élete tele van kihívásokkal! Az interjú során elkötelezetten mesélt a mindennapjairól, az asztalitenisz szeretetéről és az olimpiához vezető útról.
Mesélj egy picit magadról, Szilárd. A sport mindig is az életed fő mozgatórugója volt?
A sport az egész életemet befolyásolta, főként a pingponggal, hiszen ebben nőttem fel. Ez határozta meg az életem minden pillanatát. Erősen sportbeállítottságú ember vagyok. Tulajdonképpen kilencévesen kerültem közelebbi viszonyba az asztalitenisszel. Dunaszerdahelyen kezdtem el játszani. Szerencsésnek érzem magam, hiszen az akkori edzőm már az elejétől kezdve igazán tehetségesnek tartott, így sikerült mindig a korosztályos válogatott csapat tagjának lennem (megj.: a későbbiek folyamán Szilárd mindent önerőből ért el, nem volt edzője). Ennek köszönhetően sikerült bejárnom az egész világot, ami nem mindenkinek adatik meg. Ha az ember eredményes abban, amit csinál, még nagyobb kedvvel vág bele a dolgokba. Mindez hatalmas löketet ad egy fiatalnak, egyre többet kezd edzeni, egyre inkább hajt az eredményességre, hogy még több helyre eljuthasson. Tizennyolc éves koromban megkaptam az első szerződésemet Magyarországon, amely után 99%-ban már külföldön játszottam. Megtapasztalhattam, milyen egy vb-n ezüst vagy bronzsávos minősítésben végezni. Majd részese lehettem a felnőtt válogatott csapatnak is, míg a gerincproblémáim engedték.
Érezhető, hogy a kihívás folyamatosan végigkíséri a mindennapjaidat! Kíváncsi vagyok a véleményedre, könnyebb gyerekekeket edzeni?
Nyilvánvalóan vágyom a kihívásra. Tíz éve élek Németországban, ahol edzőként tevékenykedek. Együtt dolgozom a Német- és a Bajor Szövetséggel is. (megj.: Szilárd javarészt gyerekeket és ifiket készít fel a válogatott szintjére). Emellett két további asztalitenisz klubban vagyok jelen trénerként.
Most szeptemberben pedig eleget tettem a felkérésnek, és elvállaltam a szlovák asztalitenisz-válogatott csapat edzői posztját. Igyekszünk a jövő évben megrendezésre kerülő olimpiáig elmenetelni, utána pedig meglátjuk a folytatást, hiszen a szerződésem jövő év augusztusáig szól.
Az elmúlt fél év tele volt kihívással. Jó eredményeket zsebeltünk be. (…) Az pedig, hogy kit könnyebb edzeni, egyénenként eltérő. Nagyobb kihívás ifiket edzeni, hiszen őket még meg kell tanítani az alapokra, hogyan szerválja vagy adja a labdát. Nagyobb élmény számomra, hogy egy fiatal általam felfejlődik arra a szintre, hogy a válogatott csapatba kerüljön. Egy felnőtt válogatott esetében úgymond „kész játékosokat” kapsz. Mindkettő tartogat elegendő kihívást, amelyeknek egyaránt megvannak az előnyei és a hátrányai. A felnőttek és a fiatalok is más-más munkamódszert követelnek meg. Egy felnőtt játékos esetében jóval nehezebb változtatni a technikán, az egyes berögződéseken, amelyek kiküszöbölése több türelmet igényel.
Mit gondolsz, azaz állítás, miszerint az asztalitenisz erősen hatással van a koncentrációra és a logikára, helytálló lehet?
Természetesen! Fontos, hogy a játékos jó lelkiállapotban legyen, képes legyen koncentrálni. Oda kell figyelni a pszichikai állapotra. Az asztaliteniszt 11 pontig játsszák. Az elejétől kezdve, nagyon oda kell koncentrálni, hogy valaki nyerni tudjon, mert a 11 pontot nagyon gyorsan el lehet érni, de ugyanilyen gyorsan el is lehet veszíteni. Fel kell készülni, hogy az ellenfél milyen technikával dolgozik. Elemezni kell a meccseket, hogy egy bizonyos játékos a különböző szituációkban hogyan viselkedik. Meg kell ismerni a másik erősségeit, gyenge pontjait, az adogatási technikáját és mozgását is. Mindent analizálni kell a sikerhez! Az asztalitenisz a logikán és a pszichikán alapszik.
Az, aki kivételesen jó a technikában, nem biztos, hogy ugyanolyan jól bírja majd mentálisan kezelni a végjátékot. Például egy döntőben, mikor az állás 9-9, nem az dönt, hogy ki a jobb, hanem az, hogy ki van ott erősebben fejben. Egy játékosnak jól kell kezelnie a stresszt, mert ha valaki nem hoz ilyen helyzetekben jó döntést, valószínűleg nem fog nyerni.
Mi kell ahhoz, hogy a válogatott csapat kijuthasson az olimpiára?
Vannak bizonyos kvalifikációs szintek, amit teljesíteni kell. Egyes kvalifikációs versenyeken való részvétel elengedhetetlen, ahogy az is, hogy valaki milyen eredményt ér el. Például egy Eb keretein belül a játékosnak be kell kerülnie az első 16 közé, hogy továbbjuthasson a következő kvalifikációs szintekre. Bizonyos személyek már a ranglista helyezésük szerint is bezsebelhetnek olyan minősítést, amely által kijuthatnak az olimpiára. A tavalyi vb-n meg volt határozva, hogy hányadik helyen kell végeznie ahhoz, hogy automatikusan kvalifikálja magát valaki az olimpiára. A jelenlegi helyzetben ez sokkal bonyolultabb. Nincsenek előre meghatározva, melyek a kvalifikációs versenyek. Lehet, kapok egy e-mailt ma arról, hogy két hét múlva itt és itt lesz a következő fontos megmérettetés, amire nagyon nehéz felkészülni. Nyilvánvaló, a kvótákat nagyon nehéz megszerezni. Sok múlik a szerencsén és a sorsoláson is. Részt vettünk az európai játékokon, ahol az első nyolc között sikerült végeznünk (megj.: a válogatott csapat a hatodik helyen végzett). A szlovák férfi válogatott csapat játékosainak magas a ranglistahelyezésük a világon, amely jó esélyt ad arra, hogy valaki kijuthat az olimpiára. Remélem, ez a sikeresség ugyanígy folytatódik a jövőben. Nagyon sok versenyen veszünk részt, amely miatt kevesebb idő jut az edzésekre. Egyik versenyről járunk a másikra. Jelenleg a csapat tagjai kint vannak Peruban és Rióban. A női válogatott edzőjével mindig megegyezünk arról, hogy ki hova megy és kíséri el a csapatot. Tulajdonképpen, kis idő alatt bejárjuk a világot. Következő utunk Csehországba, Bulgáriába, majd Kazahsztánba és Svédországba vezet. A legfőbb cél az, hogy a válogatott csapat játékosai közül valaki kijuthasson az olimpiára. Bízom benne, hogy ez sikerülni fog!
